Kína megfenyegette az EU-t a szankciós tervezet miatt

Nem váratott sokáig magára Kína válasza Brüsszel tizenegyedik szankciós csomagjának tervezetére. Az ötletekből lassan kifogyó Európai Bizottság új pakkjában ugyanis már nem Oroszország a főszereplő, hanem azok a harmadik országok, amelyek a párhuzamos kereskedelem és a kettős felhasználású termékek exportja révén látják el Oroszországot olyan árukészletekkel, amelyek a Nyugat szerint segítik a Kreml háborúját vagy az azt támogató költségvetést. A tervezet szerint az ilyen gazdasági tevékenységet folytató országok ugyanúgy szankcionálhatóak lennének kereskedelmileg, mint a háborús Oroszország. A legnagyobb aggodalmat az okozza, hogy a listán a volt szovjet utódállamok mellett elméletileg szerepelnie kellene Törökország és Kína nevének is: a két állam elleni szankciós rendszer és az arra adandó lehetséges válaszok azonban beláthatatlan következményekkel járhatnak Európa amúgy is megtépázott gazdaságára nézve.

Ursula von der Leyen egészen Kijevig repült, hogy – miután egyeztetett Zelenszkij elnökkel, és biztosította őt az EU határtalan támogatásáról – bejelentse a legújabb csomag tervezetét, benne a másodlagos szankciók kivetésének lehetőségével. A legnagyobb felhördülést kínai részről az váltotta ki, hogy az elméleti listára máris felkerült több olyan kínai vállalat neve, amelyek Brüsszel szerint tiltott alkatrészeket és termékeket szállítanak Moszkvának.

Baerbock hozta a szokásos formáját

A véletlenek különös egybeesése folytán, amíg Ursula von der Leyen Kijevben ostorozta Kínát, a pekingi kormány külügyminisztere éppen Berlinben tárgyalt német kollégájával. Annalena Baerbock a közös sajtótájékoztatón hozta a szokásos formáját, és egészen elképesztő logika alapján kezdte el háborús agresszióval vádolni Kínát. 

Csin Kang itt is elmondta Kína hivatalos álláspontját: Peking nem akar olajat önteni a tűzre, inkább igyekszik megszüntetni a további vérontást azzal, hogy mindkét féllel kommunikál, és megpróbál fegyverszünetet elérni, ami alapja lehet egy béketárgyalásnak. Baerbock erre az újságírók előtt kijelentette, hogy ebben a konfliktusban nem lehet semlegesnek maradni (ő volt, aki az Európa Tanácsban konkrétan úgy fogalmazott januárban, hogy az EU háborút vív Oroszország ellen), mivel „a jó és a rossz, az agresszor és az áldozat harcában” semlegesnek maradni egyet jelent az agresszor mellé állással. 

Csin Kang igyekezett megőrizni a hidegvérét, de amikor az új szankciós csomag szóba került, érezhetően nehezen ment neki. Mint mondta, Kína minden igyekezetével azon van, hogy elkerülje a Washington utasításai alapján alakuló és egyre valóságosabb fenyegetést jelentő új hidegháborút. Hozzátette, hogy Kína a kettős felhasználású termékek exportjával kapcsolatban a lehető legkörültekintőbben jár el, és maradéktalanul betartja az előírásokat, ezért határozottan ellenzik, hogy egyes szövetségek önkényesen, újonnan hozott szabályok mögé bújva így próbálják meg befolyásolni a globális kereskedelmet és a kínai gazdaságot.

Baerbock válasza abból állt, hogy újra nekirontott kollégájának. Szerinte az új szankciók nem egyetlen országra, hanem bizonyos termékek kereskedelmére vonatkoznak, így ha Kína semmit nem takargat, akkor minden rendben, ellenkező esetben Peking kötelessége az, hogy megregulázza saját renitens vállalatait. 

Kezdődik

A kínai külügyminiszter végül a lehető legvilágosabban kimondta: ha bármely ország szankciókkal merészeli sújtani Kínát, Peking gazdasági válaszlépései gyorsak és mélyrehatóak lesznek. Rámutatott arra is, hogy a kereskedelmi kapcsolatok ilyen mértékű romlása lehet, hogy problémát okoz majd Kínának, de sokkal jobban fog fájni a szankciókat szorgalmazó Európai Uniónak. 

A két ország közötti feszültség nem új keletű, de mindenképpen szintet lépett Baerbock múlt havi pekingi látogatásával, ahol Kínában oktatta ki Kínát annak külpolitikájával kapcsolatosan. Németország új kormánya a kezdetektől fogva élesen Peking-ellenes retorikát használ kül- és biztonságpolitikai kérdésekben, ám rendre visszavonulót fúj, amikor a gazdasági együttműködések drasztikus csonkolása kerül szóba. A közelmúlt konfrontációi azonban azt eredményezték, hogy Peking a héten lemondta Lindner német külügyminiszter kínai látogatását. A kínai külügyminiszter a sajtótájékoztatón udvariasan közölte: nem szabad túlgondolni a dolgot, a lépés mindössze Liu Kun pénzügyminiszter feszített munkarendjének köszönhető, amelybe most nem fért bele a kormányközi kapcsolatok ápolása, de a meghívás természetesen továbbra is fennáll.

Ahogyan figyelmeztetése is: ha Németország csatlakozik a Brüsszel által tervezett stratégiához, akkor a további együttműködést és fejlődést áldozza fel a biztosan bekövetkező destabilizációért.

Fotó: MTI/AP/DPA pool/Michael Kappeler