Tény, hogy felfoghatatlan összegeket keres a jelenlegi helyzetben a gázexportból, az ársapkáról pedig hallani sem akart a kormányuk. Mindenesetre a norvégok köszönik, jól vannak, soha jobban.
A szankciókban úszó Oroszország végül fegyverként kezdte használni az energiaellátást (illetve annak hiányát) Európával szemben. Az Unió országai kétségbeesetten próbálják pótolni a kieső energiamennyiséget, az elszabadult piaci árat azonban nem tudják befolyásolni. Jelenleg Norvégia a legnagyobb földgázexportőr az Unióban, a szállításokból idén 94 milliárd eurós bevételt vár, ami 65 milliárdos növekedés a tavalyihoz képest. Az Északi Áramlatok elleni támadás és az orosz vezetékes szállítás teljes kiszámíthatatlansága miatt még inkább felértékelődött a norvég energiahordozók szerepe, ám az már sokaknak egyáltalán nem tetszik, hogy a norvég kormány saját országának gazdaságát hizlalja a csillagászati profittal.
Amikor az Európai Bizottságban felmerült az orosz energiahordozókra bevezetendő ársapka ötlete, a lehetőségek között szerepelt az is, hogy az árak mesterséges plafonját a világ bármely részéről importált gázra is bevezessék. Az ötlettel kapcsolatosan több kormány – közöttük Magyarország és Németország is – aggályait fogalmazta meg, mondván,
Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök maga is többször kijelentette, hogy nem támogatja a gázexport árplafonját – amellyel igencsak magára haragított egyeseket.
A norvég Zöld Párt képviselője, Rasmus Hansson egyenesen nyerészkedéssel vádolta meg a kormányt. Mint mondta, erkölcsileg elítélendő a háború okozta áremelkedésből extraprofitot bezsebelni, és csillagászati összegeket kifizettetni azokkal az országokkal, amelyekkel egyébként Norvégia kiváló üzleti kapcsolatokat ápol. Az ellenzéki politikus szerint a reális gázár felett befolyt összegnek (ő háborús haszonnak nevezte) egy szolidaritási alapba kellene kerülnie, amelyet aztán a háború végén Ukrajna újjáépítésére fordítanának.
Beszállt a szócsatába az egyik legérintettebb fél, Lengyelország miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki is, aki szintén amellett érvelt, hogy Norvégiának meg kellene osztania giganyereségét a nélkülöző országokkal, elsősorban Ukrajnával. Teresa Ribera spanyol környezetvédelmi miniszter ennél diplomatikusabb volt, ő egyszerűen úgy fogalmazott: a Norvégiának fizetett gázárak „zavaróak”.
A norvég kormány válasza egyenes volt. Tudatták a kritikusokkal, hogy Norvégiát nem lehet hibáztatni a rajta kívül álló piaci folyamatokért, ahogyan azért sem, hogy a gáz világpiaci ára jelenleg annyi, amennyi. Anniken Huitfeldt külügyminiszter hozzátette: igyekeznek kielégíteni az emelkedő igényeket és csökkenteni az ellátási válság következményeit,
Maga Ursula von der Leyen hajlott volna a kollektív gáz ársapka bevezetésére, de azután rájött, hogy egyeztetéssel talán közelebb jut a célhoz. Így inkább annak lehetőségét vetette fel, hogy a bizottság óvatos tárgyalásokat kezdeményezzen az EU-t gázzal ellátó baráti államok kormányaival az esetleges árcsökkentésről. Jonas Gahr Støre ettől az ötlettől sem volt túl lelkes: ugyan nem zárkózott el a tárgyalástól, de rögtön felhívta rá a figyelmet, hogy
– azaz pont azt lebegtette be, amitől több állam is tartott, és a száját húzta az ársapka emlegetése kapcsán.
Tény, hogy a norvégoknak messze nem kell annyi nehézséggel szembenézniük, mint a többi uniós nemzetnek. Az energiaellátás miatt nem fáj a fejük, a hirtelen rájuk szakadt bőség pedig olyan intézkedéseket tett lehetővé a kormánynak, amelyekről más államokban álmodni sem mernek.
Így sikerült létrehozni egy olyan,
A gazdasági kilátások jelen pillanatban egyébként is kedvezőek: a 2021-es Társadalmi jóléti index szerint a csodás körülményekben csupán Svájc előzi meg Norvégiát. A munkanélküliség jelen pillanatban 3 százalék körüli, a lakáspiac pedig az emelkedő kamatlábak ellenére is dübörög.
Oslóban a háború még nagyon messze van. Hogy ezért nem túl népszerűek manapság, az nem igazán hatja meg sem a kormányt, sem az átlagpolgárt. Ukrajna támogatásával párhuzamosan kitartanak a saját jólétük és gazdasági növekedésük mellett. Ahogyan V. Harald norvég király fogalmazott régebben: „nem teszünk semmit a pillanat hevében, hogy megnyerjünk egy közvélemény-kutatást vagy rövid távú népszerűségre tegyünk szert”.
Fotó: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök videokapcsolaton keresztül mond beszédet az oslói parlament ülésén 2022. március 30-án.
MTI/EPA/NTB pool/Heiko Junge
2026 tavaszán már tudjuk, milyen következményei lettek annak a bizonyos májusi napnak. De abban megegyezhetünk: aki aznap a Mandinert olvasta, az tényleg az első sorból nézhette végig, ahogy megváltozik a világ. Köszönjük, hogy velünk tartanak!
A Vekker legújabb adásában Máthé Zsuzsa beszélt arról, hogyan és miért vállalta a parlamenti munkát a KDNP-frakcióban. A beszélgetésben szó esett hitről, politikáról, közbeszédről, a kereszténydemokrácia jövőjéről, valamint a Fidesz–KDNP ellenzéki szerepéről is.
Az első olyan választáson vagyunk túl az új magyar demokrácia történetében, ahol nem számított a tematizáció, csak az érzület.
Sok termelő csökkentette a vetésterületet, de egyre többen döntenek úgy, idén már nem is vetnek.
A Hotel Lentulai legújabb adásában Papp Réka Kinga volt Lentulai Krisztián vendége. Szó esett a közmédia működéséről, a hatalom számonkérésének hiányáról, a választások utáni politikai helyzetről, a közbeszéd torzulásáról, valamint a bevándorlással és társadalmi félelmekkel kapcsolatos kérdésekről is.
Merényletkísérlet Donald Trump ellen, elhúzódó iráni háború, titkos amerikai–orosz egyeztetések az ukrajnai front mögött. A globális feszültség nő, Európa gyengül, miközben Oroszország erősödik – ki fizeti meg ennek az árát?
Annyira eltitkolt, hogy bárki meglátogathatja.
A miniszterelnök azt is tagadta, hogy a Buddha becenéven ismert informatikus fontos pozíciót kaphat a Belügyminisztériumban.
