Tapintható volt a feszültség a stúdióban: összecsapott Deák és Fodor (VIDEÓ)

Komoly vita kerekedett Ukrajna uniós tagsága kérdésében, de véleményütköztetés történt Rogán Antal amerikai szankciós listáról való levétele kapcsán is.

Egészen máig érzékelhetők az Európai Unióban élők jövedelmein azok a borzasztó gazdasági hatások, amelyeket az egy évtizeddel ezelőtti Brüsszeli megszorításokváltottak ki – állítja egy friss kutatás. Az is kiderül, hogy a neoliberális megszorító gazdaságpolitika eredményeképpen a már 27 államból álló blokk válság-ellenálló képessége is drámaian csökkent.
Az Európai Unió (EU) 2008-as világgazdasági válságra reagáló megszorító politikái eredményeképpen az övezetben élő polgárok évente 3 000 euróval (1,22 millió forinttal) rosszabb helyzetbe kerülnek, derül ki a New Economics Foundation (NEF) brit kutatóközpont és a Finance Watch nevű gazdasági civil szervezet közös kutatásából.
A hírhedt 2008-as pénzügyi válság kitörése után ugyanis az EU intézményei szigorú fiskális szabályokat vezettek be, amelyek korlátozták az állami hitelfelvételt és kiadásokat, azzal a céllal, hogy csökkentsék az államadósság szintjét – ennek keretében az európai kormányok béreket és nyugdíjakat csökkentettek, adókat emeltek, néhány esetben pedig munkaerőt is elbocsátottak – emlékeztet a kutatás.
A két szervezet szerint e megközelítés egyértelműen kontraproduktívnak bizonyult
– a megszorító politikák a bevételek tartós visszaeséséhez, ezáltal pedig a bruttó hazai termék (GDP) alacsony növekedéséhez vezettek, ami szintén a kormányok adóbevételeinek csökkenését eredményezte, így nem kevés országban végül növekedett az államadósság.
A jelenségre legismertebb példák a dél-európai államok, amelyek szigorúbb megszorításokat és közkiadás-csökkentéseket hajtottak végre, így magasabb államadósság-szintet is értek el, jelenik meg a jelentésben.
Ezért sem okozhat nagy meglepetést, hogy a megszorításoknak a rendelkezésre álló jövedelmekre gyakorolt hatása nagyon eltérő az Európai Unióban: Németországban a jövedelmek csak egy százalékkal estek vissza a 2008 előtti trendhez képest, míg
Az elemzett országok közül Írország és Spanyolország jövedelmeit érintették leginkább a rendelkezések – ott az átlagjövedelem 29, illetve 25 százalékkal csökkent.
Az Unióban tapasztalt gazdaságpolitikai szigorítások azonban nemcsak a polgárok jövedelmeire voltak csökkentő hatással, hanem az infrastruktúrára és a létfontosságú közszolgáltatásokra irányuló kiadásokat is radikálisan korlátozták.
A New Economics Foundation (NEF) és a Finance Watch rámutatnak, hogy ennek eredményeképpen az európai kormányok ma fejenként 1 000 euróval (bő 400 ezer forinttal) költenek kevesebbet köz- és szociális szolgáltatásokra, mint amennyit akkor költöttek volna, ha nem vezetik be a hírhedt 2008 utáni megszorításokat.
Az EU tagállamai – az adóemeléseken és bércsökkentéséken túlmenően – hevesen csökkentették a közkiadásokat és az állami beruházásokat, ami a kutatás szerint Európát kevésbé ellenállóvá tette az olyan gazdasági sokkokkal szemben, mint a koronavírus világjárvány és az ukrajnai orosz invázió által létrejött válság.
Sebastian Mang – a New Economics Foundation (NEF) közgazdásza – arról számol be az EU Observer hasábjain, hogy az Unió sikertelen gazdaságpolitikája azon kívül, hogy károsította a közszolgáltatásokat és az életszínvonalat, a blokk éghajlati válság kezelésére tett erőfeszítéseit is aláásta.
A közgazdász rámutat, hogy becslések szerint az EU-nak akár 855 milliárd eurónyi beruházásra is lehet szüksége az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Ezen túlmenően maga az Unió becslései szerint évente legalább 142 milliárd eurós beruházási hiány keletkezik a szociális kiadások, például az egészségügy és az oktatás terén, hangsúlyozza Mang.
A New Economic Foundation (NEF) pedig kiemeli, hogy a kormányok 533 milliárd euróval többet fektettek volna be az infrastruktúrába – beleértve a megújuló energiaforrásokat is – amelyek megvédték volna az európai családokat a drámai energiaár-emelkedéstől.
Frank Van Lerven – az intézet makrogazdasági programvezetője – kiemelte, hogy az adósság- és a költségvetési hiány csökkentéshez kapcsolódó mánia visszatartották az európai országokat a növekedési potenciáljuk kiaknázásától, és ennek eredményeképpen alulfinanszírozott a kontinens gazdasági, szociális és energiához kapcsolódó infrastruktúrája – emiatt pedig az európaiak sebezhetőbbé váltak a megélhetési költségek radikális növekedésével szemben, egészíti ki munkatársát Ludovic Suttor-Sorel, a Finance Watch kutatója.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) már 2013-ban is beismerte, hogy ez a válságkezelési módszer több kárt okozott, mint hasznot Görögország számára, ennek ellenére két évvel később újabb „megmentő csomag” és további megszorítások érkeztek a dél-európai államba.
Ennek fényében az emberek 70 százaléka aggodalmát fejezte ki a megszorítások újbóli bevezetésének következményei miatt, míg 70 százalékuk ugyanakkor aggasztónak találta, hogy folyamatosan növekednek az államadóságok, derül ki a New Economics Foundation és a Finance Watch, a Censuswide nevű brit tanácsadó együttműködésével még az év elején elvégzett közvélemény-kutatásból. Továbbá az is kiderült, hogy három megkérdezett európaiból kettő egyetért azzal, hogy a kiadásokra vonatkozó szabályokat meg kell változtatni annak érdekében, hogy a kormányok többet költhessenek oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra és munkahelyteremtésre.
Viszont nem csak a polgárok tiltakoznak a megszorító politikák ellen, hanem Paolo Gentiloni volt olasz miniszterelnök is – egyúttal az Európai Unió gazdaságpolitikáért felelős biztosa, aki beismerte, hogy
a Brüsszel által erőltetett megszorítósdi meghosszabbíthatta a 2008-as világválságot.
A közgazdász már régebben kiemelte, hogy fontos lenne elkerülni ennek a megközelítésnek a megismétlését, amelynek eredményeképpen az állami beruházások egy évtizeddel ezelőtt szinte nullára süllyedtek az Európai Unióban. Hozzátette, hogy a jövő kihívásainak, például a klímaváltozás leküzdése érdekében az állami beruházások ösztönzése rendkívül fontos lesz.
(Fotó: 123RF)