Kiderült, mikor tárgyalna Zelenszkij Trumppal az ukrajnai háború lezárásáról
Az ukrán elnök elmondása szerint Donald Trump nem fog tétlenkedni beiktatása után.
Gyakran kezdünk úgy egy beszélgetést: „van egy jó hírem, meg egy rossz hírem; melyikkel kezdjem?” Nos, ha Európa vezető gazdasági hatalma, nem mellesleg hazánk legfontosabb partnerországa múlt évi gazdasági fejlődését és idei kilátásait próbálja bemutatni e sorok szerzője, kétségtelen vannak jó hírek, de talán még sűrűbben talál olyan jeleket, amelyek – finoman szólva – súlyos kihívásokat jelentenek a német gazdaság és társadalom számára.
Juhász Imre volt külgazdasági szakdiplomata írása a Makronómon.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal az év elején 1,9 százalékban adta meg a német gazdaság teljesítménye, a GDP múlt évi növekedését, majd amikor kiderült, hogy a negyedik negyedévben nem stagnált, hanem az előző három hónaphoz képest 0,2 százalékkal csökkent az előállított hozzáadott érték, 1,8 százalékra mérsékelte azt.
Bár e sorok írásakor végleges tényszámok még nem állnak rendelkezésre, nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a német gazdaság által elért növekedési dinamika jóval elmarad a világgazdaság, s ezen belül az Európai Unió, az euróövezet, s a legfontosabb partnerországok teljesítményére vonatkozó becslések mögött.
Példának okáért – a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) január végén 0,2 százalékponttal, 2,9 százalékra emelte a világgazdaság múlt évi teljesítményére vonatkozó előrejelzését, ami csaknem egy százalékponttal alacsonyabb a 2000 és 2019 közötti évi 3,8 százalékos átlagos növekedési dinamikától, de több mint egy százalékponttal meghaladja a múlt évi németországi növekedési ütemet. Ami pedig azt jelenti, hogy 2022-ben (tovább) csökkent Németországnak a világ országai gazdasági teljesítményében elért részesedése. Ez német szempontból rossz hír. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy 2021-ben a német gazdaságnak sikerült a nyugat-európai partnerországoknál jóval szerényebb visszaeséssel megúsznia a koronavírus-járványt, ami folytán más országokkal összehasonlítva magasabb bázisról vágott neki a 2022-es esztendőnek, s akkor talán már nem is annyira kedvezőtlen a kép.
A bruttó hazai termék előállítása szempontjából figyelemre méltó, hogy 2022-ben a feldolgozóipar termelése a naptárhatástól megtisztítva 0,6 százalékkal elmaradt az előző évitől, a 2019. évihez, a koronavírus-járvány előtti utolsó „békeév” produktumához képest viszont nem kevesebb, mint 5 százalék az elmaradás.
2022 novemberének végén a feldolgozóiparban az 50 főt meghaladó létszámú vállalatok 5,5 millió főt foglalkoztattak, ami 65,2 ezerrel, azaz 1,2 százalékkal meghaladja az egy évvel korábbit, s a múlt év novembere sorrendben a tizenegyedik olyan hónap volt, amikor ez a szám meghaladta az előző év azonos havit. A termelési és a foglalkoztatási adatok összehasonlítása ugyanakkor arra utal, hogy a munka termelékenysége az elmúlt évben nem nőtt, hanem csökkent. A legerőteljesebben, 4,3 százalékkal a villamosiparban emelkedett a foglalkoztatottak létszáma, megelőzve az adatfeldolgozó, elektronikai és optikai berendezéseket (3,6 százalék), a kohászati és fémfeldolgozó vállalatokat (1,9 százalék), valamint a gép- és berendezésgyártókat (1,3 százalék).
Az előzetes adatok szerint a bérek az elmúlt évben 3,4 százalékkal emelkedtek, ami azonban a valóságban – összehasonlítva a történelmi magasságokba emelkedett 7,9 százalékos inflációval – a reálbérek átlagosan 4,1 százalékos visszaesésével párosult.
