Ebből elég!
Felpörgették az inflációt, elszállt a költségvetés hiánya, leállt a növekedés, a versenyképességet lenullázták a forint árfolyamát összerogyasztották, cserébe loptak sokat.
Nem a hagyományos értelemben vett inflációs nyomás okozza a napjainkban tapasztalt árszínvonalemelkedést, hanem a túlzott vállalati hatalomból származó „extraprofitok”, véli Robert Reich, a Clinton-kormányzat volt munkaügyi minisztere, aki még Obama gazdasági tanácsadó stábjában is helyet kapott. A közgazdász a problémás jelenséget egyfajta profitadóval és szükség esetén árstoppal oldaná meg.
Szeptember végén az amerikai jegybank a Fed, ismét folytatta az agresszív kamatemelési ciklust és Jerome Powell jegybankelnök beszédében megerősítette korábbi kijelentését, miszerint egészen addig emelik tovább a kamatot, amíg le nem törik az inflációt.
E feltételezés szerint az alapvető gazdasági probléma a szűkös munkaerőpiac – a vállalatok a munkaerő-vadászat keretében nagyobb béreket kínálnak, hogy újabb tehetségeket vonzanak be – ami a bérek emelkedését okozza, ezáltal pedig az árak emelkedését is. A Fed pedig úgy véli: kamatemelésekkel lassíthatja le a bérnövekedés által okozott inflációt.
Robert Reich, a Clinton adminisztráció egykori munkaügyi minisztere szerint az amerikai jegybank rosszul gondolkodik, nagy hibát követ el, hiszen
ráadásul a legtöbb dolgozó fizetése csökken a valós vásárlóerőt tekintve. A közgazdász szerint ahelyett, hogy a bérnövekedés inflációt okozna, valójában inkább csökkenti az inflációs nyomást.
A valódi probléma abban rejlik, hogy a vállalatok növekvő költségeiket használják ürügyül, hogy ezek fölé emeljék termékeik árait, ami nagyobb profithoz vezet – ez az oka annak is, hogy a vállalati nyereségek közel fél évszázada nem látott szintet értek el, véli a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzora.
ennek eredményeképpen pedig a vállalatok úgy emelhetik áraikat, ahogyan csak akarják, miközben simán megtartják ügyfeleiket, hiszen szinte semleges versennyel néznek szembe.
Az amerikai közgazdász pár példát is kínál a nagymértékben koncentrált amerikai piacról. Ezek szerint négy cég irányítja a hús- és baromfifeldolgozás 85 százalékát, csak egy vállalat határozza meg az ország vetőmag kukoricájának árát, a gyógyszercégek öt óriásba tömörültek (Big Pharma) az egekbe repítve a gyógyszerárakat, a légitársaságok ágazatában a 80-as évek 12 fuvarozójától mára négy óriásra nőtt ki és mindegyik gyorsan emeli a jegyárakat, a Wall Street pedig öt óriásbankba tömörült.
Ahogyan azt már korábban megírta a Makronóm, Reich szerint a valódi strukturális problémára, ami az inflációt okozza, az igazi válasz a trösztellenes törvények agresszívabb alkalmazása lenne. Az amerikai közgazdász most a nyereségadó és egy árstop mellett is érvel.
Pontosabban Reich egyfajta többletadó bevezetéséről számol be (windfall tax), amelyet jellemzően a piaci körülmények miatt előállt, előre nem tervezett nyereségre szokták kivetni a kormányok (lásd többek között a hazai extraprofit adót is - a szerk.), emiatt pedig a váratlan nyereséget terhelő adónak is szokták nevezni.
Szerinte a jelenlegi, a világjárványból kitörő infláció hasonló a második világháború utáni inflációhoz, amikor a közgazdászok átmeneti árszabályozást szorgalmaztak, hogy időt nyerjenek a kínálati szűk keresztmetszetek leküzdésére és a vállalati haszonszerzés megakadályozására.
Ezért is véli úgy a Blum Gazdaságfejlesztő Központjának vezető munkatársa, hogy ugyanezen okok miatt
A hazánkban már korábban bevezetett intézkedés fontosságára a nagy „inflációválság” közepette a franciák is rájöttek, írta a Makronóm, és már az Egyesült Államokban is az acél és a vas esetében a kormány ellenőrzi az árakat, hogy szinten tudja tartani e stratégiailag fontos, gyakran a védelemiparban használt anyagok árait.
(Fotó: 123RF)