Tavaly, a háború negyedik hónapjában készült az az uniós közvéleménykutatás, amelynek eredményei már akkor a háború ellenzőinek javára billentették el a mérleget. Visszapillantónk a júniusi közhangulatra.
Talán soha nem forrt annyira egységbe az Európai Unió, mint az orosz-ukrán háború kitörése utáni első hónapokban. A közvélemény erőteljes orosz-ellenessége és Ukrajna melletti kiállása nagyban befolyásolta a nemzeti kormányokat és az EU-s döntéshozókat a gazdasági szankciók és az embargók meghozatalára, az ukrán zászló színei pedig hosszú hetekre elhomályosították a közösség kékjét.
Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre nagyobb lett az EU-n belüli társadalmi megosztottság a háború megítélésében: júniusban nyolcezer EU-s állampolgár megkérdezésével készített közvélemény-kutatást a European Council on Foreign Relations. Arra keresték a választ, vajon megmaradt-e a háború kitörésekor tapasztalt kezdeti egység a tagországokon belül? Az eredmény ismeretében kijelenthető: egyre nagyobb a szakadék - és ez fél év elteltével sem változott sokat - az összeurópai álláspont és a tagországokon belüli hangulat között.
A háború negyedik hónapjában tíz ország – Lengyelország, Románia, Franciaország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Finnország és Nagy-Britannia – nyolcezer polgárának bevonásával készített komplex közvélemény-kutatás kérdéseinek mindegyike az adott tagországból válaszolók Ukrajnával, Oroszországgal és a háborúval kapcsolatos véleményére vonatkozott. A kutatók feltevése szerint
A fő kérdés az volt, változott-e a közvélemény hangulata azáltal, hogy saját bőrükön érzik többek között a szankciók fájdalmas hatásait, és támogatják-e továbbra is azt a politikát, ami gazdaságilag ennyire súlyosan érinti őket.
A válaszokból az derült ki, hogy az Európai Unión belül alapvetően két nagy véleménytábor alakult ki. A „Béke tábor” hívei (a megkérdezettek 35 százaléka) leegyszerűsítve azt akarják, hogy a háború minél hamarabb érjen véget, míg az „Igazság tábor” tagjai (22 százalék) egyértelműen Oroszország megbüntetését helyezik előtérbe, kevésbé foglalkozva a következményekkel egy elhúzódó háború esetén. A Béke tábor Lengyelország kivételével minden országban nagyobb, ami jól jelzi: az európai polgárok a megélhetési válsággal kezdtek el foglalkozni a morális kérdések helyett. A két tábor közötti törésvonalak nagysága így figyelmeztetést jelent a nemzeti kormányoknak: saját társadalmuk akarata nem feltétlenül esik egybe a közös uniós politikával, ebből pedig komoly problémáik származhatnak a későbbiekben.
Ami igazán figyelemre méltó, az a harmadik nagyobb csoport, az ingadozók tábora, amely nagyjából a megkérdezettek 20 százalékát teszi ki. (A maradék nem tudott vagy nem akart világosan állást foglalni a kérdésekben.) Ők egyik határozott nézetet valló táborba sem tartoznak: bár
A kutatás egyik konklúziója szerint ez az a csoport, amelynek a közeljövőben kialakuló markáns véleménye és szavazata valamelyik tábort annyira megerősítheti, hogy az meg is határozhatja az európai egységes politikát a háborúval kapcsolatban.
A legnagyobb egyetértés abban van a válaszadók között, hogy a háború kirobbanásáért Oroszország a felelős, ahogyan abban is, hogy Putyintól függ, mikor lesz vége. Egyedül Olaszországban kiegyensúlyozottabb a véleménykülönbség, itt majdnem annyian vélik úgy, hogy Ukrajna és a Nyugat a békekötés hátráltatói, mint azt, hogy a Kreml a hibás.
A két nagy tábor között inkább abban a kérdésben tapasztalható alapvető véleménykülönbség, hogy törekedjen-e Európa a békekötésre, akár Ukrajna területi csonkítása árán is, vagy vállalva minden konfliktust, beleértve az eszkaláció lehetőségét és az európai gazdasági válság recesszióba fordulását, minden eszközzel igyekezzen megbüntetni Oroszországot, annak végleges vereségéig. Jelenleg az Ukrajnában zajló katonai műveletek,
A háború elhúzódásával az európai politikai elit morális alapokra helyezett működését és a gazdasági mélyrepülést látva várható, hogy a Béke tábor hívei egyre többen lesznek, akik egy idő után már nem csak szimpla véleményt nyilvánítanak, hanem minden eszközzel igyekeznek majd nyomást gyakorolni saját kormányukra, amit, ha az nem vesz figyelembe, akkor a megosztottság az EU gerincének megroppanását is jelentheti.
