Régi-új jegybankvezér a világ legnagyobb kommunista rendszerében

A neves CNA ázsiai hírportál így kezdi elemzését: miért nevezte ki Kína újra az USA-ban tanult Ji Gangot (angol átírással: Yi Gang) a központi bank első emberének március 12-én? Ugyanis az immár 65 éves Ji visszavonulására széles körben számítottak, mivel Hszi Csin-ping elnök egy átfogó kormányátalakítás során, a harmadik ötéves ciklusának kezdetén, közeli szövetségeseit ülteti kulcspozíciókba.  

Ugyanis a Hszihez lojális, többnyire saját nevelésű új politikai vezetői csapat

– állapítja meg minapi írásban a CNA.

Az azonban, hogy Ji megtartja a kínai jegybank (People's Bank of China, POBC) vezetői posztját, némi megkönnyebbülést jelent a Nyugat számára, mivel egy ismerős szakember került a nemzeti bank élére.

Hogyan értékeli a bejelentést a Makronóm Intézet elemzője?

Kínában a People’s Bank of China tölti be a jegybank szerepét 1983 óta.

– kezdi a minap a nemzetközi sajtót is bejárt hír értékelését Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője.
A szakértő aláhúzza: a kínai jegybank célja, hogy a jüan értékének stabilitását biztosítsa és azon keresztül a gazdasági növekedést támogassa. Vagyis 

Ez nem jelent árfolyamrögzítést, a kínai jegybank rugalmas árfolyamrendszert tart fenn, azonban igyekszik megakadályozni az árfolyam jelentős kilengéseit. Ez pedig stabilitást jelent a gazdaság számára, amely megfelelő gazdasági és pénzügyi környezetet jelent a növekedéshez, és így áttételesen biztosítja az árstabilitást is. 

Hogyan változott a jegybanki stratégia a közelmúltban?

Molnár Dániel aláhúzza: az elmúlt években a jegybank jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a kínai pénzrendszerben – a kommunista gazdaságpolitikai irányítás fenntartása mellett – is fokozatosan megjelenjenek a piaci alapú kamatszintek.

Ennek elősegítéséhez pedig alapjaiban alakította át az eszköztárát is. A kötelező tartalékráta továbbra is jelentős szerepet tölt be a monetáris politikában, tekintve, hogy 2018 óta 15 alkalommal csökkentették annak mértékét. A jegybank elsődlegesen a tartalékráta fokozatos mérséklésével biztosította, hogy a gazdaságban lévő pénzmennyiség (M2) növekedési üteme megfeleljen a nominális GDP bővülési ütemének.

A tartalékráta folyamatos módosítása és a pénzmennyiség változásának korlátozása viszont nem éppen modern jegybanki gyakorlat. Rövidebb távon a jegybank több eszköz révén éri el, hogy a piaci kamatok a monetáris politika céljának megfelelően a jegybanki benchmarkkamatok körül mozogjanak és jelenjenek meg a banki hitelkamatokban. Ezen eszközök – elsősorban a napi gyakoriságú nyílt piaci repoműveletek – segítségével egyéves lejáratig szinte teljes hozamgörbekontrollt tart fenn a kínai jegybank,

Az eszköztár ezen része sokkal jobban megfelel a nemzetközi gyakorlatoknak.

Látható tehát, hogy Kínában a monetáris politika keretrendszerét is úgy alakítják, hogy a pártirányításnak megfelelően, de a „nyugati” jó gyakorlatokat hatékonyan átvéve tudják befolyásolni a piaci folyamatokat. 

Ez a folyamat pedig több éve tart, sőt Ji Gang 2018 óta tartó jegybanki elnöksége alatt még erősödött is. Ilyen helyzetben pedig a kínai pártvezetésnek nem érdemes leváltania a pozíciójából, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a jegybankelnök személye a piacok számára is fontos.

Jinek komoly szakmai kvalitásai vannak

A kínai jegybank vezetője globális elismertségnek örvend, mégpedig többek között olyan intézményeken keresztül, mint a G20-csoport, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank.

„Ji fő erőssége a szakmai kvalitásában és a nemzetközi hátterében rejlik” – mondta el a Reutersnek Hszü Hungcaj, az államilag támogatott China Association of Policy Science gazdaságpolitikai bizottságának igazgatóhelyettese.

„A jegybankelnöki poszt nem olyan pozíció, amelyet bárki más könnyen átvehet. Olyan emberre van szükségünk, mint Ji, aki tud kommunikálni a nemzetközi színtéren, például a G20-akkal” – tette hozzá Hszü, aki korábban éppen a PBOC-nál dolgozott.

Ji tehát elérte a nyugdíjkorhatárt, és sokan azt várták, hogy leváltják, miután októberben kikerült a kommunista párt központi bizottságától. Helyette egy veterán kínai bankár, Csu Hohszin,számított az elsődleges jelöltnek a PBOC vezetői posztjára. Csu Hohszin jelenleg az állami tulajdonú CITIC konglomerátumot vezeti.

Ellentétben Csuval, aki egész karrierjét Kínában építette, Ji több mint egy évtizedet töltött az Egyesült Államokban, ahol az Illinois-i Egyetemen doktorált és az Indiana Egyetemen tanított. Így ő Kína egyik legmagasabb rangú „tengeri teknőse”, ahogyan a tengerentúlról visszatérőket nevezik hazájukban.

Magas pozíciója ellenére Ji mégis, szerény háttérrel büszkélkedhet, az elit Pekingi Egyetemre iratkozott be, miután több évet töltött vidéken Mao kulturális forradalma idején.

Fontos vívmánya pedig, hogy 2019 augusztusában a PBOC az irányadó banki hitelkamatlábakat felváltotta a piac által vezérelt hitelkamatlábbal (LPR).

Kína adóssága az elmúlt évtizedekben gyorsabb ütemben nőtt, mint a gazdasága, így mostanra csaknem háromszor akkora lett. Ji alatt a központi bank 2018 eleje óta 14-szer csökkentette a tartalékrátát, több mint 10 ezer milliárd jüant pumpálva a gazdaságba.

Míg egyes közgazdászok azzal érvelnek, hogy Kínában az infláció azért tartható kordában, mert a gazdaság termelőkapacitása jobban hozzáfér az erőforrásokhoz, köztük a hitelhez, mint a fogyasztók, addig mások dicsérik Jit, amiért kordában tartja az árakat.

A jegybankelnök fő kihívása továbbra is az, hogy az egyre inkább eladósodott gazdaságot növekedésben tartsa, miközben a népesség csökken és öregszik, a fejlett világ a recesszió szélén áll, valamint a geopolitikai feszültségek fokozódnak. Elemzők szerint jelenleg Ji számára korlátozott a mozgástér a további reformokra, mivel a kommunista párt egyre szorosabb pórázon tartja a gazdaságot. 

Fotó:123rf.hu