Húsz év alatt a világ éves műanyagtermelése több mint kétszeresére, 460 millió tonnára nőtt, amely évente egyre gyarapodik. Az őrületes mennyiség csupán tíz százalékát hasznosítják újra. A műanyagszennyezés kezelésére tartottak világméretű konferenciát Párizsban.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
A francia elnök a műanyagszennyezés „fenntarthatatlan modelljének” felszámolására szólított fel videóüzetében, amellyel a világ 175 országának képviselőit üdvözölte Párizsban, akik a múlt héten az UNESCO szervezésében tanácskozást folytattak e kérdés rendezéséről. Emmanuel Macron úgy vélte, hogy a műanyagszennyezés egyszerre időzített bomba és csapás, amely ráadásul már itt van. Az UNESCO székhelyén zajló egyeztetéseknek az a célja, hogy világméretű megállapodás szülessen a környezetszennyezés elleni küzdelemről. Ha nem teszünk semmit, a műanyaghulladékok évi keletkezési mennyisége 2060-ra megháromszorozódik.
Már sokadjára fut neki a nemzetközi közösség, hogy megállapodásra jusson a műanyag-szennyeződés kezeléséről, a legkárosabb anyagok betiltásáról, az újrahasznosításról, valamint a műanyaggyártás és -fogyasztás mérsékléséről. Ez korábban sem volt egyszerű feladat, eddig mindig az eltérő érdekek futtatták zátonyra a megbeszéléseket. Macron elnök kifejezte azt a szándékát, hogy
Miért is oly sürgető a világméretű egyezmény a műanyag-szennyeződésekről? Annyi műanyagszemét lesz a bolygón, hogy a föld szinte minden szegletét eláraszthatja. Az 1950-es évek óta 9,2 milliárd tonnát gyártottak, amely a föld jelenlegi 8 milliárdos népességével számolva azt jelenti, hogy
Műanyagok tehát jó ideje vannak, ám a 2000-es évektől kezdődően a termelésük elképesztően felfutott. Húsz év alatt a bolygó több plasztikot termelt, mint az azt megelőző ötven évben. A tendencia folytatódni fog: az előrejelzések szerint 2025-re több mint 600 millió tonna műanyagot állíthatnak elő. Ennek nagy részét – mind a mai napig – az egyszer használatos termékek és csomagolóanyagok teszik ki.
A műanyag által forradalmasított életmódváltásnak azonban egyre nagyobb ára van, különösen az ökoszisztémák számára. Az a gazdasági növekedés, amelyet a világ a második világháború óta elért, nem lett volna lehetséges a műanyag nélkül. Ez a megállapítás a La Fabrique Ecologique nevű agytröszt, a Heinrich Böll Alapítvány és a Break free from plastic mozgalom által kiadott Műanyagatlasz című kiadványban olvasható.
Az 1950-es évek óta előállított műanyagnak csak a töredékét sikerült újrahasznosítani, ez alig több mint tíz százalék, azaz a műanyag áruk főként rövid élettartamú, egyszer használatos termékek. Bár az újrahasznosítás az egyik legjobb megoldás, a környezetvédő szervezetek nem lelkesednek ezért. Helyette inkább a termelés csökkentését szorgalmazzák, ami ugyancsak kemény diónak ígérkezik.
A világszerte évente előállított több mint 460 millió tonna plasztikból (1950-ben még évi 2 millió volt ez az adat) mintegy 170 milliót, több mint egyharmadát a csomagolási ágazat használja fel. E műanyagok közül sokat az élelmiszeripar számára gyártanak, amely a tulajdonságaik – könnyű, jól alakítható és olcsó előállítani –, valamint az összetételük miatt előnyben részesíti azokat. Az egyszer használatos plasztikok a jelenlegi válság jelképévé váltak. Jelenleg a műanyag termékek mintegy 40 százalékát kevesebb mint egy hónap elteltével kidobják.
Az építőipar a második ágazat, ahol a legtöbb plasztikot felhasználják burkolólapok, nyílászárók, különböző csövek, szigetelőanyagok készítésére. A műanyagot egyre gyakrabban használják a közlekedés más területein is. A repülőgépekben lévő plasztik mennyisége ötven év alatt 4-ről 50 százalékra ugrott. Műanyag nélkül ma nem működne a közúti közlekedés, így az autóink sem léteznének.
