Ezek az országok tartoznak a legtöbbel Kínának

A kínai BRI (Belt and Road Initiative) világszerte jelentős kikötői, vasúti és szárazföldi infrastruktúra kiépítésének finanszírozását célozza. 

Mindez tengernyi adósságforrást jelent: a 2020 végén vizsgált 97 ország közül a Kínával szemben legnagyobb külső adóssággal rendelkező országok mind részt vettek a BRI projektben. Ezeket az országokat szemlélteti a 8. ábra a Kínával szembeni külső adósságukkal.

8. ábra: A legnagyobb külső adóssággal rendelkező országok Kína felé. Forrás: Forbes

Pakisztán külső adóssága Kínának 77,3 milliárd dollár, Angolaé 36,3 milliárd dollár, Etiópiáé 7,9 milliárd dollár, Kenyáé 7,4 milliárd dollár, Srí Lankáé 6,8 milliárd dollár.

a vizsgált időszak végén meghaladta a GNI 40 százalékát. 

De a GNI 30 százalékának megfelelő az adósság a Maldív-szigeteken és Laoszban is. 

Ezt a 9. ábra szemlélteti. Utóbbi egyébként vasútvonalat is nyitott Kínának, ami már önmagában adósságproblémákat okoz az országnak – jelenleg ez a laoszi vasútvonal 70 százalékos kínai tulajdonban van.

9. ábra: Az legeladósodottabb ország Kínának a GNI százalékában. Forrás: Forbes.

A fejlődő országoknak nyújtott kínai hitelek kamatai egyébként magasabbak, mint a Párizsi Klub országaitól vagy a nemzetközi intézményektől (IMF, Világbank) felvett hitelek, kétoldalú kölcsönök, de a visszafizetési időszakuk rövidebb.

Korábban a Párizsi Klub tartotta fenn az alacsony jövedelmű országok adósságának többségét, melyet végül átstruktúráltak, és az ezredforduló után nagyobb részt elengedték azoknak a nemzeteknek, amelyek nem tudtak fizetni és jogosultak voltak az adósságkönnyítésre. Egyelőre az nem világos, hogy a kínai adósságok esetében elérhető lesz-e ilyen eljárás.

A világjárvány ugyanakkor még nehezebbé tette az országok számára az adósság visszafizetését, amelyeket még az előtt halmoztak fel mielőtt a vírus miatt egy rövid időre szinte összeomlott a világgazdaság. 2020-ig Kína hivatalosan mintegy 170 milliárd dolláros kölcsönszerződéssel rendelkezett az alacsony és közepes jövedelmű országok viszonylatában, szemben a 2010-es mindössze 40 milliárd dollárral.

Nehézséget okoz az adósság visszafizetése Kínának

Kína az elmúlt évtizedben már több tízmilliárd dollárt költött arra, hogy a BRI keretében befolyást építsen ki Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában, azonban a jelen gazdasági környezetben kénytelen átalakítani a BRI-t. A lassuló globális gazdaság, a magas infláció, az emelkedő kamatlábak miatt egyre nehezebb a Kínától hitelt felvett országoknak az adósság fizetése. Több milliárd dollár értékben fogytak a hitelek, miközben számos projekt elakadt. A nyugati világ legtöbb alkalommal ezt Kína hitelezési gyakorlatának számlájára írta.

Több éven keresztül sürgették a kínai bankokat, hogy legyenek nagyvonalúbbak a hitelekkel, erre válaszul most

egyúttal arra is nyitottságot mutatnak – a korábbiakkal szemben –, hogy újratárgyalják az adósságokat.

A BRI átalakítása ugyanakkor akadályokat gördít Hszi Csin-ping globális rend átalakítására vonatkozó elképzeléseinek, de azt a kínai elnök is elismerte, hogy a BRI nemzetközi környezete egyre bonyolultabbá válik, így meg kell erősíteni a kockázatkezelésre és az együttműködés bővítésére irányuló erőfeszítéseket.

Nem véletlen, hogy a kínai bankok markánsan csökkentették az alacsony jövedelmű országokba irányuló új projektek hitelezését, hiszen egyrészről problémákat okoz a fizetés, másrészt a kínai hitelezők a már meglévő hitelportfóliójuk megtisztítására törekednek. Az adósságok fizetése problémát jelent Kína számára, hiszen tengerentúli hiteleinek mintegy 60 százalékát jelenleg pénzügyi nehézségekkel rendelkező országok birtokolják. Ez a szám 2010-ben csupán 5 százalék volt.

