Juhász Imre írása a Makronómon.
írása a Makronómon.A múlt évben az energiaárak által generált 7,9 százalékos infláció teljesen eltörölte, lenullázta a nominális bérek 3,4 százalékos növekedését, a negatív tartományba tolva a munkavállalók vásárlóerejének változását Németországban. Az pedig, hogy lesz-e fordulat az idei évben, a szociális partnerek folyamatban lévő bértárgyalásaitól is függ.
A reálbérek – az előzetes számítások szerint – átlagosan 4,1 százalékkal mérséklődtek, ami a legnagyobb vásárlóerő-visszaesés a statisztikusok által ma alkalmazott számítási módszer 2008. évi bevezetése óta. Az emberek Németországban egyre kevesebbet engedhetnek meg maguknak, s ez 2022 végére jelentős nyomást gyakorolt a magánfogyasztásra. „A fogyasztók nem védettek a rekordmagas infláció miatti vásárlóerő-erózióval szemben”, fogalmazott Jörg Krämer, a Commerzbank vezető közgazdásza.
A németországi reálbérek – a tízes évtized csaknem töretlen emelkedése után – már 2020-ban, a koronavírus-válság idején elkezdtek csökkenni. Kezdetben a rövidített munkaidő széles körű alkalmazása vezetett a reálbérek csökkenéséhez, amit a múlt évben a fogyasztói árak történelmi léptékű emelkedése, illetve annak a reálbérek alakulására gyakorolt negatív hatása követett.
A reálbérek csökkenésének jelenlegi szakasza nem csak a legdrasztikusabb, hanem időtartamát tekintve a leghosszabb is. A csökkenés mértéke az utóbbi időben negyedévről negyedévre nőtt.
A reálbérek 2021 negyedik negyedévében 1,4 százalékkal, 2022 első negyedévében 1,8 százalékkal,
a harmadik negyedévben pedig már 4,4 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól.
Ami azért is figyelemre méltó, mert a múlt évben elért 1,8 százalékos gazdasági növekedés fő hajtóereje a magánfogyasztás növekedése volt; amiben viszont nyilvánvalóan meghatározó szerepet játszott a járvány idején félretett megtakarítások fogyasztási célra történt felhasználása.