A termelési lánc legelején egy maroknyi óriás, a petrolkémiai vállalatok (Dow, Exxon Mobil, Eni, Ineos, BASF) állnak.
A termelésük fele a fogyasztási cikkekbe kerül. Míg az óceánokban és máshol keletkező műanyaghulladékról szóló elemzések az országokra mint a szennyezés forrására összpontosítanak, addig az agrár-élelmiszeripari és fogyasztási cikkek ágazatában mindössze néhány tucat vállalat felelős az összes szennyeződésért. A polimereket gyártó óriáscégeket pedig egy kézen meg lehet számolni.
Poliamid, akril, nejlon – sok ruhadarab legalább részben műanyagból készül. A kőolajból és földgázból előállított poliészter az 1980-as évek óta egyre nagyobb sikernek örvend. Ma a szintetikus szálak 80 százalékát teszik ki, a legtöbbet Kínában gyártják és dolgozzák fel. A nőkre különösen veszélyesek a műanyagok. Ennek biológiai okai vannak, mivel a szervezetük másképp reagál a mérgekre. De találhatunk műanyagszármazékokat a higiéniai termékekben, a tamponokban is, az intimbetétek pedig 90 százalékban kőolajalapú anyagból készülnek.
A tengeri szennyezés elsősorban a folyók által szállított hulladékból származik, a többi a hajózásból és a strandokon keletkező szemét.
A tengeri, óceáni szennyeződés hatalmas, szigetszerű képződményekben összpontosul. Egy kis része a felszínen marad, míg a legtöbbet a partra mossa a víz vagy elsüllyed. A mikroműanyagok ma már a világ minden vizében megtalálhatók. Ott vannak az Északi-sarkvidék mély vizében, amelyben hússzor annyi a szemét, mint tíz évvel ezelőtt.
Az üvegházhatású gázokat kibocsátó fő ágazatok közül a műanyaggyártást gyakran kifelejtik, pedig
komolyan veszélyeztetve az éghajlatot. A Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ szerint csak a műanyaggyártás 53,5 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátást okoz az évszázad közepéig és 56 milliárd tonnát, ha az égetést is hozzáadjuk.
Mi lehet a megoldás, ha nem az újrahasznosítás, mert a környezetvédők szerint az újrahasznosítás önmagában nem rendezheti a műanyagválságot. Széles körben elterjedt tévhit, hogy amíg szelektáljuk a hulladékunkat, addig nem kell változtatnunk a fogyasztási szokásainkon. A valóság azonban egészen más: a szelektíven gyűjtött műanyaghulladék nagy részét nem hasznosítják újra, hanem egyszerűen elégetik vagy a környezetbe dobják – ez áll a három szervezet jelentésében.
Ráadásul a vegyi alapú újrahasznosítás rendkívül drága folyamat. Az előrejelzések szerint a vállalkozók csupán töredéke fog ilyen üzemekbe beruházni. Különösen anélkül, hogy a gyártókkal ne rögzítenék többéves beszerzési szerződésekben az értékesítési lehetőségeket.
Az égetés költséges és környezetszennyező Miért válik az újrahasznosított műanyag ritka és drága árucikké? Mint említettük, az 1950-es évek óta kidobott összes plasztik csak mintegy 10 százalékát sikerült újrahasznosítani, aminek gazdasági és technikai is okai is vannak. A csomagolásokat (a műanyaghulladékok bő egyharmadát) nehéz újrahasznosítani, mert több réteg anyagból állnak. Világszinten jelenleg a 14 százalékát újrahasznosítjuk az elhasznált csomagolásoknak, bár ez a legtöbbször rosszabb minőségű terméket eredményez, mint amelyből készült. Az égetés pedig – a szükséges beruházási és karbantartási igények miatt – nagyon költséges folyamat.
Egy rendelettel 2018-ban Kínát lezárták a külföldi papír- és műanyaghulladékok előtt. A kényelmes és „tiszta kezű” Nyugat korábban ugyanis a nagy ázsiai országba hordta a szemetét. Emellett a kínaiaknak azt is el kellett tűrniük, hogy ezért a tevékenységért pellengérre is állították a különböző környezetvédő fórumokon. Ebből lett elege a kommunista pártnak, és meg is hirdette a zöld Kína tervezetét. Addig az ázsiai ország volt a vezető a világon a műanyag palackok és zacskók befogadásában. Még 2016-ban is havonta 600 ezer tonna érkezett a távol-keleti országba. Ez a kínai korlátozás alaposan felrázta az újrahasznosítási piacot, mindenki helyben keresett valami lehetőséget a hulladéka felhasználására.
