A múlt héten eldőlt, milyen típusú nyugati tankokat fog kapni Kijev, hogy szembeszálljon az orosz betolakodókkal. Az első döntés a legnehezebb, utána már minden simán megy. Ez megtörtént. Már jönnek is az újabb kijevi igények: a vadászgépek, a légvédelmi rakéták, a ballisztikus eszközök. Ebben nem lesz megállás.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
A döntés megszületett Németország és az Egyesült Államok – a két gyártó állam – részéről, mindkét fél, természetesen egymással előre egyeztetve, rábólintott Kijev kérésére, hogy harckocsikkal támogatja Ukrajna küzdelmét.
A Nyugat, bár sokáig húzódozott ettől a lépéstől, egy hónappal az orosz–ukrán háború egyéves évfordulója előtt mégis meghozta ezt a döntését a kifejezetten támadó hadműveletek támogatására alkalmas nehézfegyverekről.
Ezzel pedig gyakorlatilag a háború kiszélesedéséhez és elmélyüléséhez járul hozzá. A NATO olyan útra lépett, amelynek a vége már jó előre látható: totális összecsapás Moszkvával. Donald Trump volt amerikai elnök erős szavaival: a harckocsikról szóló döntés atomháborúhoz vezethet.
Jelképes lépésről van szó: az amerikaiak és a németek eltolták az útból az ott lévő akadályokat, ezentúl bárki, bármely ország, amely rendelkezik ilyen harci eszközökkel, „adományozhat” korszerű fegyvereket Ukrajnának.
A washingtoni és berlini döntés szerepe „csupán” annyi, hogy ők tették meg az első lépést. A 31 darab Abrams és 14 darab Leopard 2 harckocsi kevés még egy nagyobb ütközet megvívásához is, de ha az európai államok is követik ezt a példát, akár jelentősnek mondható tankhaderő is összegyűlhet, amellyel lassíthatják az orosz erők támadását. Sőt, bizonyos frontokon újabb, nagyszabású ellentámadásokra is sor kerülhet, ha megérkeznek majd a tankok. Az ukrán igények 300 tankról szóltak, de jó, ha első körben százötven-száznyolcvan gép ukrán földre érkezik.
Támogató erők nélkül azonban a harckocsi csak egy behemót csúcstechnikai eszköz, gyalogság, légierő és tüzérség hathatós közreműködése híján nem sokat ér. Ennek összetarhálása jelenleg zajlik, de félő, itt sem fogják elérni a kívánt szintet.
Az kétségtelen, hogy Kijev válságos napokat él át. Egyértelmű, hogy kifogytak azokból a még szovjet gyártmányú tankokból, amelyeket a ma már NATO-tagállam kelet-európai országok a háború kezdetén – mintegy raktárkisöprésként – adományoztak Kijevnek. Ma már újabb és nyugati típusokra vágynak.
Számos kérdés felmerül az új tankok érkezése kapcsán. Mikor jelennek meg ezek ukrán földön? Az első német harckocsik csak tavasz derekán, a hírek szerint legkorábban március vége felé, tudnak csatlakozni az ukrán páncélos erőkhöz, a többi állam sem tud előbb szállítani fegyvereket. Az amerikai pedig – több szakértő szerint – várhatóan csak egy év múlva jelenik meg az ukrán harcmezőkön. Feltéve, ha akkor még zajlik a háború. Igaz az optimistábbak nem zárják ki, hogy akár fél év alatt is megérkezhet az első kontingens amerikai Abrams tank.
Legalább ilyen lényeges, hogy ki tudja majd kezelni ezeket a csúcstechnológiai eszközöket, ki lesz képes megjavítani azokat? A szakértők szerint a legénység alapkiképzése a Leopardnál jó két hónap, igaz Lengyelországban már most is zajlik az oktatás, míg az Abramsnál legkevesebb fél év. Legalább ezzel nem futnak ki az időből.
A harckocsiszerelők lesznek a nagyobb bajban, itt nem elég ilyen kevés idő arra, hogy átlássák a modern nyugati tankokat.
