Nyugdíjreform: a „lusta franciák” az utcán szavazzák le Macront 

Az elkövetkező két hét sorsdöntő lesz. A társadalmi elégedetlenség e magas fokát látva a francia kormány vagy bedobja a törölközőt, és visszavonja nyugdíjreformját, vagy kitart, és keresztülviszi a parlamenten Emmanuel Macron elképzeléseit. Vagyis – az utóbbi esetben – így vagy úgy, de törvényerőre emeli a sokat vitatott tervezetet. Az elnök és emberei eltökéltek, ők nem hátrálnak meg. Jól látják az ebben rejlő politikai veszélyeket. 

Macron még bízik a nyugdíjreform elfogadásában

Az benne volt a pakliban, hogy a politikai ellenzék, élén a baloldallal, a parlamentben minden eszközt felhasznál a reform ellenében. A hét közepén a jobboldali többségű szenátus elfogadta a reformtervezet 7. szakaszát, a legvitatottabb részt, amely a nyugdíjkorhatár 62 évről 64-re történő emelését tartalmazza. A szenátus, érezve a totojázás társadalmi veszélyét, most valóban villámgyorsan igent mondott erre a szakaszra. Sőt a hatalom elrendelte, hogy a többi szakaszról egyszerre kell szavazni, ezzel csökkentve az ellenzék lehetőségét különböző cirkuszi mutatványokra. A szenátus várhatóan még a március 12-ével végződő hétvégén elfogadja a reformot.
Macron így bízhat abban, hogy a nemzetgyűlés alsóházában, a parlamentben a jobboldali Köztársaságiak hozzájárulnak a nyugdíjreform törvényerőre emeléséhez. Ugyanis a parlamentben sincs a Macron-féle pártcsoportnak többsége. Így el tudná kerülni az alkotmány által egyébként biztosított antidemokratikus módszert, hogy szavazás nélkül, mintegy rendeleti úton hirdessék ki a törvényt. 

Tehát Macron kilátásai jók a törvény parlamenti elfogadására, igaz, addig még kiélheti magát a baloldali ellenzék, valószínűleg felforgatják az egész parlamentet. Marine Le Pen pártja, a jobboldali Nemzeti Tömörülés is ellenzi az államfő nyugdíjreform-tervezetét, egyes elemzői vélemények szerint ő lehet majd a győztese az egész hercehurcának.

A francia nyugdíjreform az utcán fog eldőlni

Amit a problémák közül elhanyagolhatónak ítélt meg a Macron-féle vezetés, az az utca hangja. Persze tisztában voltak azzal, hogy a szakszervezetek keltik a feszültséget, de például

Márpedig ez a helyzet. Ilyen egységfrontra csak sok évtizede volt utoljára példa. A kabinet azonban még mindig bízhatott abban, hogy a francia munkavállalók zöme hallgatni fog a jó és értelmes szóra. Nem akar a gyermekeire hagyni kezelhetetlen nyugdíjkasszát, olyan állapotokat, amelyeket nem lehet továbbvinni.

Az utóbbi idők közvélemény-kutatásai viszont azt tükrözik, hogy a kormány mondanivalója a társadalom jelentős részénél süket fülekre talált. A franciák kétharmada, 66 százaléka a nyugdíjreform ügyében az azt elutasítókkal, a tüntetőkkel, sztrájkolókkal rokonszenvez. Magyarán a franciák többsége nem akar hallani arról, hogy megbolygassák a nyugdíjügyek szabályait. A kormány pedagógiája kudarcot vallott.
Jól mondta még januárban Philippe Martinez, a baloldali kötődésű CGT szakszervezet vezetője, hogy az utcán fog eldőlni a nyugdíjreform ügye. És a munkahelyeken. Mennyien mennek ki tüntetni, mennyien hajlandók beszüntetni a munkát, hogy meghátrálásra kényszerítsék a kormányt? A szakszervezetek közötti együttműködés az e heti megmozdulásokból új erőt meríthetett. Az első tiltakozó akció január végén volt, érthetően ezen az ellenzők nagy számban vettek részt, országosan a rendőrség adatai szerint 1,4 millióan. 
A március 7-ei második nagy megmozduláson sem apadt jelentősen a számuk, szintén a rendőrség számításai alapján 1,28 millióan lehettek, ami siker a szakszervezetek szempontjából. 
A legnagyobb eltérés a szakszervezetek és a rendőrség számadatai közt Párizsban volt, az érdekképviseletek 700 ezerben, míg a hivatalos szervek 81 ezerben határozták meg a tiltakozók számát, de még ez az utóbbi adat is tekintélyt parancsoló.

Az egyetemisták is fellépnek a nyugdíjreform ellen

Felforgatjuk a gazdaságot – ez a szakszervezetek célja a különböző munkabeszüntetésekkel. Ezen a téren sem beszélhetünk nagy áttörésről, de azért az érdekképviseletek is elértek valamit. A kedden kezdődő, a különböző gazdasági ágazatokat érintő sztrájkhullámban a dolgozók úgy harmada vett részt. De például 

Az atomenergia-ágazat is visszafogottan teljesített, a hét második felében a 42 működő atomerőműből 15 termelése hiányzott az országos áram-előállításból. 

A párizsi metró egyes vonalain szünetel a forgalom, másokon is ritkábban járnak a szerelvények. Vidéken is hasonló a helyzet. Az államvasút, az SNCF általában háromból egy vonatot indít. A repülőtereken a járatok 20-30 százaléka nem száll fel. A benzinkutak hat százalékánál már most hiány van, hála a nagy lerakatok, finomítók blokádjának. Tehát érződik a gazdasági felfordulás előszele. A különböző ágazati szakszervezetek most arra törekszenek, hogy ne időleges, hanem állandósuló munkabeszüntetésekkel kelljen szembenéznie a kormánynak, ennek pusztító hatása azonnal kimutatható volna. 

Az egyetemek köré is blokádot vontak a tiltakozó diákok

Nem véletlenül Jean-Luc Mélenchon, a baloldali parlamenti pártszövetség, a NUPES vezetője már hetek óta tüzeli a diákságot a nyugdíjreform ellen. Mélenchon jól tudja, hogy milyen jelentős szerepet játszott a diákság a Franciaországot megrázó megmozdulásokban. Kétségtelenül nem éppen hálás feladat megértetni a tanulókkal, hogy éppen őket fogja majd érinteni a mostani nyugdíjreform, ugyanis a jelenlegi munkavállalók a jelenleg érvényes szabályok alapján mennek nyugdíjba. A baloldali politikus, aki az Elnyomottak nevű párt első embere is, követeli a kérdésről népszavazás kiírását és mellékesen a nemzetgyűlés feloszlatását. 

Sorsdöntő hetek előtt a franciák

A szakszervezetek szerdán találkozót indítványoztak a kormány képviselőivel, amelyet Élisabeth Borne miniszterelnök határozottan elutasított, majd levelében Macron államfő is így tett. Kard ki kard! – így mindkét fél a végső összecsapásra készül. A szakszervezetek a március 11-12-ei hétvégére is tüntetést jelentettek be, amelyen megpróbálják a nagyvárosokba vezető utakat lezárni. A cél emellett az, hogy kiterjesszék a sztrájkmozgalmat, általánossá tegyék a munkabeszüntetéseket. A Macron-féle vezetésnek nem kell mást csinálnia, mint eddig: ragaszkodnia kell a lefektetett menetrendhez. Kemény két hét lesz. 

Címlapfotó:123rf.com