Az Oxford Institute for Energy Studies által a múlt héten szervezett iparági találkozón arról kérdezték a vezetőkből, döntéshozókból és tanácsadókból álló szakértőket és illetékeseket, hogy az Európai Unió megtenné-e ismét Oroszországot fő gázszállítójává. A reprezentatívnak nem mondható közvélemény-kutatás 40-40 százalékos megosztottságot mutatott, a többiek bizonytalanok voltak.
Bármennyire is fogadkoznak az európai vezetők, hogy az ukrajnai háború után nem térnek vissza a megszokott kerékvágásba, a földrajzi és piaci realitások még a legelszántabb politikai döntéshozókat is felülírják – állapította meg a Bloomberg minapi elemzése. Hozzátéve, hogy mindez nemcsak Európa energiapiacai és ipari óriásvállalatai miatt, hanem a katari, mozambiki és amerikai gázberuházások jövője szempontjából is fontos.
Több milliárd dollárnyi gázexportot szolgáló létesítmény megvalósítása forog ugyanis kockán.
Mielőtt Putyin elrendelte Ukrajna lerohanását, az Európa által elfogyasztott gáz nagyjából 40 százalékát szállította Moszkva. Az évtizedek alatt felépített energiahíd ellenállt a hidegháború legzordabb időszakainak, a Szovjetunió felbomlásának és az európai energiapiacok liberalizációjának is.
Idén februárban azonban minden gyökerestül megváltozott. Putyin sorban csökkentette az európai országokba irányuló exportot, remélve, hogy megtörheti az Unió Ukrajna-barát egységét. A régió még mindig sok orosz cseppfolyósított földgázt (LNG) vásárol, de a csővezetékes export bezuhant.
Az orosz gáz aránya az európai gázmixben 2023-ra 10 százalék alá csökken.
Míg az Európai Unió megtiltotta az Oroszországból származó kőolajimportot, az orosz gázzal nem tette ugyanezt.
A Nemzetközi Energiaügynökség azonban egy olyan forgatókönyvet dolgozott ki a nagyobb mennyiségű cseppfolyósított földgázimport és a nap- és szélerőművekből származó nagyobb termelés kombinációja segítségével, amely szerint az Európába irányuló orosz gázáramlás 2025-re csekélyre, 2028-ra pedig nullára csökkenne.
Az ügynökség mai feltételezései szerint az orosz-európai gázkereskedelem megszakadása „végleges” lesz.
Az európai fővárosokban a vezetők hajthatatlanok, megtanulták a leckét: „Csak akkor leszünk igazán szabadok, ha teljesen nélkülözni tudjuk az orosz gázt" – mondta például Leonore Gewessler osztrák energiaügyi miniszter a múlt hónap végén.
A földhözragadtabb vélemények az alacsonyabb szinteken már sokkal változatosabbak. Michael Kretschmer, a németországi Szászország tartomány vezetője a múlt hónapban azt mondta, hogy
örökre orosz gáz nélkül maradni „történelmi tudatlanság és geopolitikai hiba” lenne.
Sok német politikus számára csak az ár számít. Berlin jelenleg a gázimportért körülbelül hétszeresét fizeti a 2010 és 2020 közötti átlagnak. Így nem marad más Németországnak, mint a fogyasztók és a vállalatok megnyugtatására súlyos eurómilliárdokat elkölteni a támogatásokra.
Az olaj története azért szolgáltat példákat néhány valószínűtlen visszatérésre. Vegyük például Irakot. Az ENSZ 1990 augusztusában, Kuvait lerohanása után négy nappal teljes embargót rendelt el az iraki olajra. Egy évvel később, miután az USA legyőzte Szaddám Huszeint, Washington továbbra is ragaszkodott az embargó fenntartásához, hogy tartósan megfossza Irakot az újabb háborúhoz szükséges eszközöktől.
Ugyanakkor később, 1996-ban az USA enyhített az embargón, és bevezette az „olajat az élelemért” elnevezésű rendszert, amely lehetővé tette Szaddám számára, hogy a nyersolaj eladásából származó bevételt humanitárius célokra fordítsa. Ez odáig ment, hogy 2001-re az USA már annyi iraki nyersolajat importált, mint 1990 elején – mindezt úgy, hogy Szaddám továbbra is hatalmon maradt Bagdadban.
Megtörténhet mindez az orosz gázzal és Putyinnal? Valószínűleg igen, ha nem is hónapokon belül. Európa talán soha nem fog visszatérni a múltbeli hosszú távú szerződésekhez Oroszországgal, és a megújuló energiáknak köszönhetően idővel valószínűleg kevesebb gázra lesz szüksége. Ám
ha Európa meg akarja tartani a vegyipara, az élelmiszeripara és a nehézipara versenyképességét, égető szüksége lesz olcsó gázra.
Márpedig tény, hogy az orosz gáznál olcsóbb gáz nem létezik Európa számára.
A Bloomberg szerint Kijev bizonyos szempontból ragaszkodhat ahhoz is, hogy az Ukrajnát keletről nyugatra átszelő vezetékeken keresztül Európa orosz gázt vásároljon. Sőt, valamiféle békemegállapodás részeként Oroszországnak valószínűleg hozzá kell majd járulnia Ukrajna újjáépítésének költségeihez. Ez a számla több tízmilliárd dollárra rúgna, ha nem többre. Ezt a Kreml – bárki is vezesse – csak úgy tudná kifizetni, mint Szaddám és az őt követő iraki vezetők, akik 2022 februárjáig pontosan 52,4 milliárd dollárnyi jóvátételt „fizettek” Kuvaitnak, mégpedig fosszilis tüzelőanyagok eladásával.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A biztonságpolitikai szakértő figyelmeztet: nem véletlen a sorozatos kiszivárogtatás, külföldi titkosszolgálati művelet állhat a háttérben.
Mindenről részletesen beszámoltak.
Túl messzire merészkedtek Ukrajna érdekében.
Fontos döntést hoztak Moszkvában. A sportminiszter bejelentette: készpénzzel kárpótolják az orosz sztársportolókat.
Orbán Viktor jót tesz, Magyar viszont kárt okozna: éppen azt, amit Brüsszel követel. Bizonyságul annyit, hogy a szándéka egybecseng a Tisza kiszivárgott energiatervével.
Teljes kudarcot vallott az ukrán elnök.
Szoros verseny esetén vasárnap este nem lesz eldöntött a végeredmény a külképviseleti és átjelentkező szavazók miatt.
