Az USA pénzügyminisztere: Katasztrófa lenne, ha megszakadnának Kínával a gazdasági kapcsolatok

Az USA és Kína közötti kapcsolatok látványos romlása, majd a párbeszéd szinte teljes leállása szűk zsákutcába kergette Washingtont, amely hidegháborús időket idéző retorikájával és tiltó gazdasági intézkedéseivel egy olyan folyamatot indított el, amely akár a lehető legrosszabbul is végződhet. Az USA híres inflációcsökkentő csomagja, benne a zöld állami támogatások rendszerével, a chiptörvény, valamint a Fehér Ház azon kísérlete, hogy az Európai Uniót is belerángassa a Kína elleni (alapvetően tiltásokon alapuló) kereskedelmi háborúba, látszólag a teljes függetlenedést szolgálja. Valójában sem az időzítés, sem a módszer nem alkalmas arra, hogy Kínát elszeparálja és kiszorítsa a geopolitikai hatalmi harcból. Ahogyan a Világbank volt vezető közgazdásza és a Nemzetközi Valutaalap korábbi igazgatóhelyettese rámutatott: a Biden-féle inflációcsökkentő törvény éppen lerombol mindent, amit a nemzetközi kereskedelem terén a második világháború befejezése óta sikerült felépíteni.

az ex-elnök által megkezdett izolációs folyamatot olyan szinten gyorsította fel, ahonnan nagyon nehéz lesz visszautat találni. 

Míg az USA-t a nevetséges kémballon-ügy tartotta lázban, Peking egyre idegesebben reagált a chipkereskedelmét bombázó washingtoni rendelkezésekre és lobbira, nem beszélve Tajvan ügyéről, amellyel kapcsolatban az Egyesült Államok már megint az izmait mutogatja a diplomácia helyett. A viszony annyira fagyos lett, hogy míg a világ más országainak vezetői – Macrontól Lula brazil elnökig – egymásnak adják a kilincset a kínai vezetőnél, addig Hszi Csin-Ping egyáltalán nem hajlandó szóba állni Bidennel, aki pedig egyre türelmetlenebbül próbál kapcsolatba lépni vele. 

Yellen jelez

Az amerikai kormányzat is érzi, hogy a jól bejáratott, de egyre rosszabbul működő izompolitika Kínával szemben még akkor is kevés lesz, ha az EU – jó vazallushoz méltó módon – rohamtempóban akarja felszámolni a kínai kapcsolatait. Janet Yellen a minap olyan kommunikációs fordulatot mutatott be az eddigi egysíkú és unalmas panelek ismételgetése helyett..

Az amerikai pénzügyminiszter felmondta ugyan a kötelező elemeket arról, hogy az amerikai nemzetbiztonság mindig felülírja a gazdaságpolitikát (ez is Trump egyik kedvelt indoka volt extravámok kivetése idején), ám hirtelen stílust váltott, és az amerikai–kínai kapcsolatok fontosságáról. kezdett beszélni.

Yellen a konstruktív és tisztességes gazdasági viszony kialakításának szükségességét  emlegette, majd nagy levegőt véve kimondta: bár érvényesíteni akarják az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit, az USA és a Kína közötti gazdasági szeparáció kialakulása katasztrofális hatásokkal járna,

A tárcavezető még ennél is tovább ment: mint mondta, őszinte megbeszélésekre van szükség a problémás kérdések tisztázásában, ezért egy (Pekingnek is) alkalmas időpontban személyesen szeretne Kínába látogatni, hogy tárgyalásokat folytasson az egészséges gazdasági kapcsolatok érdekében. 

A vér nem válik vízzé

A kritikák persze nem maradtak el ezúttal sem. Yellen továbbra is „tisztességtelennek” minősíti Peking gazdaságpolitikáját, elsősorban az államvezérelt piaci megközelítés miatt (Kína többször jelezte, hogy ebbe a gyakorlatába sem tűri el a beleszólást), amely miatt globálisan előnyre tud szert tenni a hagyományos piaci eszközöket használó országokkal szemben. A chipkereskedelmi korlátozások kapcsán kifejtette: annak célja nem az, hogy megakadályozzák Kína modernizációs törekvéseit, és az USA-t juttassa versenygazdasági előnyhöz, csupán az, hogy Peking ne katonai célokra használja fel a technológiát.

A korlátozásokkal kapcsolatban egyébként rámutatott: az USA a közeljövőben egy sor olyan további intézkedést fog meghozni, amely egyes amerikai befektetéseket korlátoz majd Kína felé, természetesen szigorúan a „lehetséges nemzetbiztonsági következmények” miatt. Majd megismételte, hogy a gazdasági együttműködés mindkét ország számára kölcsönösen előnyös. 

Kínai tél

Kína nem hatódott meg túlságosan a kölcsönös előnyök emlegetésétől, Peking egyelőre a saját előnyeit ugyanis nem nagyon látja Washington sajátos közeledésében. A kínai nagykövetség szűkszavú reagálása szerint a versenytől nem riadnak vissza, azt azonban elítélik, hogy

és azt is, ahogyan az Államok a nemzetbiztonság kifejezés mögé bújva igyekszik függetleníteni magát – a globális ipari és ellátási láncok rovására. A kínai keményvonalasok szerint Yellen szavai pusztán cukormázba forgatták az USA eddigi elnyomó kereskedelmi politikáját, de a lényegen semmit nem változtat, hiszen egyben azt is világossá tette: az USA folyamatosan felülvizsgálja és bővíti a Kínába irányuló exporttilalmi listát. Vagyis az USA 

Kína aggodalmai ellenére több elemző is arra mutat rá, hogy Yellen közeledését Pekingnek a lehető legkomolyabban kellene fontolóra vennie, miután a pénzügyminiszter határozott szándékot emlegetett a gazdasági kapcsolatok biztonságos folytatására és a párbeszéd újrakezdésére. Yellen bátorítása nem más, mint lehetőség a deeszkalációra, amely a gazdasági kapcsolatok javulása révén a politikaira is pozitív hatással lehet, ráadásul előkészíthetne egy újabb csúcsvezetői tárgyalást.
Pekingben ezt egészen másképpen látják, a válasz így egyelőre fagyos csend.

Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds