Orosz válasz a nyugati tankokra: robotokkal a harckocsik ellen

A hétvégén, február első napjaiban megérkezett a donbaszi frontokra az a négy kicsiny robot-tankocska, amelynek az oroszok azt a feladatot szánják, hogy majd az ukrán harcmezőkön sikeresen megsemmisíti az egyszer majd megjelenő nyugati gyártmányú harckocsikat. 
Az Európából érkező Leopard 2-esekre, a 14 brit Challengerre, valamint a 31 amerikai Abrams M1-re még jócskán várni kell, hogy az ukrán frontokon vitézkedjenek. Válaszként a nyugati sajtó egyöntetű éljenzésére, amellyel ezt a korszakos döntést fogadták, az oroszok is előálltak a saját elrettentő fegyvereikkel. 

A szokásoktól eltérően ez nem nagyobb, nem is hatalmasabb, mint a 60-70 tonnás nyugati vasszörnyek, hanem egy aranyos játéktankra emlékeztető eszköz. Nem behemót méretével, hanem „eszével” fog felülkerekedni az ellenséges harckocsikon, úgy, ahogy Dávid legyőzte Góliátot.

Lángba boruló Leopardok és Abramsek

Dmitrij Rogozin, az “orosz NASA” volt vezetője, a Roszkozmosz közelmúltban leváltott első embere, a hadiiparért felelős ex-miniszterelnök-helyettes hét elejei sajtóértekezletén ezt a példát hangsúlyozta, amikor bemutatta a Marker névre keresztelt tankelhárító fegyvert. Rogozin a Vlagyimir Putyin mellett működő katonai fejlesztési tanácsadó testület elnökeként szólalt fel, amelyet csak „A cár farkasainak” hívnak. A volt űrfelügyelő arról híres, hogy közel áll az orosz elnökhöz, és leváltása ellenére sem esett ki a pikszisből, ezt bizonyítja mostani fellépése is. 
Ha Rogozin a közvélemény előtt megszólal, akkor ott valami előremutató tudományos sikerről fejti ki gondolatait. A Marker körítése is ezt sejteti. 

De miről is van szó?

Kifinomult érzekelő eszközeivel könnyen felderítheti, azonosíthatja az ellenséges tankokat, és minirakétáival lángba is boríthat egy modern Leopardot vagy Abramst. Mint Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője fogalmazott a nyugati harckocsikról: „Ezek is égni fognak, mint a többiek, csak épp többe kerülnek.” 
A nyugati elemzők is átlátnak a szitán, szerintük Rogozin beharangozója kommunikációs kísérlet volt, hogy elterelje a figyelmet a várható tankok érkezéséről. Inkább egy valós harci körülmények közt végrehajtandó tesztet jelentett be, mégpedig nem is a nagyobb fajtából, ugyanis négy Marker aligha tesz csodát még Donbaszban sem. 
De tanulságokkal szolgálhat a „robottank”. A Roszkozmosz volt irányítója a Marker tulajdonságairól beszámolva az autonóm cselekvésre helyezte a hangsúlyt, ám a szakértők szerint ezzel azért hadilábon áll a kis harckocsi. 

Még nem tökéletes, de az lehet

Először is távirányítós, tehát nem maga dönt haladásáról. A távolból két katona irányítása kell hozzá: az egyik a pilóta nélküli eszköz menetét szabályozza, a másik pedig a fegyverrendszereket kezeli. A nyugati szakértők szerint ez nem robot, mert a szárazföldi drón nem rendelkezik döntési autonómiával. 
Igaz, a cél felderítésében mesterséges intelligencia segíti az ellenség meghatározását, de elpusztítására emberi jóváhagyás kell. Inkább őrfeladatokra vagy esetleg objektum védelmére alkalmas, mint csatában való részvételre – állítják a nyugati tankelemzők. 
Egyébként egy kísérleti példányát már bemutatták 2021-ben Uljanovszk Vosztocsnij repülőterén. Jelenlegi bevetésük semmilyen taktikai előnyt nem fog eredményezni, ám az oroszok „menetből” is képesek tanulni – figyelmeztetnek a szakértők. 
Nem kizárt, hogy majd miután kipróbálták a frontokon, egy fejlettebb változatának nagy hasznát veszik a csatatéren vagy akár a béke biztosításában is.

Nem csak a Marker van az orosz tarsolyban

Közben egy másik orosz „csodafegyverről” is érkezett hír, amellyel türelmetlenül várják a nyugati harckocsikat. A tankelhárítónak nincs olyan könnyen megjegyezhető neve, mint a Markernek, a friss fejlesztést PTKM-1R-nek hívják.

Ez egy földre telepíthető tankelhárító indítócső, amely százméteres körben érzékeli, ha tank közeledik, ezt a földmozgásból és a dübörgő hangból képes észlelni. Ha ötven méterre van az ellenséges harckocsi, akkor függőlegesen fellő egy lövedéket, majd a tankelhárítóban beindul egy másik lövedék, amely felülről eltalálja a harckocsit, pont ott, ahol a legsérülékenyebb. Bár a Markert lehet dicsérni, hogy milyen szofisztikált, milyen fejlett, de valószínűleg a PTKM-1R gyakorlati eredményei túlszárnyalják a kis tankét. (Igaz a modern nyugati vállról indítható rakéták is felülről támadnak, mint például az ukrán sikereket hozó amerikai a FGM–148 Javelin, hasonlóan a gyenge páncélzatot keresve.)