Kijevnek az a meglátása, hogy még a télen nagyszabású orosz offenzíva indulhat, valószínűleg megalapozott. Félő, hogy már későn érkezik meg a tankerősítés, ugyanis könnyen megeshet, hogy ekkorra az oroszok már a főváros felé masíroznak.
Ne legyünk ennyire borúlátóak, vegyük számításba azt a lehetőséget, hogy Ukrajna sikeresen ellenáll, sőt visszaszorítja az orosz erőket. Úgy ekkorra befutnának az amerikai Abramsek, amelyek osztoznának a sikerben.
Valahol zseniális a Biden-vezetés logikája. Hát ezért kell az amerikai Ukrán Biztonsági Kezdeményezési Alapból – a hírek szerint 400 millió dollárból – finanszírozni az új harckocsik gyártását, miközben alig használtat küldhetnének az ukrán szabadságharcosoknak. Ki időt nyer, az biztosra megy…
Az erőszakos sorozások ukrán oldalon jól tükrözik az utánpótlás hiányát. De a hátországban sincs elegendő szakember, hogy a hadsereg ellátásáról, zavartalan működéséről gondoskodjon. Egyes megfigyelők a korábban negyvenegy milliós Ukrajna lakosságát ma már mindössze 27 millióra teszik. Az elvándorlás milliószámra már a háború előtt is megindult, most pedig, aki tud, az a kelet-európai országokon keresztül Nyugatra igyekszik.
Ennek a célországok még örülnek is, hiszen a menekültek mégis azonos kultúrkörből érkeznek hozzájuk, akiket jó és igyekvő munkaerőnek tartanak, ellentétben az eddig más földrészről érkezettekkel.
Közülük valószínűleg sokan már végleg búcsút intettek Ukrajnának. Nem lesz ember, aki odaálljon a hipermodern nyugati fegyverek mögé – ez lesz a nagy veszély ukrán földön. Vajon a NATO katonákat is kölcsönöz majd a tankokhoz? Mert ez ugye már egy egészen más történet lenne.
De mit tudnak az olyannyira vágyott harckocsik? A nyugati sajtó is úgy számolt be a döntésről, mint valami csoda eljöveteléről. Nem érzik a veszélyét annak, ami a döntés mögött húzódik. Talán úgy gondolják, hogy az orosz rakéták nem repülhetnek el a térségünkbe, a határ előtt egyszer csak erejüket vesztve leesnek.
Kétségtelen, hogy a médiának jelentős szerepe volt a lépés kikényszerítésében. A legnagyobb nyomás Németországra nehezedett, amelyhez a karnagyi szerepet Lengyelország vállalta: a Leopardok Varsó által történő reexportjának elérésében, valamint azoknak a berlini kormánytagoknak a megtörésében, akik ellenálltak. Ezek nem voltak sokan. De közülük jó páran átlátták, hogy mire megy ki a játék: a piacszerzésre.
Az amerikai fegyvergyárak ugrásra készen állnak, amikor az európai országok megszabadulnak régi Leopardjaiktól, és Washingtonhoz fordulnak, hogy biztosítsanak nekik harckocsit, mégpedig abból a jobb fajtából.
A német Leopard 2-es típusról van szó, az Európában legelterjedtebb tankot vagy tíz féle változatban gyártják. A földrészen a harmadik generációs harckocsiból mintegy kétezer van rendszerbe állítva, a magyar haderő is 44-et a Leopard 2A7-es típusból rendelt.
Az 1970-es évek végén tervezték a Leopard 2-est, amelyet a Krauss-Maffei gyár kivitelez, mégpedig a kezdetekben Porsche alvázra. Eddig mintegy 3500 került le a nagyüzem szalagjáról. A tankot 1500 lóerős, V12-es dízelmotor hajtja. Átlagos összsúlya 60 tonna, de például a Bundeswehrben rendszeresített 2A6-os 63 tonnát nyom. Az ágyú 120 milliméter kaliberű, NATO-szabványú lőszer kell hozzá.
