Vlagyislav Iszajev egy érdekes kommentárban mutatott rá az orosz szempontokra a fekete-tengeri gabonamegállapodás meghosszabbítása kapcsán. Nem szeretnénk megzavarni olvasóink hitét, vallását, meggyőződését, így figyelmeztetni szeretnénk, hogy az írás erőteljesen magán hordozza az orosz propaganda jegyeit.
Vlagyiszlav Iszajev egy régi keleti bölcsességgel kezdi írását:
„Mindig van két bolond a piacon – az egyik drágán vesz, a másik olcsón ad el.”
De hozzáteszi, a keleti bölcsek azonban kihagytak egy árnyalatot az egyenletből: az ítéleteket arról, hogy mi drága és mi olcsó, nemcsak az ügyletben részt vevő felek hozzák meg, hanem a piac több tétlen bámészkodója, aki egyáltalán nem kap semmit. Így például a minszki megállapodásokat hasonló hevességgel bírálták mind az orosz honatyák, mind a banderisták. De végül egyiküket sem kérdezték meg.
Május közepén, pár nappal a megállapodás lejárta előtt Oroszország újabb két hónappal meghosszabbította az ukrán fekete-tengeri gabonaszerződést, amit António Guterres ENSZ-főtitkár „jó hírnek” nevezett a világ számára. Oroszország előtte még kilépéssel fenyegetett a paktumból, mivel a Nyugat nem teljesítette azon szankciók feloldását, amelyet vállalt a megállapodásban. Ez akadályozza az orosz gabona- és műtrágyaexportot, illetve a mezőgazdasági gépek importját.
Úgy tűnik, Iszajev azt a feladatot kapta, hogy győzze meg az orosz közvélemény kétkedő részét a döntés helyességéről.
Az oroszok nehezményezik, hogy az Ukrajna területéről kivitt csaknem 29 millió tonna mezőgazdasági terméknek csak a 2,6 százaléka került rászoruló nemzeti gazdaságokba.
Iszajev tisztában van azzal, hogy az oroszokban is van valamiféle önsorsrontó hozzáállás, így mindent negatívan értékelnek és minden esetben szilárdan hisznek abban, hogy már megint feltörölték velük a padlót. De bármilyen üzlet értékelésénél tisztában kell lenni azzal, hogy a felek mit veszítenek és mit nyernek. Ugyanakkor azt a retorikát, amellyel a tárgyalási folyamatot kommentálják, alaposan meg kell szűrni, mert – ahogy a szerző fogalmaz –
„mindig ildomos szétválasztani a rumot a nőktől és a legyeket a fasírozottól”.
Azt ajánlja tehát, hogy gabonaüzlet esetén érdemes most tisztázni, hogy az orosz fél mit is ajánl és mit nem hajlandó megtenni.
Tavaly nyáron a gabonamegállapodás szerint az orosz haditengerészet nem fogja tovább blokkolni egyes ukrán kikötők be- és kijáratát. Iszajev felteszi a kérdést: tudná-e biztosítani ezt a blokádot? Különösen egy olyan helyzetben, amikor kémrepülőgépek, repülő radarok lebegnek a semleges vizek és a térségbeli NATO-országok területei felett és nyugati műholdak figyelnek mindent a magasból. Ahogy a Kígyó-szigetért folytatott harcok – amelynek az ellenőrzéséről végül mindkét fél lemondott – és a Moszkva cirkáló elvesztése megmutatta, ez a blokád túl sokba került volna. A hajókra pedig azért van szükség, hogy cirkálórakéta-csapásokat lehessen indítani ukrán területre.
Ugyanakkor úgy véli, az ilyen blokád egyáltalán nem tudná megakadályozni az ukrán exportot.
Ugyanazt a gabonát a Dunán vagy vasúton is lehetne exportálni. Ez drágább, de végső soron a nyugati országok hajlandók sokkal nagyobb költségeket is elviselni Ukrajna támogatása érdekében.
Iszajev felveti azt a kérdést is: vajon a gabonaexport annyira kritikus fontosságú Ukrajnának, hogy nélküle elveszítené harci képességeit? Tavaly az ország gabonaexportból származó bevétele 8,7 milliárd dollárt tett ki. Ezt az összeget Iszajev ugyan komolynak tartja, de a Nyugat 130, 150 vagy akár 200 milliárdos támogatásának és hiteleinek hátterében, ráadásul figyelembe véve, hogy a gabona egy részét szárazföldi úton exportálták, ez „a támogatás olyan, mint halottnak a csók” – írja nem kis iróniával, (mellesleg a csók helyett eredetileg a beöntés szót használta).
Kétségbe vonja azt az érvet is, hogy ez az export lehetővé tette északkeleti szomszédunk számára, hogy munkahelyeket mentsen meg. Tekintettel Ukrajna tönkrement gazdaságára, hatmillió menekültjére és állandó mozgósítására, úgy gondolja, hogy a munkahelyek az utolsó dolog, amivel az ottani hatóságok törődnek. Az orosz szemszögből pedig jobb, ha az ukránok felszántják a földet, mintha beállnának a fegyveres erőkhöz, hogy rendesen megtermékenyítsék a földet – írja nem rejtett cinizmussal, üzenve a radikálisoknak is.