A problémák kezelése érdekében a távol-keleti nagyhatalom elkezdett együttműködni más hitelezőkkel, mellyel egy régóta tartó ellenállás végére került pont, hiszen korábban hevesen ellenezte, hogy nemzetközi intézményekkel dolgozzon együtt. Kína korábban éveken át a már problémás hitelek meghosszabbítását részesítette előnyben, ez a stratégia viszont kockázatos, mivel csak meghosszabbítja az országok adósságproblémáit és nem kezeli azokat.

A BRI nagyjából egy évtizede indult, ami Kína egy stratégiai felismerésében gyökerezik, ugyanis lehetőséget láttak az állami pénzintézetek számára, hogy hatókörüket kiterjesszék tengerentúli befektetésekkel, és jobb megtérülést legyenek képesek elérni készpénz állományaikból. 

A program keretében a hatóságok ösztönözték a hitelezőket, olyan projektek finanszírozására (bányászati, vasúti), amelyek lehetővé teszik a fontosabb természeti erőforrásokkal rendelkező fejlődő országoknak a kínai vállalkozók számára történő munkahelyek teremtését. Hszi Csin-ping óta (2012) a BRI intenzívebb irányt vett. 

Kibővítették a programra tett erőfeszítéseket és Kína befolyását az eddigieknél jóval szélesebbre, ezzel akarták kiépíteni a kínai áruk piacát. 2015-ben a kínai tőzsde összeomlása idején – ami csökkentette a belföldi keresletet – Kína arra használta a BRI-t, hogy olyan termékeket exportáljon, amelyekből túlkínálat volt belföldön (acél, textil). Ebben az időszakban a Kínai Export-Import Bank és a Kínai Fejlesztési Bank is megkövetelte a finanszírozásukban részesülő országoktól, hogy kínai beszállítókkal bonyolítsák le a beszerzéseket.

Kína mára összességében egy évtized leforgása alatt 1 billió dollár értékben folyósított kölcsönt és egyéb forrást különböző fejlesztési projektekhez mintegy 150 országban, így Kína először lett a világ legnagyobb hivatalos hitelezője.

Az adósságproblémákat tetézte, hogy sok hitelt felvevő ország a magánpiaci hitelezőktől is halmozott fel tetemes adósságot. Ahhoz, hogy a problémás hitelfelvevőket Kína életben tartsa, új hiteleket nyújtott, meghosszabbította a fizetési határidőket a türelmi idővel együtt, hogy enyhítse a fizetési nehézségeket.

2020 novemberében a járvány berobbanása nagy nyomást gyakorolt a hitelt felvevőkre, ezért Kína beleegyezett a G20 által támogatott Közös Keretrendszerbe (Common Framework), amely egy nemzetközi adósságkönnyítési erőfeszítés, melynek célja segíteni a hitelezők közötti adósságtárgyalások koordinálásában.

A kínai pénzügyminisztérium ugyanakkor még mindig szkeptikus, hiszen részesedése van olyan nagyobb kínai hitelezőkben, mint a Kínai Fejlesztési Bank.

A távol-keleti nagyhatalom új megközelítésének egy jó próbája a Csáddal, Zambiával és Etiópiával folytatott tárgyalások. Kezdetben kínai tisztviselők megtagadták a zambiai adósság átstruktúrálásáról szóló tárgyalásokon való részvételt, mert nem teljesítettek 3 milliárd dollárnyi nemzetközi kötvényt 2020 végén. Ám miután Kína Franciaországgal együtt a zambiai hitelezői bizottság társelnöke lett, ez változott. 

Még tavaly nyáron meg tudtak állapodni az IMF 1,4 milliárd dolláros sürgősségi finanszírozásáról. Jelenleg Zambia esetében zajlanak a tárgyalások a 17 milliárd dolláros adósság átstruktúrálásáról, amelynek 1/3-a 18 kínai hitelezőnek tartozik.

Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy Peking teljesen feladja a BRI-t, hiszen Hszi Csin-ping a harmadik ciklusát kezdve is törekszik Kína szerepének megerősítésére. A BRI kezdeményezésével már eddig is több országot sikerült Pekinghez közeli pályára állítani, melyek több esetben Kína mellett szavaztak az ENSZ-ben. Egyes kínai tisztviselők vizsgálják a BRI fenntarthatóbbá való átalakítását. 

Kína újabban sokkal nagyobb nyitottságot mutat a multilaterális intézményekkel való együttműködésre, így például az Afrikai Fejlesztési Bank új projektjeinek finanszírozásában. Ez is egy jele a korábbi kínai felfogástól való elmozdulásnak.

Borítókép: MTI/EPA/Pool/Szputnyik/Jekatyerina Stukina