A RheinMetall – amely cég Magyarország kiemelt partnere, és vegyesvállalatot is alapított hazánkban – a tankokhoz szállítja az ágyúcsövet, és biztosítja az elektronikát is.
Kiépített úton a harckocsi maximális sebessége 70 kilométer/óra, 450 kilométert képes egyhuzamban megtenni. Húsz kilométer/óra sebességgel haladva akár mozgásban lévő célpontot is eltalál.
Négyfős személyzetének modern optikai, elektronikai és számítógépes rendszerek teszik lehetővé az ellenség felderítését távolból is. A tankot nagyrészt úgynevezett reaktív, azaz robbanó páncélzat óvja, így amikor találat éri, ez semlegesíti a behatolás erejét.
Védelmi rendszerével pedig képes elkerülni a súlyos meghibásodást aknarobbanás vagy tankelhárító rakéta találata esetén is. A harckocsi még a legendás német sörteszten is átment: az ágyúcső végére felszerelt tartóra helyeztek egy korsó sört. A tank akadályokon, bukkanókon áthaladva a csövével úgy követte a vízszintes irányt, hogy a sörből egy csepp sem löttyent ki. A lövegkiegyensúlyozó mutatványok csak fentebb srófolják a fizetendő árat, amely egységenként ötmillió euró (közel kétmilliárd forint) körül van.
A Leopard 2-esek népszerűségét a tűzerő, a mozgékonyság és a fokozott védelem együttese adja. Mely országok rendelkeznek ilyen harckocsival? A németek saját használatra tartanak mintegy 400-at belőlük.
Külföldiként a „nagy ragadozókból” a legtöbbet – számszerűen 350-et – Görögország birtokol, ám ezek korántsem olyan fejlettek, mint a Bundeswehré, fele régebbi, fele új típusú. A szomszédos ország, Törökország tulajdonában 320 Leopard van, amelyek többsége 2A4-es. A török tankok zöme nincs is Európában, a Közel-Keleten, kurdok lakta területeken és Szíriában teljesít szolgálatot.
A törökök 2016-tól ezt a típust bevetették Irakban az Iszlám Állam ellen vívott ütközetekben. A szakértőket meglepte, hogy a tankok viszonylag nagy számban szereztek súlyos sérüléseket. Azóta a nyugatiak különböző erősítéseket hajtottak végre rajta. A görög vagy török harckocsikból viszont hiába vár Ukrajna.
A NATO-felvétel előtt álló Finnország tankkészletéből, amely csak ebből a gyártmányból 200-ra rúg, viszont Kijev lecsíphet egy kis adományt. A portugál, a spanyol és a dán hadsereg is rendelkezik Leopard 2-esekkel. A napokban kiderült, hogy a dánok és a dél-európaiak egyaránt adnának harckocsikat Kijevnek.
Lengyelországnak 202 régi és 45 új ilyen típusú tankja van, Varsó most 14 Leopard 2A4-est ajánlott fel Ukrajnának, ám ennek a döntésnek meghozatalakor sem csak nagylelkűség és az oroszok feltartóztatásának célja hajtotta.
Az új lengyel haderőfejlesztés a dél-koreai és amerikai harckocsikra összpontosít, egy korábbi beszerzéssel Varsó igen jelentős számú Leopardot állított rendszerbe, ám ezeknek a logisztikája, az alkatrész- és szerelőbázis-ellátottsága csak bonyolítja a katonák feladatait.
Nem véletlenül esett az ukránok választása a német típusra. Elterjedtsége miatt nem okoz gondot a lőszer- és alkatrészellátása, szinte bármelyik NATO-tagállamhoz lehet majd fordulni, ha megszorulnak.
Bár a lőszer nem olcsó hozzá, a hírek szerint
Viszont karbantartása nem túl bonyolult, még a harctéren is húsz perc alatt kicserélik a lövegtornyot. Ezért is emlegetik a Leopard 2-es sorozatot a világ legjobb és leghasználhatóbb tankjai közt.