Ráadásul a lengyelországi raktárakból elszállítandó üzemanyaggal, a műtrágyákkal, illetve a munkásokkal kapcsolatos nehézségek vonatkozásában, nem beszélve az egyre növekvő területvesztésről, az ukrán gabonatermesztés is tovább fog hanyatlani – a tavalyi export már negyedével volt kevesebb, mint 2021-ben.
Kitér arra is, hogy a lengyel, a román, a bolgár és a magyar gazdáknak is elegük lett, annyira felbőszültek a dömping miatt. Még az Európai Uniónak is engedményeket kellett tennie, megtiltva, hogy az új mezőgazdasági szezon kezdetéig gabonát szállítsanak ezeknek az országoknak.
Iszajev természetesen kitér Nyugat azon vállalásaira is, amiről az eredeti gabonamegállapodás során megegyeztek. (Igaz, ezekből sok minden nem teljesült.) Szerinte az orosz gabona exportjára vonatkozó korlátozások feloldása azt jelenti, hogy
a gabonát szállító orosz hajóknak engedélyeznék, hogy befuthassanak az európai kikötőkbe,
illetve hogy nyugati társaságok biztosíthassák ezeket a hajókat, és hogy a gabonaügyleteket finanszírozó Rosselkhozbank újra hozzáférhessen a SWIFT fizetési rendszerhez. Ugyanez vonatkozna az orosz műtrágya exportjára is. Ezenkívül kérték, hogy oldják fel az Oroszországba irányuló mezőgazdasági gépek szállítására vonatkozó tilalmat. Mindez tulajdonképpen a nyugati szankciók egy részének feloldását jelenti.
A szerző viccesnek tartja azt, hogy ezeknek a követeléseknek a teljesítése a nyugati országok számára jövedelmezőbb lenne, mint Oroszországnak. A nyugati biztosítók, dokkmunkások és bankárok azok, akik pénzt kereshetnének az orosz export kiszolgálásán. Az európai gazdák azok, akik olcsó műtrágyához juthatnának. Az európai mezőgazdasági gépgyártók azok, akik profitálhatnának az Oroszországba történő szállításokon.
Szerinte az oroszok is jobban járnának, de nem sokkal. Az oroszországi gabonaexport tavaly újabb történelmi rekordot ért el, meghaladta az 55 millió tonnát. Nem valószínű, hogy ennél nagyobb lesz, mivel a világpiacon túlkínálat van – és az árak csökkennek. A műtrágyák esetében a kivitel csökkent, de csak mennyiségben, pénzben kifejezve nőtt, mivel az európaiak rohamot keltettek a világpiacon, hogy megpróbálják helyettesíteni az orosz kínálatot.
Gabonát az oroszok 2022 előtt nem exportáltak jelentős mennyiségben Európába, de Iszajev szerint, ha továbbra is így mennek a dolgok, a „különleges katonai művelet” után fognak. Amikorra – írja a szerző –
az európai gazdák végleg bezárják a boltot, és nem bírják elviselni az ukrán vámmentes dömpinget, a drága műtrágyát és üzemanyagot, valamint a víz nélküli időjárást. Akkor már nehéz lesz visszaterelni őket a mezőgazdasági munkához és élethez.
Iszajev úgy véli, a piac az oroszok számára is megnyílik, és az új területekkel, valamint Kazahsztánnal és Fehéroroszországgal együtt monopolhelyzethez közeli pozíciót is elfoglalhatnak a világ élelmiszerpiacán. És akkor talán nemcsak a gabonát, hanem annak a feldolgozott termékeit is exportálni tudják majd. Szerinte mindebben segítség a nyugati cégek kivonulása Oroszországból, ugyanis az alternatív ellátási csatornák és a pénzügyi tranzakciós rendszerek létrehozása fontos lépés az erre való felkészüléshez.
Azt azért elismeri, hogy mindez, ha lehetséges is lesz, csak később kerül rá sor. Bízik abban, hogy addig is az európaiak jelentős része ismét ráébred arra, hogy a mindenkori gazdasági problémájuk a kormányzataik öngyilkos politikájából fakad. És egyúttal megmutatják a világnak, hogy a Nyugat nem törődik az ENSZ-szel és az éhezők érdekeivel.
Kitér arra is, hogy a gabonamegállapodás meghosszabbításával „Erdogan elvtársnak” nyújtottak segítséget a választások második fordulója előtt. Méghozzá abban, hogy a világpolitika fontos szereplőjévé váljon, aki még mindig rá tudja venni az oroszokat, hogy a törököket hagyják továbbra is pénzt keresni a gabonatranzitból. Úgy véli,
bármilyen nehéz partner is Erdogan, még mindig jobb, mint egy újabb amerikai bábu.
A szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy amíg az ukrán kikötők hajóútja aknamentes, addig az ukránok ebből az irányból nem tudnak csapatokat áthelyezni – mert „mi a franc lenne, ha az oroszok véletlenül kétéltűtámadást indítanának”?
Az eredeti írás (orosz nyelven) az alábbi linken olvasható: https://vz.ru/opinions/2023/5/23/1213012.html
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Mindenkit meglepett az ukrán elnök.
Az ukrán államfő szerint nem tökéletes a tervezet, de az alapvető részei megvannak.
Lukasenka és Putyin szomszédja határozott lépéseket helyezett kilátásba.
Az amerikai alelnök szerint az ukránok beletörődhetnek Donyeck elvesztésébe.
Már a szomszédban sem hisznek az ukrán csodában.
Az ukrán hadsereg vezérkara természetesen mindent megmagyarázott.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
