Hétfői kinevezése előtt sok minden elhangzott – a nagy többség számára eddig ismeretlen – Ódor Lajosról, Szlovákia első magyar nemzetiségű miniszterelnökéről. Próbáljunk meg tisztább képet alkotni róla!
Bő egy évtizede annak, hogy 2011 őszén megbukott Iveta Radičová kormánya, tulajdonképpen amiatt, mert az egyik koalíciós társ nem volt hajlandó belemenni, hogy a friss eurozónás Szlovákia felelősséget vállaljon a görögök adósságáért. Pár hónappal később, 2011 decemberében a szétzilált, 150 tagú szlovák parlament 147 képviselő szavazatával fogadta el Ódor Lajos szakértői javaslatát, amely alapján magalakult az önálló Költségvetési Felelősségi Tanács, és a meggondolatlan költekezés megakadályozására alkotmánytörvényként bevezették az adósságféket.
Persze az alkotmánytörvény elfogadásához kétségtelenül kellett, hogy ebben az időszakban Szlovákia (függetlenül az akkor friss eurozónás tagságtól) nem igazán jutott hozzá külső finanszírozáshoz, és a bizalom újrateremtéséhez igencsak jól jött Ódor Lajos csoportjának javaslata, amelyet többek közt Horváth Mihállyal (ő a pénzügyminiszter az új kormányban, mostanáig a szlovák jegybank vezető közgazdásza) dolgozott ki vagy két évvel annak elfogadása előtt.
2012 márciusától lépett hatályba a költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvény, az úgynevezett adósságfék, amelynek meg kellene akadályoznia az államadósság elszaladását. A törvény 60 százaléknál húzza meg a GDP-arányos adósságplafont (itt már a kormánynak fel kell ajánlania a lemondását), de már 50 százalék feletti sávokban különböző kötelességeket, szankciókat ró a mindenkori kormányra.
Ódor Lajos ekkor bebizonyította, hogy tud bánni a politikusokkal. Mind a baloldal, mind a jobboldal politikusait meggyőzte, mindegy, hogy magas vagy alacsony az állami kiadás, csak munkával, bevételekkel kell fedezni azt, nem pedig adósságokkal!
Tehát, ha egy jobboldali kormány csökkenteni akarja az adókat, akkor a kiadásait is csökkentenie kell, nem pedig kompenzálnia a bevételkiesést az adósságok felhalmozásával. Amikor pedig egy baloldali kormány növelni akarja a közkiadásokat, megteheti, de akkor az adókat kell emelnie, nem pedig az adósságot.
Ódor javaslatát nem vezérelte semmilyen ideológia, így mindkét oldal politikusai elfogadták. Persze ehhez a fenyegető vészhelyzet is kellett. Akkoriban ugyanis adósságválság réme lebegett Európa felett, Görögország pénzügyileg de facto összeomlott, és a szlovák pénzügyéreknek bizonyítaniuk kellet, hogy kordában tartják államháztartásunkat.
Ódor pragmatikus hozzáállását a helyes gazdaságpolitika jobb-baloldali vitáihoz talán egyik 2013-ban tett kijelentése fejezi ki legszemléltetőbben:
„Nem lehetnek egyszerre angolszász adóink, skandináv kiadásaink és balkáni korrupciónk.”
Remélhetőleg miniszterelnökként is ezt a technokrata pragmatizmust várhatjuk el Ódor Lajostól.
A szeptemberben esedékes előrehozott választás legesélyesebbje Robert Fico vádolta meg Ódort, hogy „Soros bérenc”, aki a rá jellemző humorával csak annyit válaszolt: Köszönöm Robert Ficónak, hogy kinevezett a Szlovák Nemzeti Bank alelnökévé. Fico érvelése is érthető, hiszen folyik a választási kampány, és egyetlen komoly ellenfele a progresszívek csapata (Čaputová elnökasszony elvbarátai). Másik ellenfelét, Peter Pellegrinit nem nevezném ellenfélnek, hiszen egy akolból jöttek, közöttük inkább munkamegosztás van, Fico a patrióta baloldali (?), másik pedig a globalista baloldali.
