A német kancellárnak jócskán meggyűlik a baja kormányának tagjaival. A védelmi miniszter tavalyi dilettantizmus-parádéjának végül egy jól irányított lemondás vetett véget. Christine Lambrecht hetet-havat összehordott a háború kapcsán, időnként hajmeresztő amatőrséggel kommunikált, tárcavezetői pályafutása vége felé pedig már saját koalíciós partnerei is tökéletesen alkalmatlannak találták a feladatra, így Scholz nem nagyon tehetett mást az eltávolításán kívül.
A német kabinet szegényebb lett egy tragikomikusan vicces figurával, de szerencsére maradt még olyan miniszter, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a közvélemény időnként a fejét fogva, időnként a térdét csapkodva csodálkozzon rá Európa erős államának vezetői furcsaságaira. A versenyt toronymagasan a külügyminiszter, Annalena Baerbock vezeti, aki mintha sportot űzne a félrebeszélésből, a fájdalmasan félreértelmezett diplomáciai alapviselkedésből és az asztalcsapdosó hőzöngésből.
Plágium, bakik és háborús retorika
A Mandiner már összeállított egy igen szórakoztató mixet Baerbock finoman szólva is különös megnyilvánulásaiból. A külügyi tárca vezetőjének kínos ügyei egymást érték és érik: volt itt már a német szavazók véleményének teljesen nyílt semmibevételétől kezdve a náci korra jellemző szóhasználaton és a legdurvább plágiumon át az önéletrajz meghamisításáig és egy remek, Európa nevében tett hadüzenetig minden, amit aztán a külügy és a kancellár nem győz eltakarítani saját minisztere után.