Az USA már a Kínával történő összecsapásra készül?

Senki sem tudja, milyen lesz a következő nagyobb amerikai katonai konfliktus, például Tajvanra (vagy máshová) küld-e az Egyesült Államok csapatokat – ahogyan Afganisztánba és Irakba, vagy csupán hatalmas mennyiségű segélyt és szakértelmet nyújt, ahogyan Ukrajnával teszi.

A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (Center for Strategic and International Studies - CSIS) múlt havi jelentése megállapította, hogy egyértelmű párhuzamokat találhatunk Ukrajna orosz inváziója és egy Tajvan elleni esetleges kínai támadás között annak ellenére, hogy a földrajzi elhelyezkedés és az Egyesült Államok Tajvan védelmére való elkötelezettségében vannak kulcsfontosságú különbségek.

Az APNews összeszedte az ukrajnai háború néhány tanulságát, és megpróbált következtetni, hogy ezek miképp alkalmazhatók egy tajvani konfliktusra.

Előre tervezés

Mint jól ismert: nem sokkal azután, hogy az orosz csapatok tavaly februárban bevonultak Ukrajnába, az Egyesült Államok és szövetségesei elkezdték hatalmas mennyiségű fegyverrel támogatni Ukrajnát.

A CSIS azonban a jelentéséhez lefuttatott több tucat háborús forgatókönyv alapján megállapította, hogy Tajvannak a teljes fegyverzetre nem egy konfliktus kitörése után (ahogyan Ukrajnában), hanem kifejezetten előre lenne szüksége.

– állapította meg a nonprofit politikai kutatószervezet és agytröszt. „Tajvannak úgy kell belépnie a konfliktusba, hogy minden rendelkezésére álljon, amire szüksége van”.

Kathleen Hicks védelmi miniszterhelyettes szerint Ukrajna inkább a „hidegindításos” megközelítés volt, más, mint az a tervezett megközelítés, amelyen Tajvan kapcsolatban dolgoznak. 

Hicks elmondta, hogy bár a kétéltű partraszállás a legnehezebben kivitelezhető katonai művelet, de ugyanez a kihívás megnehezítené az utánpótlást is, különösen, ha Kína elzárja az óceánhoz való hozzáférést.

Készletproblémák

Ukrajna nagy nyomást gyakorol az amerikai és az európai védelmi készletekre, és leleplezi azt, hogy egyikük sem állt készen egy nagyobb hagyományos konfliktusra. 

Egyes felszerelések esetében „mind a készleteink, mind a gyártási kapacitásunk tekintetében hiányosságok vannak” - mondta Mark Cancian, a CSIS nemzetközi biztonsági programjának vezető tanácsadója, a tajvani jelentés egyik szerzője. „Néhány helyen, különösen a tüzérségi lőszerek esetében ez akár válságossá is válhat”.

Ukrajna naponta akár 7000 tüzérségi lövést is lead, és harca jelentősen függ az Egyesült Államokból körülbelül kéthetente érkező új lőszerszállítmányok bejelentésétől.

Oroszország megszállása óta az Egyesült Államok több millió lőszert küldött Ukrajnának, köztük kézifegyverekhez és tüzérségi lőszereket, 8500 Javelin páncéltörő rendszert, 1600 Stinger légvédelmi rendszert és százezer 125 mm-es lövedéket a harckocsikba.

Ukrajna más típusú háborút vív, mint amilyet az USA valószínűleg Kínával szemben folytatna – mondta Doug Bush, a hadsereg beszerzésekért felelős helyettes államtitkára. 

A szövetségeseket azonban továbbra is támogatni kellene szárazföldi rendszerekkel és lőszerrel.

Az újjáépítés időbe telik

A Pentagon védelmi stratégiája szerint az Egyesült Államoknak képesnek kell lennie arra, hogy egy háborút úgy folytasson, hogy közben egy másikat elrettentsen, viszont az ellátási lánc jelenlegi állása ezt nem tükrözi.

Hicks szerint az Ukrajnának szánt fegyverek áradata nem lassította le a Tajvannak nyújtott amerikai támogatást, de a Tajvannak ígért katonai eladások közül sok esetben ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint az ukrajnai szállításnál, például korlátozott alkatrészek vagy munkaerő-problémák miatt.

Hicks szerint válaszul az Egyesült Államok egy elnöki lehívási engedélyt hozott létre Tajvan számára, ami lehetővé teszi az USA számára, hogy új szerződések megkötése helyett saját készleteiből küldjön fegyvereket.