De a király az király: a különböző katonai teszteken nem lehet letaszítani trónjáról a legmodernebb amerikai Abrams M1A2 típusú harckocsit. Az orosz–ukrán háború már 11 hónapja zajlik, és most megérkezett a várva várt hír Kijevbe, hogy az amerikai Fehér Ház hozzájárult az Abramsek szállításához. Csupán 31-re adott engedélyt, de kezdetnek ez is jó lesz. Valószínűleg legalább fél, de inkább talán egy évet is várni kell, míg ez a modern gépszörny megjelenik az ukrán frontokon.
Az amerikaiak már jó előre figyelmeztettek a súlyára: 67-70 tonna. Ez a vasszörny könnyen feltépheti az aszfaltot, esetleg el is nyelheti az út, amelyen áthalad. A hidak is veszélyben vannak, lehet, hogy nem ilyen súlyra tervezték őket. Gyakorlatilag egész Ukrajna nem kompatibilis ezzel az amerikai típussal. A sárról ne is beszéljünk, amikor nyolcvan éve a megszálló nácik Tigris tankjai ásták el magukat az ukrán földbe.
Az Abramsot egy Honeywell AGT-1500-as gázturbina hajtja. Nem tudni, hogy az ukrán hadvezetés képes-e ezt a logisztikai mutatványt megugrani, de azért ide nem egy-két palack üzemanyag kell. A gázturbina megbízhatónak bizonyult harci körülmények között is. Az exportra szánt amerikai tankok közül jó néhányat elláttak dízelmotorral, de azt nem tudni, hogy vajon az ukránok is ilyet kapnak-e. Dízel üzemanyagot azért könnyebb találni Ukrajnában.
A Leopard 2-es és az Abrams M1-es típusának összevetésekor igen hasonló adatokat találunk, de azért vannak jelentős eltérések is. Mindkettő ugyanabban a korban született, az Abramsből 1980-ban jelent meg az első példány. A szovjetek elleni tankcsatákra készültek, erre gyakorlatoztak főként Nyugat-Németországban, aztán egyszer csak megszűnt az ellenség. A Közel-Kelet lett az igazi tűzkeresztsége az Abrams M1-eseknek. Az első iraki háborúban csak elenyésző veszteséget szenvedtek el: 1800 tankból csak 23 szenvedett sérüléseket, és ezek közül végleg egyiket sem semmisítették meg, tehát javíthatók voltak.
A General Dynamics Land System (korábbi nevén Chrysler Defense) által gyártott Abrams csúcssebessége kiépített úton 72 kilométer/óra, terepen 48 kilométer/óra, egy telitöltött üzemanyagtartállyal 400 kilométer megtételére képes, fogyasztása JP-8-as kerozinból kilométerenként 7 liter. Ha kiszámítjuk egyetlen tank napi átlagos fogyasztását, akkor ezer liter környékén járunk.
Lövege 120 milliméter kaliberű, a huzagolt csövű ágyú 4,5 kilométerre tud megsemmisítő lövést leadni. A katonák Suttogó Halálnak is nevezik a jellegzetes motorhangú tankot. Szegényített uránium(!) páncélzata számos lövedékkel szemben ellenáll, olyan, mintha hagyományos hengerelt homogén páncélból 610 milliméter köpeny borítaná. Javítása nem tartozik az egyszerű feladatok közé, bizony ehhez nagy létszámú műszaki csapat kell.
Az a külföldi ország, amely kapott az Abramsből, Washington által kitüntetettnek érezheti magát. Az Egyesült Államok eddig Ausztráliának, Iraknak, Kuvaitnak, Marokkónak, Egyiptomnak szállított ezekből a tankokból. Az árát 10 millió dollár (3,6 milliárd forint) körülire becsülik. Európából Lengyelország várja jelentősebb megrendelés teljesítését, Varsó 250 Abrams boldog tulajdonosa lesz, de a szállítás csak 2024-ben veszi kezdetét. Kijev most azzal büszkélkedhet, hogy ő is részesül majd – legalábbis ígéret formájában – az amerikai csodatankokból. De szintén csak jövőre, és nem nagy számban. Addig meg sok víz lefolyik a Dnyiprón.
