Németországot hivatalosan is elérte a recesszió. A költségvetésen brutális lyuk tátong, a gazdasági termelés folyamatosan csökken, a kormánypártok pedig egymással veszekednek.
Csütörtöki sajtótájékoztatóján Olaf Scholz kancellár kissé ideges mosollyal az arcán nyugtatott meg mindenkit: a német gazdaság kilátásai nagyon jók, és a kormány meg fogja oldani az előtte álló kihívásokat.
Bizakodását nem mindenki osztja. A tegnapi hivatalos adatok szerint Európa legerősebb gazdaságának termelése az év első három hónapjában 0,3 százalékkal esett vissza, az azt megelőző negyedév 0,5 százalékos csökkenését követően, ez pedig azt jelenti, hogy
Scholz egyébként éppen a Bloombergnek januárban adott interjújában fejtette ki hasonlóan optimistán, hogy Németország elkerüli a recessziót, miután Berlin megtanulta, hogyan lehet azonnal és hatékonyan reagálni a váratlan helyzetekre. Nem a próféta szólt belőle.
Míg Németország vezető európai szerepkörének megfelelően a múltban válságról válságra rángatta át Európát, a rendkívül gyengén muzsikáló Scholz-kormány érezhetően nem tud megbirkózni a jelenlegi helyzettel. Működését és eredményességét a jelzőlámpa-koalíción belüli erős emberek folyamatos civakodása nehezíti, kezdve a hitelfelvételektől egészen Habeck gazdasági miniszter kazáncsere-programjának káoszba fulladó törvényjavaslatáig, amely az elmúlt hetek legnagyobb botrányát robbantotta ki kormányon belül.
Az energiaválság hatásai a mai napig érezhetőek Németországban, és bár a földgázárak a 2021-es szint körülire estek vissza, a 7,2 százalékos inflációnak és a háztartási büdzsék összegeinek átcsoportosítása miatt
Több elemző azzal érvel, hogy májusban az üzleti tevékenység ismét emelkedő tendenciát mutatott (a feldolgozóiparban ugyanakkor tovább csökkent), így a recesszió rövid életűnek bizonyulhat. Mások – mint a Capital Economist vezető közgazdásza, Franziska Palmas – azonban sokkal borúlátóbbak: szerintük a német termelési mutatók a harmadik és a negyedik negyedévben is tovább fognak zuhanni, mivel az infláció megfékezéséhez szükséges kamatemelések változatlanul agyonnyomják majd a fogyasztási és beruházási kedvet, az exportot pedig a gyenge gazdaság miatti keresletcsökkenés fogja tovább ütni.
A Zöldek gazdasági minisztere, Robert Habeck a hét elején maga is arra figyelmeztetett, hogy Németország jövőre akár 20 milliárd eurós költségvetési hiánnyal is szembesülhet. A brutális lyuk eltüntetésének módjában azonban messze nincs egyetértés a három kormánypárt között. A Szabad Demokraták pénzügyminisztere, Lindner a szociális kiadásokon szeretne faragni, ám a Scholz vezette szociáldemokraták hallani sem akarnak erről. Habeck a Zöldek részéről differenciált adóemeléseket (a gazdagabbak adózzanak többet) indítványozott, ezt viszont Lindner utasítja el élből.
Miközben utólag túlzottan optimistának bizonyult januári interjújában Scholz a német gazdaság rezilienciájának mintapéldájaként mutatott rá az orosz energiától való függetlenedésre, mára kiderült, hogy gigászi ipari bázisát nem tudja megfelelően és megfizethető módon ellátni a szükséges mennyiséggel.
Lindner maga is óriási,
miután az ukrajnai háború következtében berobbant energiaválság miatt Berlin az energiaigényes iparágakban árkorlátozásokat vezetett be 2030-ig.
Az energetikai átállás mindennél égetőbb probléma most Berlinnek, ám Habeck nagyívű tervei nem a megfelelő ütemben haladnak. Többek szerint óriási hiba volt éppen egy válság közepén leállítani a még működő atomerőműveket, és bejelenteni a szénerőművek kiszorítását, a szél- és napenergia projektek ugyanis még messze nem állnak megnyugtató szinten, a hidrogénre épülő beruházásokat pedig gyakorlatilag csak jövő időben lehet emlegetni.
