Afrikában nyugatellenes hangulat uralkodik
A Wagner-csoport első látványos afrikai színre lépése a líbiai polgárháborúban történt, amikor a Kelet-Líbiában tevékenykedő, Moszkvával baráti kapcsolatokat ápoló Haftár tábornok oldalán megjelentek az orosz zsoldosok.
A zsoldossereg vezetői líbiai fizetségüket olajkoncesszióban kérték. Maliban is hasonló szerződést kötöttek, itt lítiumbányák használata érdekelte őket. Közép-Afrika is dúskál a föld alól származó javakban, találtak errefelé is megoldást az egyébként tetemes összegbe kerülő fegyveres jelenlét finanszírozására.
Oroszország célja nyilván nemcsak az, hogy biztosítsa nyersanyagkészletét olyan anyagokból, amelyek esetleg náluk nem találhatók meg, bár ilyenből csak nagyon kevés van, hanem az is, hogy afrikai államok mind szélesebb körével kiváló viszonyt létesítsenek.
Moszkvának különösen érdeke, hogy ilyen szankciós időkben, amely még hosszú évekig eltarthat, kiszélesítse a kereskedelmi kapcsolatokat.
És talán a Wagner-csoport vezetői sem ugranak el, ha feléjük repül egy afrikai arany-, gyémánt- vagy urániumbánya üzemeltetési joga, amelynek eredményeként arról kell gondolkodni, hogy mire költsék az ebből származó rengeteg pénzt.
Vlagyimir Putyin jól érzékelte, hogy Afrikában határozott nyugatellenes hangulat érződik, ezt példázza a fekete kontinensen Kína már évtizedek óta tartó előretörése is. Sőt, ma már vannak olyan államok, amelyeknek Kínából is elegük van, korántsem lelkesednek az ázsiai befektetések iránt, de van, ahol nincs olyan jelentkező, amely finanszírozná a felajánlott üzletet.
Az afrikai vezetők jelentős része felfogja, hogy a nagy nyugati államok milyen körmönfont eszközökkel, elsősorban pénzügyi machinációkkal hozták kiszolgáltatott helyzetbe a fekete országokat. Ezt ki is mondják, és – lehetőségeikhez képest – tesznek is ellene.
Az afrikai földrészen a szovjetek a hidegháborúban már arattak sikereket. Két ideológiai rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus csapott össze, a szovjetek ekkor számos országban az úgynevezett felszabadítási frontok mögött álltak, ellátták őket fegyverrel, lőszerrel, anyagi javakkal. Aztán az afrikaiaknak csalódniuk kellett a szovjet eszmerendszerben is, rájöttek, hogy ugyanúgy, mint a nyugatiak, ők is csak irányítani akarják őket,és persze busás sápot szedni az eddigi segítségükért. Most viszont a Putyin-féle Oroszország azzal lép fel, hogy mindkét félnek előnyös üzletet kínál.