Futottak még
A franciáknak, bár kapálódznak ellene, el kell fogadniuk a második helyet: Leclerc típusú tankjuk nem nyerte el az ukránok tetszését. Pedig Párizs szerint a francia harckocsi felveszi a versenyt a Leopard 2-esekkel. De erről kevesen tudnak. Csak Európában kétezer német gyártmányú páncélos áll használatban a csupán a francia hadsereg által rendszeresített alig több mint 400 Leclerckel szemben. Ráadásul ebből csak mintegy kétszáz hadra fogható, a gyártása 15 éve megszűnt. Ez a nagy hátránya a francia terméknek.
A ‘70-es években született francia tank V8-as dízelmotorral üzemel, 1500 lóerős, ugyancsak a NATO-szabványnak megfelelő, 120 milliméteres ágyúja van. A legénység száma csak három fő, míg a németben négyen vannak, ez abból adódik, hogy a francia nehézfegyver már automatikus lőszeradagolóval rendelkezik. A harckocsi súlya 55-57 tonna. A Leclerc egy teli tankkal többet tud menni (500 kilométer), mint német vetélytársa, és mozgékonysági jellemzői jobbak, mint a Leopardnak. Ám a francia tank olyan kiépített logisztikával, szervizháttérrel nem rendelkezik, mint német testvére, és ez most döntőnek bizonyult.
Az első volt a brit kormány, amely Challenger 2-es típusú tankokat ajánlott fel Ukrajnának. A szakértők szerint ezt nem kellett volna, ugyanis ez a típus ugyancsak elhibázott fejlesztés. Ráadásul egy tucat tank miatt nem éri meg kiépíteni egy egész ellátóláncot. De arra kiváló volt a lépés, hogy kifejezze a londoni kormány eltökéltségét Kijev támogatásában. Sőt, még ők ostorozták Németországot, hogy milyen sokat habozik a tankok küldésével Ukrajnának. Arról már nem esett szó, hogy a londoni felajánlás nagyobb fejfájást okoz Kijevnek, mintha egyszerűen csak szóbeli szolidaritást nyilvánítottak volna az ukrán harcosoknak.
(Címlapfotó: 123rf.com)
Új adóügyi reform teljesítését kötheti ki az EU a következő makrofinanszírozási támogatási részletek folyósításának feltételeként. A tervezett intézkedés összhangban áll az IMF korábbi elvárásaival, Ukrajnában azonban politikai ellenállást váltott ki.
A most hatályát vesztő veszélyhelyzeti rendelet több mint 20 termék behozatalát tiltotta meg Ukrajnából.
Újabb törésvonal jelent meg az EU és az Egyesült Államok között az Oroszországgal szembeni szankciós politikában. Washington az olajpiac stabilizálására hivatkozik, Brüsszel viszont attól tart, hogy a lépés Moszkva bevételeit növeli.
A Fidesz alapítója a választási vereség okairól, a Tisza térnyeréséről, valamint a jobboldal megújulásról is véleményt mondott.
Wadephul Ukrajnát tekinti példaértékűnek az energiaválság kezelésében.
Az ukrán gazdasági miniszter szerint ezt kétféle módon lehet orvosolni: mozgósítani kell a belső tartalékot, valamint haza kell hívni külföldről az állampolgáraikat. Ukránokra van szükségük Ukrajnában – húzta alá.
Japán a drónhadviselés új, olcsóbb iránya felé nyit: a tengerészet már átvette az első kartonalapú AirKamuy 150 drónokat, amelyek könnyűek, gyorsan gyárthatók, és a radarok számára is nehezebben észlelhetők.
Méghozzá micsoda nem mindennapi kiütéssel!
