Ilyen hierarchikus irányítás nélküli szervezetek sokféle cél érdekében alakulhatnak meg. Egyfajta szabadúszó hálózatok lényegében, ahol a tagok okosszerződésekkel egyesítik pénzeszközeiket, hogy például jótékonysági szervezeteket támogassanak, digitális gyűjteményeket építsenek vagy befektetési, esetleg kriptotőke alapként működjenek. A DAO-k teljes mértékben a tagság által birtokolt közösségek, ahol nincs központi vezetés, viszont a közösen elfogadott célok érdekében, demokratikusan születő döntések mentén, transzparensen tevékenykedik a szervezet.
A definíciójában is megjelenő vízió egy teljes mértékben demokratizált digitális gazdaság alapvető szervezeti formájává tehetné a DAO-t. A belépés és a tagság azonban tokenekhez kötött. A tokenek pedig éppúgy megvásárolhatóak, mint egy klasszikus részvény. Az utópisztikus demokrácia sérülékenységére a Chainalysis kutatása mutatott rá. E szerint a 10 legnagyobb DAO-ban ugyanis a szavazati jog 90 százalékát a tokentulajdonosok 1 százaléka birtokolja. Ők az úgynevezett kriptobálnák, akik ismeretlen méretű vagyon felett rendelkeznek, és gyakorlatilag bármikor átvehetik az irányítást a szervezetek felett.
Hogy mindezt milyen garanciákkal igyekeznek kivédeni a DAO-k, és még milyen előnyökkel és kockázatokkal jár a digitális világ új szervezeti formája, kiderül a Fintech Világa – Blockchain Percek legutóbbi adásából.