Kérni lehet
Az előadás ezen a ponton függönyt kapott, az EU-csúcs előtt pedig mindenki azon sakkozott, le tud-e tenni az asztalra olyan javaslatot az Európai Bizottság, amelyet Scholz is elfogadhatónak tart. A csütörtöki EU-csúcsra készülve Scholz reményeit Roberta Metsola próbálta porrá zúzni. Az Európai Parlament elnöke kijelentette: senki nem teheti meg, hogy egy kvázi lezárt és elfogadott megállapodást újra megnyisson, és beleírogasson, ahogyan neki tetszik, ez ugyanis
az egész EU-s jogalkotási folyamat hitelességét ásná alá.
Éppen ezért nyomatékosan arra kérte az európai kormányfőket, hogy a 2035-re vonatkozó tervezetet a jelenlegi formájában fogadják majd el. Ursula von der Leyen a szokásosan semmitmondó „folyamatos tárgyalunk, a szándék mindkét fél részéről megvan, hogy megoldjuk a problémát” mondattal hárított, ugyanakkor azt elismerte, hogy ha nem sikerül dűlőre jutni, az romba döntheti az EU klímaterveinek precízen összeállított ütemtervét.
Kátyúk mindenhol
Macron elnök, aki a leginkább kérte ki magának a német blokkolást, mély hallgatásba merült a tegnapi nap folyamán, és újságírói kérdésekre sem válaszolt. Egymásnak ellentmondó információk érkeztek a franciák jelenlegi álláspontjáról, Karl Nehammer osztrák kancellár szerint Párizs most Németországot támogatja éppen, Mark Rutte holland miniszterelnök pedig zavarában csak annyit tudott mondani az újságíróknak, hogy
a lényegi megbeszélések valószínűleg egy szűk társaságban történnek, annak tartalmáról így nem sokat tud mondani.
Franciaország végül homályosan és nem hivatalosan annyit közölt: a kompromisszumos megoldások híve, de a 2035-ös ütemtervet minden körülmények között tartani kell.
Maga Scholz gyakorlatilag ultimátumot intézett a bizottsághoz, hogy az legkésőbb őszre állítson össze egy Németország számára is elfogadható javaslatot. Az állóháború tehát folytatódik, rendkívül kínos helyzetbe hozva az Európai Bizottságot és a jogalkotókat. Berlin zsarolása – ha nem is példa nélküli – mindenképpen szokatlan egy jogalkotási folyamat utolsó pillanatos megakasztásával. A történtek egyben nagyon komolyan világították meg az EU és a tagállamok érdekei közötti törésvonalakat: a megegyezés tehát nem csak azért lett kiemelten fontos, mert Németország egy törvényt éppen az elfogadása előtt fúrt meg, de azért is, mert blokkolása precedenst teremthet más, saját érdekei miatt aggódó országok számára is – nem utolsósorban pedig az EU egész klímaprogramját veszélybe sodorhatja.
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq