Belső égés a brüsszeli EU-csúcson

Bár hivatalosan nem is képezte a március 23-i EU-csúcs programjának részét, Brüsszelben a főszerep az Európai Bizottság és a német kormány közötti háborúé volt, amely a belső égésű motorok 2035-ös betiltása miatt robbant ki.

Füstölgő németek

Az elvi megegyezés már tavaly novemberben született arról, hogy az Európai Unió 2035-től csak elektromos járműveket enged a piacra, és betiltja a hagyományos autóipar remekeinek értékesítését. Berlin azóta minden létező szinten lobbizott, hogy azok a járművek, amelyek e-üzemanyagot használnak majd, képezzenek kivételt a tiltás alól. 

Miután folyamatosan falakba ütközött, a Scholz-kabinet március közepén keményen az asztalra csapott, és gyakorlatilag blokkolta a legfontosabb szavazást, amelyet már csak a végső törvényi megfogalmazás követett volna. Berlin azóta nem játszik diplomáciai bújócskát: ragaszkodik hozzá, hogy a szintetikus üzemanyagot használó belső égésűeket az EU egyenértékűnek tekintse az elektromos járművekkel. A pánik azonnal kitört, egyes tagállamok, mint Franciaország keményen támadni kezdték Németországot kétkulacsos viselkedése miatt, megint mások, mint Olaszország, Lengyelország, Csehország és Bulgária halkan beléptek Scholz mellé, egyetértve annak követeléseivel.

A harcias német kancellár mellé erős szövetségesként betársult az olasz miniszterelnök is, aki a lehető legegyszerűbben közölte, mi is az alapvető problémájuk a tervezett átállással. Giorgia Meloni szerint haladéktalanul újra kell gondolni a belső égésű motorok betiltását, mivel azzal az EU saját felső kategóriás, verhetetlen iparágát végezné ki. „Ha ragaszkodunk az olyan technológiákhoz, amelyek területén az EU-n kívüli országok sokkal előrébb tartanak, az a versenyképességünket ássa alá” – mondta, utalva arra az egyszerű tényre, hogy a globális elektromos járműpiacon Kína abszolút egyeduralkodói pozícióban van. Meloni hozzátette: mindenki meg akarja valósítani a zöld célokat, de azt ne egy központi akarat határozza meg, hogy a tagállamok milyen technológiával kívánnak részt venni a folyamatban. 

Kérni lehet

Az előadás ezen a ponton függönyt kapott, az EU-csúcs előtt pedig mindenki azon sakkozott, le tud-e tenni az asztalra olyan javaslatot az Európai Bizottság, amelyet Scholz is elfogadhatónak tart. A csütörtöki EU-csúcsra készülve Scholz reményeit Roberta Metsola próbálta porrá zúzni. Az Európai Parlament elnöke kijelentette: senki nem teheti meg, hogy egy kvázi lezárt és elfogadott megállapodást újra megnyisson, és beleírogasson, ahogyan neki tetszik, ez ugyanis 

Éppen ezért nyomatékosan arra kérte az európai kormányfőket, hogy a 2035-re vonatkozó tervezetet a jelenlegi formájában fogadják majd el. Ursula von der Leyen a szokásosan semmitmondó „folyamatos tárgyalunk, a szándék mindkét fél részéről megvan, hogy megoldjuk a problémát” mondattal hárított, ugyanakkor azt elismerte, hogy ha nem sikerül dűlőre jutni, az romba döntheti az EU klímaterveinek precízen összeállított ütemtervét.

Kátyúk mindenhol

Macron elnök, aki a leginkább kérte ki magának a német blokkolást, mély hallgatásba merült a tegnapi nap folyamán, és újságírói kérdésekre sem válaszolt. Egymásnak ellentmondó információk érkeztek a franciák jelenlegi álláspontjáról, Karl Nehammer osztrák kancellár szerint Párizs most Németországot támogatja éppen, Mark Rutte holland miniszterelnök pedig zavarában csak annyit tudott mondani az újságíróknak, hogy

Franciaország végül homályosan és nem hivatalosan annyit közölt: a kompromisszumos megoldások híve, de a 2035-ös ütemtervet minden körülmények között tartani kell. 

Maga Scholz gyakorlatilag ultimátumot intézett a bizottsághoz, hogy az legkésőbb őszre állítson össze egy Németország számára is elfogadható javaslatot. Az állóháború tehát folytatódik, rendkívül kínos helyzetbe hozva az Európai Bizottságot és a jogalkotókat. Berlin zsarolása – ha nem is példa nélküli – mindenképpen szokatlan egy jogalkotási folyamat utolsó pillanatos megakasztásával. A történtek egyben nagyon komolyan világították meg az EU és a tagállamok érdekei közötti törésvonalakat: a megegyezés tehát nem csak azért lett kiemelten fontos, mert Németország egy törvényt éppen az elfogadása előtt fúrt meg, de azért is, mert blokkolása precedenst teremthet más, saját érdekei miatt aggódó országok számára is – nem utolsósorban pedig az EU egész klímaprogramját veszélybe sodorhatja.

Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq