Washingtoni Wunderwaffe: Fordítsuk Kínát Oroszország ellen

Robert A. Manning, a Stimson Center munkatársa, valamint Yun Sun, a Stimson Center kínai programjának igazgatója úgy véli: az ukrajnai orosz háború politikai és gazdasági költségei, az ingatag gazdaság, a zero-COVID visszahatás és Hszi Csin-ping kínai elnök egy sor politikájának visszavágása teret nyithat az amerikai-kínai együttműködés előtt Ukrajnával kapcsolatban. Az ukrajnai háborút globális szinten sokak a tajvani konfliktus előjátékának tartják, ami szintén nyomást gyakorolhat Pekingre.

Helyzetelemzésükben leszögezik, hogy Kína szóban kiállt Oroszország mellett, és démonizálta a NATO fellépését – viszont kerülte Moszkva tényleges megsegítését. Ezért úgy vélik a kínai-orosz szövetség nem két revizionista autokrácia közötti egyszerű ideológiai szimpátia, inkább egy pragmatikus, kissé tranzakciós szövetségről van szó.

Abban igazuk van, hogy Hszi csin-pingnek volt néhány érdekes húzása, tavaly szeptemberben a volt szovjet Kazahsztánban tett látogatásán ígéretet tett, hogy határozottan támogatja Kazahsztán szuverenitását, ami egyfajta sértés is lehet Moszkvának. A Sanghaji Együttműködési Szervezet ülésén Kína hangoztatta „kérdéseit és aggályait” az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Majd 2022 októberében Kína nem szavazott ellene, csupán tartózkodott mind az ENSZ Biztonsági Tanácsának, mind a Közgyűlésnek a Donbasz Oroszország általi annektálását elítélő szavazásán. És természetesen Peking, Indiával együtt a háború befejezésére szólította fel a feleket. 

Kínai hintapolitika

A szerzők úgy vélik, hogy Peking megpróbálja helyreállítani megromlott diplomáciai kapcsolatait a Nyugattal. EU-tisztviselők szerint Peking felhagyott a NATO hibáztatásával, és pekingi tisztviselők közölték, Kína elfogadhatatlannak tartja az orosz nukleáris fegyverhasználatot.

Kína persze lavíroz, következetesen ismételgeti, hogy támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását, bár Oroszországnak kedvezve,

A kínaiakétól talán csak a török hintapolitika a szofisztikáltabb. 

Minden felet önmérsékletre szólított fel, és megdöbbenését fejezte ki a jelenlegi ukrajnai helyzet miatt. És a szerzők értetlenkednek, hogy az invázió előtti, Ukrajnával fenntartott erőteljes gazdasági és katonai kapcsolatai ellenére csak csekély, 3 millió dollár körüli humanitárius segélyt nyújtott, miközben a kínai média folyamatosan oroszbarát és NATO-ellenes dezinformációkat közöl.

Azt felismerik a szerzők, hogy

A liberális nemzetközi rendet geopolitikai fenyegetésének tekintik. Ezek a közös aggodalmak 2014-ben felerősödtek, az Oroszországot elszigetelő krími válsággal, valamint az Obama-kormányzat Ázsia felé fordulásával. A közeledést segítette Hszi hidegháborús Oroszország iránti affinitása, és Putyin erős emberként való csodálata.

A helyzetelemzés után megpróbálják feltárni Kína érdekeit, amelyek Ukrajna tekintetében eléggé eltérnek Moszkváétól. Természetesen Kína, más nemzetekhez hasonlóan, saját érdekeit helyezi előtérbe. Kína szilárd kapcsolatokat ápolt az ukránokkal, különösen a mezőgazdasági kereskedelem, a katonai technológiával kapcsolatos együttműködés, valamint az Övezet és Út infrastrukturális projektek terén. Az invázió előtt több mint 6000 kínai állampolgár élt Ukrajnában. A konfliktus kirobbanása után sürgős evakuálási akciót kellett indítania, amely néhány kínai tisztviselő magánjellegű közlése szerint halálos áldozatokkal is járt. A szerzők szerint feltételezhető, hogy Putyin az invázió előtt a közelgő eseményekről nem volt eléggé őszinte Hszivel, amivel lehetetlen helyzetbe hozta Kínát.

Putyin ukrajnai háborúja sújtja a kínai gazdasági érdekeket is.

Mivel Kína a legnagyobb hitelezője a bajba jutott fejlődő országoknak, a háború és a nyugati szankciók miatt megemelkedett energia-, élelmiszer- és műtrágyaárak nehezítik a hitelek törlesztését, ami tovább súlyosbítja Kína saját hatalmas adósságproblémáját is.

