Még vele, „a kínai kapitalizmus arcával” is megtehették ezt: ez év elejétől a dollármilliárdos Jack Mának, az Alibaba és az Ant Group alapítójának elenyésző mértékűre csökkent a részesedése Kína egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltatójában. Viszont szabadlábon van, amit nem mondhat el sok hazai vállalkozótársa, velük ellentétben ő gondtalanul élvezheti a korán jött nyugdíjas életet.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
„Ha lehet választani, akkor sokkal jobban szeretnék egy strandon meghalni, mint az irodámban az íróasztalra borulva.” Ez a médiában korábban nyilatkozott vágya akár még könnyen teljesülhet is annak a világszerte ismert kínai üzletembernek, Jack Mának, aki hajdan Kína legvagyonosabb embere volt. Ő, aki mintegy húsz évig egyet jelentett a legsikeresebb vállalkozóval, aki még most is dollármilliárdok felett rendelkezik. A Kínai Kommunista Párt megteremtette számára a korai nyugdíj lehetőségét.
A még Kínában is apró termetű Jack Ma részesedése az általa alapított Ant pénzügyi csoportban januártól lecsökkent hat százalékra. Volt olyan időszak, amikor 50 százalékot birtokolt a cégben. A lényeg az, hogy ne legyen döntő szava a hatalmas pénzügyi vállalkozás sorsának irányításában. Túl nagyra nőtt a teremtménye, és a mindenható kommunista párt megítélése szerint ez már valódi világgazdasági tényező, ami nem állhat egyetlen ember befolyása alatt.
Nehezen tagadhatnánk, hogy a nagy ember félreállításának már korábban is voltak jelei.
Például 2020 októberének végén. Az egész pénzügyi világ Kínára figyelt, különösen a hongkongi és sanghaji részvénypiacokra, ahol napokon belül meg kellett volna valósulnia a történelem legnagyobb értékű tőzsdére vitelének, mégpedig a 35 milliárd dolláros Ant Financialénak (ez a cég korábbi neve), amelyet már ekkor 300 milliárd dollár (a mai dollárárfolyamon 109 ezer milliárd forint, ami a tavalyi magyar költségvetési bevételek több mint négyszerese) körülire értékeltek.
Ha ez létrejött volna, akkor az Ant csoport a világ legnagyobb bankjaival, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bankkal vagy a JP Morgannal került volna azonos súlycsoportba.
A legnagyobb tulajdonos az a Jack Ma – eredeti nevén Ma Jün, csak a könnyebb kiejthetőség kedvéért „angolosította” –, aki 2014-ben a New York-i tőzsdére vitte az Alibaba internetes kereskedelmi céget, amelyet eredetileg 25 milliárd dollárra becsültek, aztán a tőzsdei értéke felszaladt 200 milliárd fölé.
Ez egy teljesen internetes, fintech cégcsoport, amely magánszemélyeknek nyújt kölcsönöket, de hiteleket is biztosít vállalkozásoknak, ráadásul a biztosítási piacon is megvetette a lábát.
Mindezt a lehető legegyszerűbben: az ügyfél párat kattint, aztán meg is érkezik a kívánt összeg a bankszámlájára. Az egyik leányvállalatának, az Alipaynek csak Kínában 730(!) millió ügyfele van.
Hát persze, hogy a nagy állami bankoknak nem tetszett ez az üzletmenet. Míg ők elvesztek a bürokráciában, addig az ügyes fintech pénzintézeteknél az ügyfelek akár mobiltelefonról is intézhették a banki műveleteket.
Kínában nyilvánvaló, hogy a pénzügyi rendszernek is a párt hatalmát kell szolgálnia, az állami hatalmas bankok befolyása ezen a téren vitathatatlan. Így nem is nézték tétlenül az internetes bankok megállíthatatlan előretörését, feltűnt nekik, hogy milyen hatalmas összeg felett rendelkeznek – csak a 2019-2020-as pénzügyi évben 118 ezer milliárd jüan, azaz a kínai nemzeti jövedelem 120 százaléka áramlott keresztül rajtuk. A pekingi pártközpont számos helyről kapott figyelmeztetéseket, hogy nem lesz ez így jó.
Az pedig különösen nem hiányzott ezeknek a banki tótumfaktumoknak, sőt magának a pártnak sem, hogy kioktassák őket. Jack Ma mindig is szerette a harcot. Már kisdiák korában sem hagyta, hogy kis termete miatt csúfolják, nekiment a nagyobbaknak is. Verekedős fajta – mondták róla tanárai, de talán akkoriban nehezebben tűrte az igazságtalanságot. Igaz, azután felnőve, már megválogatta, kivel áll le „birkózni”. A párttal nem kell ujjat húzni, ezt jól tudta, különösen annak vezetőjét nem szabad maga ellen felbőszítenie. Ám most olyan hatalmas ellenfelet dobott elé a sors, akivel bármiféle küzdelem eleve lehetetlen.
