Kétmilliárd euróért vásárolna az EU lőszert Ukrajnának, Magyarország él a konstruktív tartózkodás jogával

Az egész világon tapasztalható fenyegető lőszerhiány az idén már katasztrofális méreteket öltött. Ez különösen rossz hír Ukrajna számára, amely a favoritnak számító 155 mm-es tüzérségi lövedékekből egy hónap alatt többet használ el, mint az USA éves termelési kapacitása. Az aggasztó helyzet megoldását az ukránok egyre jobban sürgetik, a Nyugat háborúpárti része pedig kétségbeesett ötletelésbe kezdett a helyzet megoldása érdekében. 

Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője néhány hete kissé kapkodva egy hárompontos javaslatot dolgozott ki az európai fegyvergyárak gyártási kapacitásának fellendítésére: tervében már meglévő összegeket mosott össze nem létezőkkel, majd egy közös európai beszerzési projektet vázolt fel, amelyre azonban a fedezetet nem tudta megjelölni.

A külügyminiszterek hétfői ülésén végre formát kezd ölteni az eddig ködös elképzelés. A cél évi 1 millió tüzérségi lövedék szállítása Ukrajnának, a megoldást pedig az Európai Békekeret jelenti, amely keretösszegét rekordsebességgel növeli az EU.

A miniszterek gyors megállapodását a héten rendezendő EU-csúcs sürgeti, ahol a tervek szerint a miniszterelnökök már rá is tudnak bólintani az Ukrajnának szánt lőszerszállítmányok tervezetére. Az pedig nem más, mint Borrell uniós biztos sallangoktól lecsupaszított ötlete, amely immár nevén nevezi a dolgokat: minden pénz, ami a lőszerekkel kapcsolatos, az Európai Békekeretből kerül kifizetésre.

A hétfői brüsszeli tárgyaláson Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette: a magyar kormány továbbra sem vesz részt Ukrajna felfegyverzésében, nem szállít és nem is fog szállítani Kijevnek fegyvert, ezért mind a két egymilliárd eurós tervvel kapcsolatban a konstruktív tartózkodás jogával él. Ez azt jelenti, hogy nem akadályozza a többi tagállamot a szállításban, befizeti az Európai Békekeretbe a ráeső 1-1 százalékot, azaz nagyjából 10 millió eurót, azzal a kikötéssel, hogy azt nem a lőszerbeszerzésre, hanem a Békekeret céljainak is megfelelően a Nyugat-Balkán stabilitásának erősítésére, illetve a migrációs nyomás enyhítésére használják fel. 

A piacvédelem buktatói

A szankciók szorgalmazásában és a háborús költekezés politikájában meglehetősen agresszív vezérszónoki szerepet betöltő Észtország Ukrajna évi lőszerellátását 4 milliárd euróra becsülte – EU-s finanszírozásból. Ebből várhatóan 2 milliárd euró áll majd rendelkezésre, amely két részre oszlik. 

Egymilliárd euró sorsa pontosan az, ami mindig is volt: az Európai Békekeretből finanszírozták eddig is azon országok hiányát, amelyek a saját készletükből küldtek jelentős fegyverszállítmányokat Ukrajnának. Igaz, a kifizetések némileg csikorogva működnek, a közvélemény nem nagyon szerezhet tudomást az utólagos finanszírozás részleteiről, de a rendszer fogaskerekei közé került homokszemek miatti csikorgás nagyon is hallható.

A másik egymilliárd euró elköltésének módja ennél sokkal bonyolultabb. Ezt fordítanák a közös lőszervásárlásra, ám a tagállamok még mindig nem tudtak megegyezni abban, hogy az egymásra borulás ebben az esetben mit jelent, azaz ki teszi rá pontosan a kezét az összegre. Több ország elég idegesen reagált arra, hogy Brüsszel döntsön a pénz elköltésének módjáról – túlságosan is közel van még a Covid-vakcinák nagy közös beszerzése, amely keserű szájízt hagyott maga után.

A leghevesebb kritika a tervezet összeállításnak indításakor Franciaország részéről érkezett. Párizs hallani sem akar arról az ötletről, amely lehetővé tenné, hogy nem EU-s tagországból is lehetne lőszert rendelni. Érvelésük szerint, ha az Európai Unió adófizetőinek pénzével megint az USA vagy Kanada hadiiparát hizlalják, az ismét csak a belső piacot rombolja, és semmit nem tesz hozzá az európai hadiipar fejlesztéséhez.

A legnagyobb bizonytalanság ugyanakkor alapvetően még mindig  a 155 mm-es tüzérségi lövedékekre vonatkozó pontos gyártási számokat övezi. Európa egyik vezető hadiipari cége, a német Rheinmetall vezérigazgatója a napokban fakadt ki ingerülten, mondván: lassan le kellene zárniuk az éves megrendeléseket, de az EU-s kormányok hezitálása és a hosszú távú szerződések hiánya miatt a gyártók csak a bizonytalanságot érzik, így pedig nyilvánvalóan nem fognak kapacitásbővítő beruházásokat eszközölni. 

Fotó: MTI/AP/Libkos