A világszerte exportált hulladék nagy része az iparosodott országokból származik, és még mindig Ázsiában, de ma már Délkelet-Ázsiában köt ki. A beáramló óriási mennyiségű hulladékkal szembesülve az olyan országok, mint Thaiföld, Vietnam és a Fülöp-szigetek is meghátráltak, visszaküldik a származási országokba a konténereket.
Európa 2025-ig kötelezővé tette legalább 25 százalékban újrahasznosított műanyag beépítését az átlátszó PET-palackokba
(jellemzően ezek vizes-és üdítős palackok), 2030-ig pedig legalább 30 százalékos újrahasznosított műanyag beépítését minden palackba. De ez csak a kezdet. Az ilyen típusú, újrahasznosított műanyag beépítésére vonatkozó kötelezettséget a jövőben valószínűleg más típusú plasztikcsomagolásokra is kiterjesztik.
Visszakanyarodva a friss tanácskozáshoz: mi lenne a Párizsban összegyűlt államok feladata? A nemzetközi közösség megpróbál tető alá hozni egy nemzetközi szerződést, amelyben mérsékelnék a globális műanyagszennyezést. A bolygó ugyanis összeomlik a plasztikhulladék súlya alatt. A legmagasabb gleccserektől a tengerek mélyéig a föld egyetlen helyét sem kíméli ez a szennyezés.
A természetben a mikroműanyagokat – amelyek átmérője öt milliméternél kisebb – már a sarkkörök jegében és az óceán legmélyebb mélységeiben úszó halak beleiben is megtalálták. Az embereknél pedig mikroszkopikus méretű darabokat mutattak ki a vérben, az anyatejben és a méhlepényben. (Egyes, sok-sok éve folyó kutatások szerint e mikroműanyagok bekerülése a biológiai vízkörforgásba összefüggésben lehet a rákos megbetegedések növekedésével – a szerk.) Ezért a párizsi tárgyalások végén mindenkire kötelező érvényű megállapodásnak kell születnie. Nem lesz egyszerű feladat, de annál sürgetőbb.
A tekintélyelvű Ruanda ellenáll a kihívásnak
Ruanda azon országok közé tartozik, amelyek a legkevesebb műanyagot használják fel a világon. Ez az eredmény a nagyon szigorú szabályozásnak köszönhető. Egy törvény 2008 óta tiltja az egyszer használatos plasztik behozatalát és kivitelét, sőt a használatát is.
Ruandában odáig is elmennek, hogy átkutatják a turisták poggyászát, hogy ne hozzanak be az országba ilyen típusú műanyagot.
A büntetések súlyosak, akár 6 hónap börtönbüntetést is kaphatnak a szabályszegők. A kormány az iskolákban, az üzemekben, a médiában folytatott kampányok révén is felhívta a közvélemény figyelmét a műanyagszennyezés okozta problémákra. Miért nem követi a világ Ruanda példáját? Bár a megoldás hatékonynak tűnik, annak megvalósítását nehéz lehet összeegyeztetni a kevésbé tekintélyelvű politikai rendszerekkel – vélik a demokrácia hívei.
Címlapfotó:123rf.com
Jól emlékszem a műteremre, a konyhára, a verandára. De leginkább az atmoszférára, a miliőre. Olyan ház volt és olyan kert, ahol jó lenni. Somogyi munkássága összetéveszthetetlenül karakteres, ezer közül is felismerni egy-egy festményét vagy grafikáját. Győrffy Ákos írása.
Amikor az egész világban jelentős kataklizmák történnek, nem nézhetünk lehúzott redőny mögött egy végtelenített Netflix-sorozatot, mert a valóság ránk rúgja az ajtót.
A francia házigazdák aggódnak, hogy Trump idő előtt lelép a találkozóról.
Emléke adjon hitet és erőt ahhoz a felismeréshez, hogy mi is képesek lehetünk magunk körül egy szebb és jobb világot teremteni. Koltay Gábor írása.
Olyan világ jön, amikor mindennél nagyobb szükség lesz a hagyományos értékeink és a józan ész melletti kiállásra.
Csapatkapitány igazolt a Népligetbe.
A holland válogatott 5–1-re győzte le Svédországot a labdarúgó-világbajnokságon.