A kutatók szerint az ukrán konfliktus megerősítette az Egyesült Államok szövetségeit, és gyengítette az orosz kapcsolatokat a volt szovjet nemzetekkel, amelyek tartanak attól, hogy ők lehetnek a következők, így egyre inkább érdekeltek abban, hogy tárgyaljanak Washingtonnal. Mindez érinti Pekinget, mivel az ukrajnai háború hatása megkérdőjelezi Kína nagyhatalmi külpolitikájának hitelességét. Szerintük érdemes figyelembe venni azt a különbséget az amerikai politikában, hogy míg Putyin egy zavaró tényező, aki céljának tekinti az USA vezette rendet károsító káoszt, addig

Ezen kívül úgy vélik, hogy a Putyin háborújára adott nyugati válasz, és a Tajvannal való analógiák, szinte biztosan új szempontokkal gazdagította Pekinget a Tajpejjel szembeni jövőbeli lépések mérlegelésénél.

Együttműködés Kína és az USA között

Szerintük az egyik mérlegelési pont az lesz, hogy a szankciók ellenében Kína biztosít-e félvezetőket vagy más kulcsfontosságú technológiákat az oroszoknak. Persze az, hogy Peking korlátozza a bajba jutott partnerével való együttműködést, az inkább a másodlagos szankcióktól való kínai félelemről szól, mint arról, hogy elhatárolódik Oroszországtól. Ezért vélik úgy, hogy az Egyesült Államoknak kevés vesztenivalója van azzal, ha új lehetőségeket tesztelne az amerikai-kínai együttműködésben Ukrajnával kapcsolatban.

Persze az Egyesült Államok nem először venné észre csak lassan, hogy új lehetőségek nyílhatnak meg a diszkrét amerikai-kínai együttműködés számára. Például, a hidegháborús antikommunizmus hátráltatta, amikor az 1950-es évek közepén nyilvánvalóak voltak Kína és a Szovjetunió közötti feszültségek, de ezek amerikai kihasználása csak 1971 után vált valóra.

A szerzők szerint

bár Hszi meggondolatlannak és oktalannak tűnik, amikor elkötelezte magát az Oroszországgal való „korlátlan" együttműködés mellett, amit Putyin biankó csekkként be is váltott. Peking egyensúlyozása, egyfajta oroszbarát semlegességi törekvése, kategorikusan különbözik a háborúban való aktív részvételtől.

Figyelmeztetnek Washington feltételezésére, hogy a kínai-orosz szövetség már létrejött és rendíthetetlen, míg a valóságban ez inkább egy korlátozott stratégiai partnerség. A két nemzet között nincs 5. cikk szerinti megállapodás a kölcsönös védelemről.

Vége lehet a kínai-orosz alkunak?

Az Egyesült Államok ismétlődő nyilvános elítélése nem segít. Amíg a legkövetkezetesebb téma Kína külkapcsolataiban az Egyesült Államokkal való stratégiai verseny marad, különösen a Tajvan körüli feszültségek növekedése miatt, addig Peking Moszkvát szükséges partnernek tekinti az USA-val szemben. Így a szerzők reménykednek abban, hogy a háború elhúzódásával azonban Kína reputációs és gazdasági költségei egyre nőnek, amiért lehetséges, hogy Peking kihátrál az orosz alkuból.  

A szerzők szerint

mintsem a nézeteltérések enyhítésére és áthidalására. Peking céljainak alakításához Washingtonnak a kölcsönös sebezhetőség és aggályos területekre kell rámutatnia, nem csak büntetőintézkedésekre. Persze azt elismerik, hogy Kínát eddig hidegen hagyták az USA szankciói, és vígan profitál az olcsó orosz energiahordozókból. Washingtonnak világossá kell tennie, hogy Peking nagyhatalomként nem bújhat ki a háború gyors befejezésének felelőssége alól. Meg kell vizsgálni tehát Kína ajánlatát a közvetítésre, és az Ukrajnáról folytatott amerikai-kínai párbeszéd egyik lehetséges belépési pontja a nukleáris fegyverek bevetésével szembeni kölcsönös aggodalom. Amit felerősíthet az a közös félelem, hogy az ukrajnai nukleáris bevetés csökkentheti az Észak-Korea számára is a küszöböt.

Javasolják azt is, hogy emellett Washingtonnak a háború utánra is kell tekintenie, átgondolnia a háború befejezésének módjait és eszközeit, valamint Ukrajna gazdasági újjáépítésének jövőjét.

A szerzők szerint tehát kreatív diplomáciára és egy adag józanságra is szükség lesz. Egy ilyen érdekalapú megközelítés messzire vezethet a Peking-Moszkva szövetség önbeteljesítő jóslatának elkerülésében.