Bár összességében mindhárom csoport támogatja a gazdasági kapcsolatok megszakítását Oroszországgal, a vélemények a pártokon belül is jelentősen megoszlanak. A Béke tábor 50 százaléka áll mellette, 37 százalékuk pedig nem ért vele egyet. Ugyanez az arány az Igazság táborban már 83 százalék a 11 ellenében, míg a bizonytalanoknál 83-7. A diplomáciai kapcsolatok megszakítását az Igazság tábor tagjainak 70 százaléka támogatja, 23 százalékuk nem, az ingadozóknál 60-30 az arány, míg a Béke táborban a legkisebb a különbség az igenek és nemek arányában, 49-30 százalékban.
Érdekesen oszlanak meg a vélemények a védelmi kiadások növekedésével kapcsolatban is. Az Igazság táborhoz tartozók 53 százaléka támogatja a katonai büdzsé felduzzasztását, még akkor is, ha ez a szociális területeken esetleg forrásmegvonással jár, míg mindössze 29 százalékuk nem ért ezzel egyet. A Béke tábor ellenben éppen fordítva szavaz: 29 százalékuk áll a védelmi költségek növelése mellett, és 51 százalékuk voksolt ellene. A bizonytalanok ebben a kérdésben valóban bizonytalanok: az arány 35-30 az igenek javára.
Portugáliában, Olaszországban és Franciaországban alapvetően a megélhetési válság és az elszabadult energiaárak miatt aggódnak, míg Svédországban, Finnországban, Lengyelországban és Romániában a polgárokat ez a kérdés foglalkoztatja a legkevésbé, ők inkább a konkrét orosz katonai fenyegetéstől tartanak.
Az ukrán katonai sikerek és a gazdasági szankciók hatásai mindennél nagyobb mértékben befolyásolják a következő időszakban az európai közhangulatot. A Béke tábor hívei már így is többségben vannak az EU-n belül, és látva az Ukrajnában kialakult katonai helyzetet, valamint érezve a gazdasági szankciók kontraproduktív, pusztító erejű hatását, számuk egyre csak nőni fog, egészen addig, amíg véleményük konfrontációhoz nem vezet a nemzeti kormányok és az EU politikájával.
Miután Ukrajna hosszú ideje már kizárólag a Nyugat segítségével tud háborúzni és túlélni a mindennapokat, az Európai Unión belüli hangulat nagyban és sorsdöntően befolyásolja a jövőjét. A közvélemény-kutatás készítői összegzésükben nyíltan hitet tesznek az Igazság tábor mellett, és azt tanácsolják:
„A legaggasztóbb jel talán az, hogy a legtöbb európai a háború fő vesztesének az Európai Uniót tekinti ahelyett, hogy a mostani egységet a megerősödés jeleként értelmezné” – írják.
Másfél hónappal a közvélemény-kutatás indítása után egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a hurráoptimista Igazság párt tábora erősödött volna. Európa több országa kormányválsággal nézett és néz ma is szembe, az energiaválság soha nem látott méreteket kezdett ölteni, tombol az infláció – miközben Ukrajna egyre távolabb kerül a maga elé kitűzött, kompromisszummentes győzelmi céltól. Az európai polgárok pedig – ki-ki a saját országa problémájának megfelelően – előbb utóbb egyetlen táborba tömörülnek majd.
Akkor lesz vége.
Nyitókép: Az orosz kőolaj embargójáról szóló döntés meghozatalát követelik tüntetők az Európai Tanács brüsszeli székháza előtt 2022. május 30-án.
MTI/EPA/Stephanie Lecocq
Újjászületett az óbaloldal Baranya vármegyében, csak most Tisza Pártnak hívják őket. De ettől még veszélyesek és Brüsszel érdekeit szolgálják ki. Riportunk.
Vlagyimir Putyin péntek délután felszólalt az orosz Biztonsági Tanács ülésén.
Az újabb amerikai béketerv volt az ukrán elnök televíziós beszédének fókuszában.
Hogyan hat a magyar válogatott kiesése a politikai versenyre, avagy Szoboszlaiék kudarca Orbán Viktor kudarca is egyben?
Herfried Münkler szerint az amerikai tervezet gyakorlatilag Ukrajna kapitulációját jelentené.
Ezt beszélik Prágában.
Az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács szerint sokkal hamarabb jöhet el a béke, mint gondoltuk.
A hétvégi genfi találkozó után amerikai tisztviselők szerint az ukrán fél kész elfogadni az új békefeltételeket, és megkezdődött azok átadása a moszkvai delegációnak.