A hadsereg a kongresszussal együttműködve többéves szerződések megkötésére vonatkozó felhatalmazást igyekszik szerezni, hogy a vállalatok a hosszabb távú igények kielégítésére fektessenek be, különösen a Bush által „a nagy négyesnek” nevezett rendszerek – Javelin rakéták, a High Mobility Artillery Rocket System ( HIMARS ) rakétaindítók, a Guided Multiple Launch Rocket System (GMLRS) lőszerek és a 155 mm-es lövedékek – esetében. Például 

Mindez persze időbe telik. A CSIS jelentése szerint a 155 mm-es, a Javelin és a Stinger rakétakészletek feltöltése öt vagy akár több évet is igénybe vehet.

Hal Brands, az American Enterprise Institute vezető munkatársa úgy fogalmazott, hogy a jó hír az, hogy az ukrajnai konfliktus felhívta az emberek figyelmét ezekre a gyengeségekre. A rossz hír viszont az, hogy ezek megoldása még akkor is hosszú-hosszú időbe telik, ha megvan hozzá a politikai akarat.

Az európai készletek esetében nem sok felesleg maradt, és sok partnerország siet, hogy új szerződéseket kössön a készletek feltöltésére. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is arra figyelmeztetett, hogy különösen a nagyobb kaliberű lőszerek esetében, például a szárazföldi tüzérség számára, akár 2 és fél év is eltelhet, mire egyes új megrendeléseket leszállítanának.

Az űr, mint frontvonal

A harckocsik és a tüzérség használatával az ukrajnai háború gyakran a 20. századi szárazföldi háborúkhoz hasonlít, de tanulságokkal szolgál arról, hogy az űrtechnológia milyen értékessé vált a hírszerzés, kommunikáció és propaganda számára.

A műholdfelvételek már a háború előtt megmutatták a határ mentén csoportosuló orosz erőket, megcáfolva Oroszország állításait, miszerint csupán hadgyakorlatot tartanak. 

Ahogy a csapatok átlépték a határt, az ukrán civilek valós idejű képeket és videókat töltöttek fel okostelefonjaikról, hogy felfedjék az orosz katonai állásokat, rögzítsék az elfogott orosz erők vallomásait, és nyilvánosságra hozzák az orosz csapatok veszteségeit.

Amikor Ukrajnában lecsaptak a mobiltornyokra és az áramellátásra, a SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk biztonsági tartalékot nyújtott azzal, hogy több száz Starlink terminálját küldte Kijevbe, hogy Ukrajnában továbbra is megmaradjon a kapcsolat. (Ezek az antennák Musk magán műholdrendszeréről veszik a netet, akár régen a TV-boxok a műholdas tévéadások idején; tehát a földi mobiltornyok és a földi kábeles net lehetetlenné tétele nem hat rájuk.)

„Oroszország az első naptól fogva alulmaradt az információs háborúban, és soha nem tudták megfordítani az Ukrajnából érkező narratívát sem, amely szerint a demokrácia áll támadás alatt” – mondta Brands, de azt is feltételezi, hogy

Az amerikai űrszakértők a Starlink sikereire építve a műholdas kommunikáció kiterjesztését is vizsgálják. Míg a Starlink jelenleg a fő kereskedelmi kommunikációs gyűrű, addig más műholdakat is üzembe helyeznének. A Starlink több ezer műholdat keringet a Föld körül azonos alacsony magasságban, egy gyűrűben. Egy esetleges konfliktus esetén, ha egy műholdat megtámadnának, azt gyorsan pótolná egy másik, mögötte keringő műhold.

Készülni a kiberháborúra

Miközben a műholdakat és adásaikat védeni kell, az információk feldolgozására és terjesztésére szolgáló földi állomások is sebezhetőek. Oroszország megszállásakor az ukrán Viasat műholdas kommunikációs hálózat ellen intézett szoftvertámadás több tízezer modemet tett működésképtelenné. Bár a Viasat nem közölte, hogy kit hibáztat, Ukrajna orosz hackereket okolt.

Ez a kérdés felkeltette az amerikai űrkutatási erők figyelmét. „Ha nem gondolunk a földi hálózataink kibervédelmére”, akkor a hálózatok sebezhetőek maradnak, és a műholdak sem lesznek képesek terjeszteni az információkat – mondta az űrműveletek főnöke, Chance Saltzman tábornok.