Mérlegen a veszteségek

A tavaszi hónapok múltán az ukrán frontokon azért találkozni fognak orosz páncélosok nyugati testvéreikkel. Ez már nem a fantasztikus irodalom világa, hanem a véres rögvalóság lesz. Eddig ilyen randevúra nem kerülhetett sor, házon belül, még a szovjet időkből itt maradt – esetleg felújított – harckocsikkal megoldották az összecsapást. 
Joggal merül fel a kérdés, hogy a két hadban álló fél hány tankot veszített. Természetesen megjelennek a másik oldal veszteségeiről szóló tudósítások, de ezek inkább csak a katonai propaganda tárgykörébe tartoznak. 
Az Oryx nevű holland elemzőportál szerint az ukrán és az orosz hadsereg támadó nehéztankjai, az úgynevezett MBT-k közül 40 százalék semmisült meg vagy szenvedett olyan nagyobb sérüléseket, hogy használhatatlanná vált. A holland honlap úgy véli, hogy a háború közel egy esztendejében 

De mihez képest? Kijev kezdeti tankállományát a Oryx 880-ra becsüli, míg Moszkva készletét 10 ezer tankra teszi. Ezek szerte Oroszországban állomásoznak, szép számmal vannak működésképtelenek is, java részük a raktárakban lezsírozva pihen évtizedek óta. 
A hírszerzői források alapján Oroszország 3000 tankot mozgósított az ukrán különleges katonai műveletekre. Ha úgy ítéli meg a Kreml, gyakorlatilag több ezer harckocsit küldhet az ukrán frontra. Zömük a szovjet időkből származik. 
Igaz a T-72B, T80BV vagy a T62M típusúak nem állnák meg a helyüket a Leopard 2A4-esekkel vívott összecsapásokban. A szakértők szerint azonban a modernizáltabb változatokat, mint a T-72B3M, a T-80BVM vagy a T-90A/T-90M már reaktív páncélzattal látták el, egy ütközetben ezek már esélyesebbek lehetnének a német gyártmányú harckocsikkal szemben, ha kettő-három jutna egy nyugati nagymacskára. 
Márpedig az oroszok számbeli fölényben lesznek. Sok lúd disznót győz – ebben a régi közmondásban bíznak az oroszok. Különösen, ha nem egy végeláthatatlan kondával kell felvenni a harcot: hiszen már mutatkoznak repedések a nyugati szolidaritás oszlopán, nem akar összejönni a január végére az ukránok által összekalapozott 150-180 tank sem, és ráadásul vannak országok, amelyek igencsak régi, idejétmúlt, sőt hibás darabokat akarnak küldeni Ukrajnának.

Hol pihen az Armata?

De hol van az orosz tankgyártás csúcsa, a legendás Armata? Ha egyáltalán létezik éles, működő változata, akkor tartalékban. Egyes nyugati elemzők még azt is kétségbe vonták, hogy van-e egyáltalán több is belőle, mint amennyi a Vörös téren a múlt évtizedben felvonult. Az orosz szakértők válasza erre is kész: nem fogjuk odadobni a legkorszerűbb, negyedik generációs tankunkat az ukránok ellen, amikor ennél fejletlenebb típusok is megteszik. Ez arra kell tartalékba, ha a NATO közvetlenül szerepet vállalna Ukrajnában. Jó, ha van mihez nyúlnunk a legrosszabb forgatókönyv esetén – ez a moszkvai összegzés lényege. 

Ne lássuk meg inkább, hogy mennyi tartaléka van Oroszországnak ebből a világ legjobb tankjai közt emlegetett típusból. Az 5-7 millió dollárba kerülő, 2015-ben bemutatott T–14 Armatát radarelnyelő festék borítja, így nehezebb felderíteni a lopakodó módon közlekedő tankot. Hőérzékeléssel és infravörös célzással is felszerelt kamerarendszere 360 fokos látószöget biztosít, a rendszer minden napszakban, mindenféle időjárási körülmények között működőképes. 

A villámháborúra tervezett tank 48 tonnás, 88 kilométer/órás sebességgel képes kiépített úton haladni, gyorsabb és mozgékonyabb, mint a T–90 vagy az amerikai M1A1 Abrams. 1500 lóerős dízelmotor hajtja, hatótávja 500 kilométer. A T–14 nemcsak egy tank, hanem egy teljes fejlesztési platform: páncélozott csapatszállítók és egyéb harci járművek fognak rá épülni. 
A tankban háromfős legénység kapott helyet, a katonák elkülönített, páncélozott fülkében ülnek a jármű első részében. A páncélborítás többrétegű, és elvileg bármilyen lövedéknek ellenáll. Állítólag a Kreml – az ára miatt – csak alig több mint 30 darabot rendelt belőle.

A támogató erők hiánya

A levegőből pedig Mi-28-as és Ka-52-es támadó helikopterek biztosítják az előrenyomulást, de ha kell, akkor Szu-25 vadászgépek Lancet típusú, levegő-föld rakétáira is számíthatnak. 
Eközben az ukrán oldalon a kiegészítő támogató erőkben nagy hiány mutatkozik. Ide nem elegendő a korszerű tankokból néhány, komoly szárazföldi és légierőt is be kell vetni, ha győztesen akarnak kikerülni egy tankcsatából. Ezzel még nem rendelkeznek, de majd a NATO ezt is megoldja. Ez is sürgeti azonban a manapság egyre többet emlegetett “nagy orosz támadás” mielőbbi kezdetét. 

(Címlapfotó:123rf.com)