Beintett az Intel Németországnak, Magyarország továbbra is jó úton jár

Tavasszal lelkendezve jelentette be Németország, hogy az Intel nála építi fel első chipgyárát az Európai Unióban. A világ legnagyobb gyártója Magdeburgot szándékozott ácskapoccsal feltenni a globális high-tech térképre, ahol az előzetes tervek szerint 17 milliárd euróból építettek volna két félvezetőgyárat, 6,8 milliárdos német beruházási támogatással. 

És ez még csak a projekt első szakasza lett volna, az Intel ugyanis további hat gyár építését fontolgatta a következő években, összesen mintegy 80 milliárd eurót tolva bele a projektekbe. Az építkezésnek 2023 tavaszán kellett volna kezdődnie, a két gyárban összesen háromezer alkalmazott dolgozott volna.

Az öröm óriási volt, Olaf Scholz kancellár szerint a beruházás az ellátási láncok helyreállításának egyik mérföldköve lesz, ráadásul úgy, hogy megvilágította: Németország Európában talán a legvonzóbb célpont az innovatív befektetések iránt. Ursula von der Leyen is ujjongani kezdett, majd kijelentette, hogy a cél nem más, mint azt elérni, hogy 2030-ra a globális chipgyártás 20 százaléka már az EU-ban történjen.

Alles zurück

Ha a volna ne lett volna. A napokban ugyanis hidegzuhanyként érhette a hír mind a németeket, mind Európa nagyasszonyát, hogy az Intel visszaszívta a tervezett gyárépítéseket, vagy legalábbis – terápiásan nyugtató jelleggel így is lehet fogalmazni – ideiglenesen elhalasztotta a beruházásokat. 

Az ok nyilvánvalóan az, hogy a kezdő költségek az energiaválság és a szankciós infláció következtében mindössze fél év leforgása alatt hirtelen 3 milliárd euróval emelkednének, azt pedig még az USA-ban sem nyelik le örömmel, ha egy beruházási környezet ennyire rövid idő alatt ennyire negatívan változik, pláne úgy, hogy a közgazdászok szerint

Erre jön még rá az USA saját gazdaságát felpörgető, de az európai piacot teljesen szétverő inflációcsökkentő csomagja, amely éppen az Államokban gyártó cégeknek kedvez minden lehetséges módon, míg az európai beruházások szépen kimaradnak a juttatásokból. 

A vállalat persze ennél diplomatikusabban fogalmazott, amikor közleményében azt írta: „a geopolitikai kihívások egyre nagyobbak, a félvezetők iránti kereslet csökkent, az infláció és a recesszió pedig megzavarja a világgazdaságot”. Mindenesetre arra is céloztak, hogy a jelenlegi helyzetben szívesen vennék, ha Németország némileg bőkezűbben támogatná a beruházást – magyarán szeretnék, ha az árkülönbséget Scholzék állnák. 

Ha nem, nem. Abban az esetben a szokásos udvarias formula marad: a cég figyelemmel kíséri az európai piac és gazdasági helyzet alakulását, és annak függvényében ütemezik újra a beruházásokat. Vagyis valószínűleg lefújják az egészet. 

A von der Leyen-féle 20 százalékos, mindenmentes globális tortaszelet álma pedig megmarad az illúziók cukrászdájában egy alsó polcon, a kínai és az amerikai, sokkal vonzóbb és valóságosabb nyalánkságok alatt. Gazdaságos kiszerelésben, akinek kell, vegye meg táblácskával. 

Magyarország nyugodtabb lehet

Az Intel példája nem egyedülálló. A szintén amerikai Rivian autógyár pár hónapja jelentette be gyártási kapacitásának bővítését Európában, a Mercedes-Benzzel közösen. A növekedés alkatrészgyártó szegmense Lengyelország és Románia mellett Magyarországot is érintette volna, ám a vállalat az utolsó pillanatban visszatáncolt a bővítéstől, ugyancsak a válságra és az ellátási láncok összeomlására hivatkozva.

Csakhogy: miközben több uniós tagország éppen azon van, hogy – részben a saját ipara miatt, részben az USA ösztönzésére és annak alapvető érdekei miatt – csökkenteni tudja a kínai beruházásokat és importot, Magyarországnak sikerült a zöldmezős beruházások terén Peking egyik legmegbízhatóbb üzleti partnerévé válnia úgy, hogy mind az üzleti, mind a politikai környezetben kiszámítható kondíciókat kínál. 2021-ben a két ország közötti kereskedelmi mutató 34,5 százalékkal nőtt, az pedig, hogy a Contemporary Amperex Technology Ltd (CATL), Kína legnagyobb elektromos akkumulátor-gyártója bejelentette, hogy 7,34 milliárd euró (mintegy 3000 milliárd forint) értékű akkumulátorgyárat épít Magyarországon, teljesen logikus és előrelátó megállapodásnak bizonyult. 

A kialakult helyzet, az amerikai cégek jelenlegi és a jövőben várható visszahúzódása egyben azt is jól jelzi, hogy Magyarország végig jó irányba haladt a Keleti Nyitás politikájával. A befektetői bizalom talán soha nem kapott akkora szerepet, mint a mostani válság hónapjaiban, annak az országnak pedig, amely el tudja nyerni ezt a bizalmat, óriási előnye lesz még az európai piacon belül is. Márpedig gazdasági téren Budapest racionalizmusát és pragmatizmusát a kínai befektetők minden esetben kiemelik. 

Fotó: Intel