Súlyosbítja az amúgy is súlyos helyzetet a kamatlábak emelkedése, az adósságok kifizetése ugyanis a költségvetés jelentős részét terheli meg. 2021-ben Németország még csak 3,9 milliárd euró kamatot fizetett adósságaiért, ez az összeg az előrejelzések szerint idén eléri a 39,9 milliárd eurót, ami tízszeres növekedést jelent. Lindner pénzügyminiszter nem tud mást tenni, mint fejét fogva a megváltozott körülményekre mutogat, és közli: a mesterségesen alacsonyan tartott kamatok paradicsomi évei után ideje kijózanodni, és visszatérni egy megvalósítható, szigorú költségvetési politikához.
Ha már adósság: Scholz kormánya az utóbbi időben sportot űzött abból, hogy költségvetésen kívüli alapokat hozott létre hitelfelvételből. Ebbe beletartozott a német hadsereg felöltöztetésére szánt 100 milliárdos, a klímacélok elérése érdekében létrehozott 60 milliárdos, valamint a legdurvább, az energiaárak csökkentése érdekében kialakított 200 milliárd eurós zseb is.
Bár papíron ezek az összegek nem képezik a költségvetés szerves részét, a német szövetségi számvevőszék elnöke éppen csak a csalás kifejezést nem kiáltotta bele a világba, amikor véleményeznie kellett az alapokat. Mint mondta, teljesen mindegy, hogyan trükközik a kormány egy árnyékköltségvetéssel, a speciális alapok esetében az állam ugyanúgy hitelt vesz fel, az adósság pedig – bármilyen köntösbe is burkolják – adósság marad.
Ha van valami, amelyben a három koalíciós partner egyetért a kormányban, az az, hogy ilyen adósságba még egyszer nem verik magukat, vagyis az alapok aranykorának egyszer és mindenkorra vége.
A Scholz-féle kormánykoalíció egyre inkább tagjainak civakodásától visszhangzik, a recesszió azonban kényszerű választás elé állítja a kancellárt. Vagy rendet teremt a saját portáján, és igyekszik higgadt együttműködésre bírni a három pártot, vagy a gazdasági adatokkal párhuzamosan rápillant a közvélemény-kutatásokra, ahol egyre gyalázatosabban fest a kabinet népszerűségi mutatója, ellentétben az ellenzéki kereszténydemokratákkal és nem egy esetben a jobbnál kicsit még jobbra húzó pártokkal.
A három pártnak július első hetéig kell közzétennie költségvetési javaslatait, hogy legyen idő a részletek megvitatására. Lindner szerint „kihívásokkal tarkított” vita elé néznek, ami teljesen hihető annak fényében, hogy a pártok éppen azzal zsarolják egymást, hogy blokkolják egymás törvényjavaslatait.
Egész Európa számára üdvös lenne, ha a német kormánykoalíció egy recesszió közepén magához térne. Az EU legnagyobb gazdaságának minden kínja továbbgyűrűzik valamennyi tagországba, így kilábalása a bajból kulcsfontosságú nem csak a saját, de az egész európai gazdaság szempontjából.
Fotó: Christian Lindner pénzügyminiszter, Olaf Scholz kancellár és Robert Habeck gazdasági és klímavédelmi miniszter
MTI/EPA/Clemens Bilan
Alexander Sell, AfD-s EP-képviselő arról beszélt egy interjúban, hogy a német társadalom most kezdi érezni a katasztrofális gazdasági döntések és a meggondolatlan zöldpolitika következményeit.
Közeleg az első igazi erőpróba, most bizonyíthat Magyar Péter és a Tisza Párt.
Eközben Bulgáriában pár hónappal az euró bevezetése után az egekbe repültek az élelmiszerárak és az infláció.
Szalai Piroska rámutatott, hogy több intézkedés kivezetése gyors elszegényedéshez vezetne a társadalomban.
Áprilishoz viszonyítva az élelmiszerek ára átlagosan 0,6 százalékkal csökkent.
Február óta gyorsul az infláció, 38 tagállamból 23-ban mértek áremelkedést.
Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszterhez tartozik többek között a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány.
A miniszterelnök azt kérte, csak a valóban fontos vízhasználatra korlátozzuk az ivóvíz felhasználást. Ne locsoljanak vezetékes ivóvízzel, ne mossanak autót, ne töltsenek medencét, ne használjanak ivóvizet olyan célra, amely elhalasztható.