Az, hogy az infláció megeszi, kevésbé finoman szólva „falzabálja” a béremelések jövedelemnövelő hatását, nem új jelenség. Ez már így volt 2021-ben, sőt – a rövidített munkaidőnek a koronavírus-járvány miatti tömeges alkalmazása miatt – már 2020-ban is; tehát egy immár harmadik éve tartó jelenségről van szó. A szakértők azt mondják, hogy a magánfogyasztás múlt évben tapasztalt felfutásához a korábban félretett megtakarítások egy része szolgált forrásul.
A múlt év válságai, mindenekelőtt az Ukrajna ellen Oroszország által viselt háború következményei 2022-ben rendkívül mély sebeket hagytak Németország külkereskedelmi kapcsolataiban. Az áruforgalom mind az export, mind az import vonatkozásában emelkedett, de a forgalom euróban kifejezett
rekordszintre történt emelkedése az árak változásának következménye. S mivel az importárak emelkedése több mint 10 százalékponttal meghaladta az exportárak növekedését, több mint két évtized óta a legkisebb értékre esett vissza Európa vezető gazdasági hatalmának exporttöbblete.
Konkrét számokban kifejezve: az 1.564 milliárd eurós áruexport 14,3 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit, miközben az import 24,3 százalékkal, 1.488 milliárd euróra emelkedett. A Szövetségi Statisztikai Hivatal számítása szerint az exportárak 14,6, ezzel szemben az importárak – elsődlegesen az energiaárak rendkívüli emelkedésének hatására – átlagosan 26 százalékkal növekedtek. Ez praktikusan azt jelenti, hogy
Mindezek együttes hatására a német exporttöbblet a 2021. évi 175,3 milliárd euró kevesebb, mint a felére, 79,7 milliárd euróra csökkent. A külkereskedelmi többlet így a megszokottnál lényegesen kevésbé járult hozzá a bruttó hazai termékhez és a németországi jóléthez. A 2022. évi exporttöbblet a 2000 óta eltelt 22 év legalacsonyabb értékére esett vissza.
A német export országcsoportok szerinti összetételében nem történt markáns változás, bár az Európai Unió, s azon belül az euróövezet országaiba irányuló kivitel az átlagot meghaladó mértékben, 14,5, illetve 15,5 míg az euróövezeten kívüli uniós tagországokba (köztük Lengyelországba, Csehországba és Magyarországra) irányuló szállítások értéke attól elmaradó mértékben, 13,1 százalékkal bővült.
Az import országcsoportok szerinti szerkezete az energiabehozatal drágulása folytán annál nagyobb változáson ment keresztül. Miközben az Európai Unió tagországaiból származó behozatal csupán 15-16 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a harmadik országokból származó import értéke több mint harmadával bővült a 2021. évihez képest, melynek következtében az EU-n kívüli országokból származó vásárlások értéke és aránya (50,6 százalék) meghaladta az EU országaiból származó import értékét (49,4 százalék).
A nagyfokú cserearányromlás következtében ahhoz, hogy ugyanannyi árut vásároljon külföldön, Németországnak több árut kellett eladnia, mint egy évvel korábban. Ahogy Romanus Otte, a Business Insider Deutschland szakírója fogalmazott: A külkereskedelemben „ugyanaz vonatkozik az ország egészére, mint sok háztartásra: Mivel többet kell fizetnünk az energiáért, kevesebb más dolgot engedhetünk meg magunknak.”
Németország külkereskedelmi forgalma 2022-ben
Forrás: Destatis
S bár az energiahordozók árszínvonala az utóbbi időben jelentősen mérséklődött, szakértői vélemények szerint az energiahordozó-behozatal összességében valószínűleg tartósan drágább marad Németország számára, mint az ukrajnai orosz invázió előtt volt, amikor még viszonylag olcsó áron vásárolt sok gázt – Oroszországtól.
Címlapfotó:123rf.com