Graham Allison arra is rámutat, hogy a technológiai háború eszkalációjával Kína most megmutatja, hogy egy csetepatéban a másik fél is könnyen visszaüthet. Peking megtiltotta a memóriachipek beszerzését az egyik vezető amerikai gyártótól, a Microntól, és elhalasztotta a brit Arm chiptervező cég tőzsdei bevezetését. A kínai kereskedelmi minisztérium azt is bejelentette, hogy fontolóra veszi az extra nagy méretű napelemes lemezek előállításához szükséges technológia exportjának korlátozását – amelyeket szinte kizárólag az ázsiai országban gyártanak.
Az amerikai inflációcsökkentő törvény akár 100 milliárd dolláros támogatást is tartalmaz a napelemgyártók és a lakossági fogyasztók számára, valamint további 100 milliárdos adójóváírást. Az EU jó úton halad afelé, hogy megelőzze az Egyesült Államokat a zöldtámogatások terén – amelyek nagy részét a napenergia dotálására fordítják. Tekintettel azonban ezeknek a piacoknak a méretére, nem reális azt várni, hogy ez jelentős hatással lesz az iparági trendvonalakra.
A professzor szerint fájdalmas lesz belátni és politikailag talán elfogadhatatlan is azt kimondani, hogy a napenergia területén, akárcsak más zöldtechnológiák, köztük az elektromos járművek esetében, nem rózsás a nyugati zöldjövő. Aggasztó lehet egy olyan országtól függeni, amelyet az EU „rendszerszintű kihívásnak” minősített, és amelyet az USA a legfőbb riválisának tekint. Mindazonáltal mindenki észrevehetné, hogy az európaiak, az amerikaiak és a kínaiak is egy közös bolygón élnek. Az üvegházhatású gázok korlátlan kibocsátása bármelyikük részéről olyan mértékben megzavarhatja az éghajlatot, ami mindenki számára tönkreteheti az életfeltételeket.
Úgy véli,