Ebből baj lehet: ébred a magyargyalázás Romániában

A székely zászló jelenlegi – legelterjedtebb – formájában alig két évtizede lobog Erdély- és Kárpát-medence-szerte, de nem új szimbólum: több ősi címerből és zászlóból szőtték eggyé. Színeit egyes legendák Szent Lászlóhoz kötik, a Nap és a Hold pedig fél évezrede a székelység jelképe, az 1659-es erdélyi országgyűlés törvénybe is foglalta ezt. 

Örömteli aktualitást adhatna ennek az is, hogy október 16-a évforduló: ekkor gyűltek össze 1848-ban Agyagfalván a székelyek, hogy a románok balázsfalvi nemzetgyűlésére megfeleljenek, és kinyilvánítsák Erdély és Magyarország egységét. S miután másnap hírét vették, hogy a románok magyar falvakra támadtak, fegyvert ragadtak, és siettek testvéreik segítségére. 

Az újraalkotott lobogó ma már persze nem harci zászló. Mint Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat igazgatója lapunknak kifejti, a közösséghez, a székelységhez tartozást, a szűkebb pátria szeretetét, a kulturális örökséget és a közösség szolgálatát fejezi ki. Hozzáteszi azonban: „Ez itt soha nem volt egyszerű, a székely zászló számomra tehát a kitartás szimbóluma is egyben”. 

Kitartásra nagy szükség van, hiszen a zászló folyamatos támadás alatt áll. 2013-ban Victor Ponta román miniszterelnök – amellett, hogy a lobogó magyarországi kitűzése ellen is tiltakozott – a szimbólum eltávolíttatására utasította a közigazgatást. Prefektusi határozatokkal elkezdték „irtani” a zászlót a székelyföldi önkormányzatok épületeiről, felszólítással, illetve súlyos pénz- bírsággal. Feljelentők is bőven akadtak, a mozgalom vezéralakja a ma már a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) színeiben politizáló Dan Tanasă volt.