Új-Zéland – A kiwik a maorik kezében

Az ország idilli képét, mint egyfajta globális menedékhelyet, miniszterelnöke, Jacinda Ardern tovább fényesítette. Mióta 2017-ben a világ akkori legfiatalabb női vezetőjeként megválasztották, a most 42 éves Ardern rocksztár státuszt szerzett a világpolitikában. 2018-ban ő lett a történelemben mindössze a második olyan megválasztott kormányfő, aki hivatali ideje alatt szült. Abban az évben a Vogue-ban megjelent profiljában Ardernt „Trump-ellenesnek” nevezték.

Ardern felemelkedése gyors volt. Alig két hónappal a 2017-es új-zélandi parlamenti választások előtt a fiatalítás jegyében őt választották meg a balközép Munkáspárt élére.

Új-Zéland alkotmánya előírja, hogy háromévente parlamenti választásokat kell tartani, így az ország idén újabb szavazásra készül. A pontos időpontot a parlament feloszlatása után határozzák meg, miután idén ősszel lejár a mandátuma. Mind a 120 képviselői helyért egyéni választókerületekben és pártlisták alapján, arányos képviselet útján lehet majd szavazni.

Hivatali ideje alatt Ardernt a 2018-as christchurchi mecset-mészárlásra adott válaszában tanúsított együttérző viselkedése miatt üdvözölték, amikor egy fehér fajgyűlölő fegyveres 51 hívőt meggyilkolt és több tucatnyit megsebesített. 

Olyan merész lépéseket is tett, mint például a GDP-nek a boldogság mutatókkal való felváltása, vagy a fiatalok cigarettázásának betiltása, hogy egyszer s mindenkorra felszámolja a dohányzást. A belpolitikai színtéren határozott, de pragmatikus álláspontot képvisel a felemelkedő Kínával szemben, és innovatív partnerségeket alakított ki olyan vezetőkkel, mint Sanna Marin, a finn miniszterelnök, akihez gyakran hasonlítják.

De Ardernnek is megvannak a maga kritikusai. Bár az Ardern-kormányt kezdetben üdvözölték, amiért a maorik magas szintű miniszteri posztokat kaptak, egyre többen csalódtak amiatt, hogy

Az új-zélandi őslakosok körében sokkal magasabb a bebörtönzés, a szegénység és a kábítószerrel való visszaélés aránya, és alacsonyabb a várható élettartam, mint fehér társaiknál.

Ahogy Új-Zéland újra megnyitotta határait, és felszólította állampolgárait, hogy oltassák be magukat a Covid ellen, az országnak szembe kellett néznie az oltásellenes tüntetésekkel, amelyek egy ponton erőszakba torkolltak. Az Ardern elleni fenyegetések a rendőrség szerint 2019 és 2021 között majdnem megháromszorozódtak, nagyrészt az oltásellenesek miatt.

Az elmúlt hónapokban Ardernnek még a mainstream szavazókkal is meg kellett küzdenie, akik közül sokan szoronganak a gazdasági helyzet miatt. A kiwik magas inflációval és megélhetési válsággal, valamint a növekvő bűnözés miatti újonnan felmerült aggodalmakkal néznek szembe.

Ardern problémái azóta csak halmozódtak. A Munkáspárt 2022. december 10-én egy időközi választáson elvesztett egy parlamenti helyet a Nemzeti Párttal szemben, amit sok megfigyelő sötét előjelnek tartott az idei voksolásra nézve. Aztán alig három nappal később Ardernt rajtakapták, amint „arrogáns pöcsnek” nevezte David Seymourt – a jobboldali  ACT New Zealand vezetőjét, vélhető riválisát a miniszterelnöki címért folyó versenyben.

Mivel a választásokat egyelőre még nem írták ki, nehéz megmondani, hogy mindezek a tényezők hogyan kapcsolódnak össze, és hogyan befolyásolják majd Új-Zéland jövőjét. A Nemzetiek és a Törvény valószínűnek tűnik, hogy koalícióra törekednek, ami lehetőséget ad nekik a Munkáspárt legyőzéséhez. Eközben a kis Maori Párt úgy tűnik, hogy a következő új-zélandi parlamentben királycsináló lesz, ami az őslakosoknak potenciálisan értékes befolyást biztosítana, hogy a gyakran szidalmazott közösségeik számára engedményeket szerezzenek.

Ardern, aki tisztában van azzal, hogy szerencséje láthatóan csökken, egyelőre lemondott néhány korábbi politikai ambíciójáról, hogy megpróbálja megszelídíteni Új-Zéland gazdaságát. A Munkáspárt csökkenő szavazatszámai ellenére továbbra is ő a választók első számú miniszterelnöki választása, a felmérések szerint eddig megelőzte a Nemzeti Párt vetélytársait, Christopher Luxont és Seymourt. A Munkáspártra és Ardernre vonatkozó párt- és személyiségalapú felmérések közötti eltérés talán jól mutatja, hogy Ardern mennyire megkedveltette magát a kiwik körében az elmúlt több mint öt évben. Ez némi feszültséget ad egy olyan szavazásnál, amely bebetonozhatja vagy megszakíthatja egy olyan vezető életútját, aki így vagy úgy, de bekerülhet a történelemkönyvekbe.

Vissza a Választási világnaptár 2023 cikkre