Ezért döngöl minket a földbe Ázsia!

Az alábbi info-grafikából termézetesen az azt közzétevő Statista portál feltöltője nem ezt a következtetést vonta le, de hát mindenkinek más az elképzelése egy modern társadalomról, illetve a nemzete jövőjéről.

Csupán egy egyszerű kérdést tettek fel az USA, Nagy Britannia és Kína gyermekeinek: „Mi leszel, ha nagy leszel?”. A különbség azonban nagyon sokat elárul.

A Harris Poll és a Lego Group 2019-es tanulmánya keretében 3000, 8-12 éves gyermeket kérdeztek meg arról, hogy a melyik szakma vonzaná őket legjobban - az alábbiak közül lehetett választani:

• influencer/YouTuber
• űrhajós
• tanár 
• profi sportoló 
• zenész 

A gyerekek legfeljebb három lehetőséget választhattak. 

Úgy tűnik, az űrhajós pálya némileg elvesztette a varázsát, legalábbis az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, ahol a gyerekek háromszor nagyobb valószínűséggel szeretnének a közösségi média influencerévé válni, mint az űrbe repülni.

Kínában ennek éppen az ellenkezője igaz: a 8-12 évesek több mint fele (56 százalék) mondta, hogy leginkább űrhajós szeretne lenni, ha felnő, és csak 18 százalékuk szeretné professzionálisan, a neten megmondani a tutit.  

 A Statista portálra felöltő szakértő nem tudta meghatározni a különbségek pontos okát, de úgy vélte, valószínűleg több tényezőre vezethetők vissza az eltérő válaszok.

Így például az Egyesült Államok űrkutatásának virágkora 50 évvel ezelőttre tehető, és Neil Armstrong is jó régen járt már a Holdon. Szerintük akkoriban valószínűleg az amerikai gyerekek nagyobb hányada mondta volna, hogy űrhajós szeretne lenni. Bizonyosan, mert akkor még ismeretlen volt a vloggerség.

Mindeközben Kína az elmúlt években felgyorsította az űrkutatást, és Hszi Csin-ping elnök is kijelentette, hogy az ország űrhatalommá válna.

Márpedig, amit az ország szeretett vezetője kijelent, annak meg van a súlya, és idén be is fejezik a kínai Tiangong űrállomás építését.

A Statista hoz egy további lehetséges magyarázatot, miszerint a kínai oktatási rendszer nagyobb hangsúlyt fektet a tudomány és az űrkutatás értékeire. Végül is a felmérés további eredményeiből az is kiderült, hogy

Amikor arról kérdezték őket, hogy az emberek előbb-utóbb más bolygókon vagy  a világűrben fognak-e élni, a kínai gyerekek 95 százaléka mondta azt, hogy ők maguk is a Földön kívül szeretnének élni, míg az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban ez az arány bár még mindig magas, de 70 százalék alatti volt.

A végén a Statista is elkezdi kapiskálni a lényeget, hogy talán nem is az űr iránti érdektelenségről van szó, inkább arról, hogy

Míg az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban az elmúlt években felpörgették a közösségi média használatát, addig Kína szigorítani kezdte az ilyen oldalakra vonatkozó korlátozásokat, különösen, ha gyerekekről van szó, az internetfüggőség veszélyeire, a fiatalok látására, koncentrációjára és mentális egészségére gyakorolt negatív hatásokra hivatkozva.

Akár nevezhetjük stratégiai döntésnek is a kínaiak szabályozását. A felmérés óta eltelt években tovább szigorodtak az intézkedések:

Az alkalmazás emellett állítólag több oktatási tartalmat ad, mint a nemzetközi változat. A Statista kiemeli azt is, hogy több politikai cenzúrát is alkalmaznak. Bezzeg a szabad és demokratikus Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban tulajdonképp nincs korlátozás.

Bevalljuk őszintén, a címet egy amerikai portál oldaláról kölcsönöztük, mivel egyértelmű, hogy a gyermekeink mai választása a nemzetünk jövője. Persze felnőtt fejjel már tudjuk, hogy minden szakmának megvan a maga varázsa, ahogy azt is, gyermekfejjel mi is olyan hősies foglalkozás mellett döntenénk, amellyel kivívhatjuk mások tiszteletét.

Belegondolva, ez a felmérés nem is a gyermekek vágyairól szól, hanem a társadalom jelen állapotáról. Arról, hogy kit és mennyire becsülnek. Ahol a vlogger lehet az első, ott nemsokára azon se csodálkozzunk, hogy a közösségi médián majd az üres polcokról fogunk posztolgatni.

Így nem csoda, hogyha a grafikont nézve rögtön az jut az eszünkbe: megérett az idő arra, hogy Kína győzzön a már túltenyésztett, elpuhult Nyugat felett.