Egy csonka sajtótájékoztatón udvarias mondatok hangzottak el Scholz kancellártól és Li Csiang miniszterelnöktől. Részletekbe nem mentek bele, kérdezni nem lehetett. Pedig lett volna mit.
Miközben a fél világ az amerikai–kínai viszony enyhülését várja, Blinken külügyminiszter pekingi látogatása után Európában egy kisebb, de annál fontosabb tárgyalás zajlott. Li Csiang miniszterelnök Berlinbe látogatott egy kormányközi konzultációra, hogy tisztázza Scholz kancellárral a két ország (egyben az EU és Kína) között fennálló homályos és problémás pontokat.
Scholz kényes helyzetben van. A Washington és Brüsszel által folyamatosan hangoztatott „kockázatmentesítésnek”, vagyis a Kínától való hosszú távra tervezett leválási szándéknak a mai napig nincs konszenzusos jelentése, ez pedig meglehetősen bosszantja a pekingi elitet, amely cukormázba bújtatott gazdasági és kereskedelmi fenyegetésként kezeli azt.
Scholz viszonysimítási törekvéseinek nagyon komoly alapja van.
A német befektetések Kínában csúcsra pörögtek, a vállalatok 11,5 milliárd euró értékben fektettek be, a közvetlen beruházások összege pedig elérte a 114 milliárd eurót.
Érthető, hogy a német ipar meglehetősen idegesen reagált a „kockázatmentesítési” tervre, amelyet a kiemelt gyártók finoman fogalmazva is őrültségnek és ostobaságnak tartanak. Miközben Scholz azt kérte a nagyvállalatoktól, hogy igyekezzenek csökkenteni kínai függőségüket, a vezérigazgatók és vezetők sorra jelentették be: nem hajlandóak a világ legnagyobb piacát elveszíteni politikai vezetői szándékok miatt, és – nyíltan szembeszállva a kancellárral – azt hangsúlyozták, hogy a kéréssel ellentétben növelni kezdik kínai beruházásaikat.
A német ipar és a kormány közötti feszültség mellett a kancellárnak saját koalíciós partnereivel is meg kell küzdenie. A Zöldek – élükön Robert Habeck gazdasági és Annalena Baerbock külügyminiszterrel sokkal keményebb megközelítést szorgalmaznak Kínával szemben, mint amennyire azt Scholz szeretné.
A mostani találkozó előzményei között szerepelt Macron kínai útja, amely után a francia elnök óva intette Európát attól, hogy akár Tajvan, akár a hegemón versengés miatt belesodródjon az USA és a Kína közötti gazdasági-politikai konfliktusba, egyben arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU-nak fel kell hagynia az USA érdekeinek mindenkori kiszolgálásával, és végre a gazdasági, politikai és katonai szuverenitásra kell törekednie. A hirosimai G7-csúcson szintén a kínai kapcsolatok szerepeltek kiemelt napirendi pontként, ahol a kulcsszó már a „kockázatmentesítés” volt, ami igen frappáns kommunikációs eszköz, ám a gyakorlatban – ahogyan azt az amerikai és európai vállalatok egyaránt szajkózzák – inkább közhely, semmint gyakorlati cél.
Scholz a napokban nyomatékosította:
„A G7-nek nem érdeke, hogy meggátolja Kína gazdasági felemelkedését, ugyanakkor el akarjuk kerülni a veszélyes gazdasági függőséget” – mondta a kancellár, aki nagyon is tudatában van a függőségi kockázatoknak, miután országa gazdasága majdnem beleroppant az Oroszország elleni szankciókba.
Ami a kínai felet illeti: legfőbb célja a látogatással az volt, hogy rávegye a német vállalatok vezetőit, továbbra is Kínát tekintsék elsődleges és legfontosabb kereskedelmi partnerüknek, valamint megnyugtassa Németországot, hogy a kölcsönös haszonnal járó együttműködés garantálja az ellátási láncok biztonságát. Li Csiang nem húzta az időt: Németországba érkezése után egy üzleti találkozón kifejtette, hogy nagyon is híve a kockázatmentesítésnek, éppen ezért azt javasolja, hogy a kormányok ne turkáljanak a vállalatok jogkörében, majd ők eldöntik, hogy mit tartanak kockázatosnak és mit nem – utalva a cégek makacs ellenkezésére a német kabinet terveivel kapcsolatban.
A keddi megbeszélés sajtótájékoztatóján Scholz nyomatékosította: Németország fent kívánja tartani gazdasági kapcsolatait Kínával, sőt törekszik azok bővítésére. Ezzel párhuzamosan változatlanul kívánatosnak tartja a német vállalatok méltányos versenyfeltételeinek biztosítását. Li Csiang hasonlóan udvariasan és semmitmondóan úgy nyilatkozott:
– és az EU többi tagállamával is. „Kínának és Németországnak, mint a világ két befolyásos nagyhatalmának össze kell fognia a szoros együttműködés érdekében” – mondta, hozzátéve, hogy ez az együttműködés elsősorban a gyártási, az elektromos járművek és a zöldfinanszírozás területeken élvez prioritást.
A sajtótájékoztatón az újságírók nem tehettek fel kérdéseket, ezzel pedig Scholz azonnal kivívta az ellenzék haragját, amely azzal vádolja, hogy még saját hazájában sem mer kiállni a demokratikus értékek mellett, amikor Kínáról van szó. Kínai kollégáját ez már nyilván nem érdekli túlságosan: a miniszterelnöknek Berlin csak az első állomás volt. A héten Franciaországba is ellátogat, ahol Emmanuel Macron elnökkel tárgyal majd, és Janet Yellen amerikai pénzügyminiszterrel is találkozik.
Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber
A bukott kancellár megrendült hangú beszédet mondott a helyszínen, azonban a Focus által megkérdezett helyiek vegyes érzelmekkel fogadták a politikus látogatását.
A bukott kancellár megemlékezni érkezett.
A honi pöcegödör ellenzéki sajtó még töpreng egy kicsit, terrortámadás történt-e Magdeburgban vagy sem.
Szeretném kifejezni legmélyebb részvétemet Olaf Scholznak és Németország népének a magdeburgi karácsonyi vásáron elkövetett szörnyű terrortámadás miatt.
A német kancellár hivatala is megszólalt az ügyben.
Lengyelország miniszterelnöke csütörtökön interjút adott az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója közben.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
