A BRI nagyjából egy évtizede indult, ami Kína egy stratégiai felismerésében gyökerezik, ugyanis lehetőséget láttak az állami pénzintézetek számára, hogy hatókörüket kiterjesszék tengerentúli befektetésekkel, és jobb megtérülést legyenek képesek elérni készpénz állományaikból.
A program keretében a hatóságok ösztönözték a hitelezőket, olyan projektek finanszírozására (bányászati, vasúti), amelyek lehetővé teszik a fontosabb természeti erőforrásokkal rendelkező fejlődő országoknak a kínai vállalkozók számára történő munkahelyek teremtését. Hszi Csin-ping óta (2012) a BRI intenzívebb irányt vett.
Kibővítették a programra tett erőfeszítéseket és Kína befolyását az eddigieknél jóval szélesebbre, ezzel akarták kiépíteni a kínai áruk piacát. 2015-ben a kínai tőzsde összeomlása idején – ami csökkentette a belföldi keresletet – Kína arra használta a BRI-t, hogy olyan termékeket exportáljon, amelyekből túlkínálat volt belföldön (acél, textil). Ebben az időszakban a Kínai Export-Import Bank és a Kínai Fejlesztési Bank is megkövetelte a finanszírozásukban részesülő országoktól, hogy kínai beszállítókkal bonyolítsák le a beszerzéseket.
Kína mára összességében egy évtized leforgása alatt 1 billió dollár értékben folyósított kölcsönt és egyéb forrást különböző fejlesztési projektekhez mintegy 150 országban, így Kína először lett a világ legnagyobb hivatalos hitelezője.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon. Kína egy világos stratégiát követ az elmúlt évtizedekben, amelynek három pillére van, így igyekszik konzekvensen megtörni az USA világhatalmi hegemóniáját. - Az első pillér (1989-2008) az amerikai befolyás szép lassú tompítása az ázsiai térségben. - A második pillér (2008-2016) a pénzügyi válságot követően az ázsiai kínai hegemónia alapjainak lerakása.
Az adósságproblémákat tetézte, hogy sok hitelt felvevő ország a magánpiaci hitelezőktől is halmozott fel tetemes adósságot. Ahhoz, hogy a problémás hitelfelvevőket Kína életben tartsa, új hiteleket nyújtott, meghosszabbította a fizetési határidőket a türelmi idővel együtt, hogy enyhítse a fizetési nehézségeket.
2020 novemberében a járvány berobbanása nagy nyomást gyakorolt a hitelt felvevőkre, ezért Kína beleegyezett a G20 által támogatott Közös Keretrendszerbe (Common Framework), amely egy nemzetközi adósságkönnyítési erőfeszítés, melynek célja segíteni a hitelezők közötti adósságtárgyalások koordinálásában.
A kínai pénzügyminisztérium ugyanakkor még mindig szkeptikus, hiszen részesedése van olyan nagyobb kínai hitelezőkben, mint a Kínai Fejlesztési Bank.
A távol-keleti nagyhatalom új megközelítésének egy jó próbája a Csáddal, Zambiával és Etiópiával folytatott tárgyalások. Kezdetben kínai tisztviselők megtagadták a zambiai adósság átstruktúrálásáról szóló tárgyalásokon való részvételt, mert nem teljesítettek 3 milliárd dollárnyi nemzetközi kötvényt 2020 végén. Ám miután Kína Franciaországgal együtt a zambiai hitelezői bizottság társelnöke lett, ez változott.
Még tavaly nyáron meg tudtak állapodni az IMF 1,4 milliárd dolláros sürgősségi finanszírozásáról. Jelenleg Zambia esetében zajlanak a tárgyalások a 17 milliárd dolláros adósság átstruktúrálásáról, amelynek 1/3-a 18 kínai hitelezőnek tartozik.
Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy Peking teljesen feladja a BRI-t, hiszen Hszi Csin-ping a harmadik ciklusát kezdve is törekszik Kína szerepének megerősítésére. A BRI kezdeményezésével már eddig is több országot sikerült Pekinghez közeli pályára állítani, melyek több esetben Kína mellett szavaztak az ENSZ-ben. Egyes kínai tisztviselők vizsgálják a BRI fenntarthatóbbá való átalakítását.
Kína újabban sokkal nagyobb nyitottságot mutat a multilaterális intézményekkel való együttműködésre, így például az Afrikai Fejlesztési Bank új projektjeinek finanszírozásában. Ez is egy jele a korábbi kínai felfogástól való elmozdulásnak.
Borítókép: MTI/EPA/Pool/Szputnyik/Jekatyerina Stukina