A norvég kormány válasza egyenes volt. Tudatták a kritikusokkal, hogy Norvégiát nem lehet hibáztatni a rajta kívül álló piaci folyamatokért, ahogyan azért sem, hogy a gáz világpiaci ára jelenleg annyi, amennyi. Anniken Huitfeldt külügyminiszter hozzátette: igyekeznek kielégíteni az emelkedő igényeket és csökkenteni az ellátási válság következményeit,
de Oroszország tehet mindenről, amely szándékosan rontotta a gázárakat az Európába irányuló szállítás leállításával.
Maga Ursula von der Leyen hajlott volna a kollektív gáz ársapka bevezetésére, de azután rájött, hogy egyeztetéssel talán közelebb jut a célhoz. Így inkább annak lehetőségét vetette fel, hogy a bizottság óvatos tárgyalásokat kezdeményezzen az EU-t gázzal ellátó baráti államok kormányaival az esetleges árcsökkentésről. Jonas Gahr Støre ettől az ötlettől sem volt túl lelkes: ugyan nem zárkózott el a tárgyalástól, de rögtön felhívta rá a figyelmet, hogy
az ársapka alkalmazása az eladott mennyiség csökkenésével járhat
– azaz pont azt lebegtette be, amitől több állam is tartott, és a száját húzta az ársapka emlegetése kapcsán.