Ő – mint a kínai dollármilliárdosok közül szinte mindenki – a Kínai Kommunista Párt tagja, tehát a pártfegyelem is köti, tisztában van azzal, hogy mit tehet meg és mit nem. Jack Ma rá jellemző véleményeivel, amelyeknek úton-útfélen hangot is adott, eddig is az elfogadhatóság határán táncolt.
Sok „félrelépését” elnézték, legyintettek rá, ő megteheti, ugyanis Jack Ma a kínai kapitalizmus arca, az apró ember olyan zseniális vállalkozó, aki találékonyságával, kitartásával, munkabírásával egyszerűen sikerre született.
A kínai vállalkozó az Ant tőzsdére vitele előtti hetekben részt vett egy hazai gazdasági fórumon. Az ott elmondott beszéde tekinthető bukása kezdetének. Az önteltségtől amúgy sem mentes milliárdos, talán a közelgő hatalmas üzletből még több erőt merítve, nem odaillő jelzőkkel nyilatkozott a kínai gazdaságpolitikáról, benne a pénzügyi szektorról.
Ostorozta a nagybankok vezetőit, akik csak akadályozzák a fejlődést, de mint kijelentette, az internetes bankolás amúgy is legyőzi a múlt embereit.
Ez Jack Ma szülővárosa, ahol idegenvezetőként dolgozott. Micsoda hálátlan alak, elvették az eszét a milliárdjai – ez volt a párthierarchia csúcsának véleménye, és ennek meg is lettek a következményei.
Először is Jack Ma három hónapra eltűnt a sajtó elől. Senki sem tudta, hol van, talán behívatták egy rövid elbeszélgetésre, esetleg valami hazai továbbképzésen vett részt, vagy például vendégül látták egy pártüdülőben.
Ekkoriban igen sokan eltűntek a kínai milliárdosok közül, aztán egyszer csak minden magyarázat nélkül előkerültek, de nem mondtak egy szót sem arról, hogy miért nem lehetett elérni őket. Másokról viszont jött hír, például korrupció miatt bűnvádi eljárás alá vonták őket, és immár tucatnyi éves börtönbüntetésüket töltik.
Ment a találgatás a világsajtóban, hogy Jack Ma melyik tábort erősíti majd, aztán hónapok múltán megjelent a nyilvánosság előtt, de korántsem volt fecsegős kedvében.
Ennek meg is volt az oka.
A vizsgálat ezt igazolta is, és sohasem látott rekordbevétel helyett akkor rekordbírságot, 2,8 milliárd dolláros büntetést kapott Jack Ma cége. A cégvezér meg lemondhatott több tízmilliárd dollárról. De két dolog még megmaradt neki: a szabadsága és a vállalata. Az azonban igaz, hogy a gazdaságfelügyelet alapos változtatásokat követelt meg: átgyúrták, átszabták és újrafazonírozták, de még mindig ő volt a fő tulajdonos.
Idén január elejéig ez volt a helyzet, aztán megjelent a hatalmas pénzügyi vállalat bejelentése, amelyben büszkén tudatták, hogy ezentúl egyetlen személy sem lesz képes befolyásolni a cég sorsát.
Jack Ma tulajdonában meghagytak hat százalékot, ami bőven elég arra, hogy egész életében ott és olyan életet éljen, amilyet kíván.
Most már nem kell azon sem agyalnia, hogy merre fejlődjön tovább pénzügyi vállalkozása, e gondtól végleg megszabadították. A szónak minden értelmében szabad.
A kínai hatóságok meghagyták útlevelét, oda megy, ahova akar. És megy is. A Financial Times brit gazdasági napilap szerint a kínai milliárdos jó fél éve Tokióban él, visszavonultan. Nem a milliárdosok fényűző életét éli, kerüli a feltűnést, nem vesz részt rendezvényeken, csak néhány közeli barátját kereste fel.
Legutóbb – jó hangulatban – Thaiföld fővárosában, Bangkokban látták egy kínai étteremben. Valószínűleg Amerikába is átrándul, hogy tovább tökéletesítse golftudását. A self made man 59 évesen megpihenhet, élvezheti az életet, ahogy mindig vágyott rá.
De valószínűleg nem így képzelte el a nyugdíjazását. Most viszont alkalma nyílhat egy pompás tengerparton gyönyörködni a naplementében. Semmi tennivaló nem hajtja. Ha esetleg Jack Mát olyannyira szíven üti a látvány, akkor gondol egyet, és megveszi magának az egész strandot
Miből lesz a cserebogár?
Amikor Jack Ma épp a legnagyobb üzletén, az Alibaba 2014-es New York-i tőzsdére történő bevezetésén szorgoskodott – az akkor 25 milliárd dollárra értékelt Alibabáért több mint 200 milliárd amerikai dollárt voltak hajlandók adni a világ befektetői –, épp akkoriban ment nyugdíjba az édesapja.(Címlap fotó: 123rf.com)
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
A német CDU EP-képviselője szerint meg kell akadályozni, hogy Trump szemében a magyar miniszterelnök legyen „Mr. Európa”.
Fülöp Attila szerint nem a Tisza Párt elnökének a fellépése nyomán javulnak az ágazatban a körülmények, Magyar a konfliktust hozta ebbe a történetbe.