Vannak, akik kétségbe vonják Ódor Lajos magyarságát. Többször is alkalmam volt vele interjút készíteni, csak annyit mondhatok, nekem is volt mit tanulnom, miképp is kell használni a helyes magyar közgazdasági terminológiát. Ezt azért tartom fontosnak, mert bármely szlovák egyetemen képzett felvidéki magyarnak sajnos nincs lehetősége jól elsajátítani a magyar szakmai nyelvet, ehhez külön szorgalom kell. A magyarságtudatáról pedig csak annyit, hogy a komáromi Selye gimnáziumban eltöltött évek nem tűnhetnek el nyomtalanul. Ódor Lajos karrierje sok felvidéki magyarnak példaként szolgálhat.
Számtalan felvidéki szülő hallhatta azt – a tévesen berögzült –érvelést, hogy ne magyar iskolába irassa a gyereket, mert ott nem lesz más belőle, csak „kőműves”.
Mindenesetre Ódor nagy kockázatot vállalt, hiszen a pár hónapnyi kormányfői posztért feladta az eddigi fényes közgazdászkarrierjét. Kinevezése után meg is kérdezték tőle, hogy mit fog csinálni a miniszterelnökség után. Csupán annyit válaszolt, hogy talán újra könyvírásra adja a fejét.
Megteheti, mert már megjelent három közgazdasági könyve, illetve a legutóbbi, a negyedik, amely már más területek felé kacsingat: A zsenialitás gyorskurzusa, előkelő helyen szerepel a szlovák könyveladási listákon. A Covid alatti online oktatás során figyelt fel arra, hogy a mai diákok rengeteget magolnak – a további életükben fel nem használható ismereteket is, miközben gyakran nem értik a fontos összefüggéseket.
Ezért több témában hasznos jegyzeteket készített a lányának, megkönnyítve az ő tudásgyarapítását. Mégpedig 42 témakörben, mert ugye a Bölcs Elmének az életről, a világmindenségről meg mindenről is a válasza 42 (lásd: Douglas Adams neves sci-fi szatíráját, a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvsorozatot). Mindenesetre a 42 ilyetén magyarázatával maga Ódor sem ért egyet (nyilvánosan), ahogy azt sem érti, hogy miképp is keveredhetett könyve a bestseller listára. Csak találgatni tud. Talán azért, mert a szülők azzal, hogy megveszik a könyvet, úgy vélik, gyermeküknek biztosították az utat a zsenialitás felé, és ezzel letudták a nevelés gondjait. Bizonyára érdemes lenne lefordítani magyarra is.
Persze elviccelhetjük a kérdést, de egyben biztosak lehetünk, hogy
Egy pragmatikus közgazdásznak csak sok sikert kívánhatunk mindehhez. Mert most van csak igazán szükség a józan észre.
A Progresszív Szlovákia párt elnöke, Michal Šimečka néhány napja felvetette, ismerjék el államilag a Beneš-dekrétumok igazságtalanságát. Hiába visszakozott szinte rögtön, szavai nagy vihart kavartak. Nizalowski Attila írása.
Pozsony szerint nem egyszerű vitáról van szó, hanem egyre keményebb politikai nyomásgyakorlásról.
Mások viszont már most előrelépnének a Magyarország ellen folyó 7-es cikk szerinti eljárásban.
Magyarország már egyáltalán nincs egyedül a Washington Post szerint.
Őszintén beszélt az orosz külügyminiszter.
A negyedik gyermeknek sikerült megmenekülnie.
Óriási felvonulás volt Bukarestben.
Magyar Péter persze – szokásához híven – gyáván menekül, s megpróbál úgy tenni, mintha a kiszivárgott dokumentum nem is létezne.
