Az első részben beszámoltunk arról, milyen javaslatokat tett a Bruegel agytröszt az jelenlegi energiahelyzetre, amelynek kialakulásához tavaszi tanácsaikkal nagyban hozzájárultak. Sajnos meg kell állapítanunk, különösen az Északi Áramlat elleni merényletek után, hogy Európa nincs készen arra, hogy teljesen leváljon az orosz gázról.
A magas ár azt jelzi, hogy Európának a következő két-három télre nem lesz elegendő földgáza. Európa döntéshozói tévedtek, bíztak mindenféle jól megfizetett agytrösztök vágyvezérelt szakértéseiben, amelyek az orosz konfliktus kirobbanása óta hozták a különféle megoldásaikat, miként is lehetne leválni az orosz gázról egy esetleges spórolással.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pár hete jelentette be az örömhírt:
Lehet, de nagy a bizonytalanság. Télen fokozottan igaz (mivel nem süt a nap), hogyha nincs elég gáz, nem lehet elegendő villamos energiát termelni.
A meglévő gáztározókban, ha 95 százalékig meg is töltenék őket, hozzávetőleg 110 milliárd köbméter földgázt tudnának tárolni. Jó soknak tűnik, de a téli fűtési szezonban, novembertől márciusig az uniós országok általában ennek kétszeresét fogyasztják el. Európa a folyamatos földgázimporttól függ.
Például
Ugyanakkor még a 95 százalékig való feltöltést is nehéz lesz teljesíteni.
Az Európai Unió közel 400 milliárd köbméter földgázt fogyasztott el 2021-ben, ebből 155 milliárd köbméter származott Oroszországból. A potenciális gázhiány szinte az egész kontinentális Európát érinti – kivételt csak Franciaország és az Ibériai-félsziget képez. Szinte minimális kapcsolattal rendelkezik keleti országokkal, magas a cseppfolyósított földgáz importkapacitásuk és arányaiban alacsonyabb a fogyasztásuk.
A viszonylag optimista forgatókönyv szerint
Európa még jövőre is 50 milliárd köbméteres hiánnyal számolhat,
hacsak nem csökken jelentősen a fogyasztás a tavalyihoz képest.
A forgatókönyv az alábbi – meglehetősen optimista – feltételezéseken alapul:
Az Európai Unió 20 országának van veszélyben az energiamérlege.
Az oroszokkal kötött alku miatt hazánkban biztonságban érezhetjük magunkat.
Az említett 20 ország 2021-ben 320 milliárd köbméter földgázt fogyasztott. A 20 országba hét vezetéken keresztül áramlik a gáz. Az év végén egy nyolcadikkal bővül – a balti gázvezetékkel Norvégiából Dánián át Lengyelországba. E vezetékeken azonban csak négy ország szállít gázt: Norvégia, Algéria, Líbia és Azerbajdzsán.
A vezetékek kapacitása 153 milliárd köbméter, amelyből a legtöbb, közel 100 milliárd köbméter Norvégiából érkezik. Az észak-afrikai készletek ingadozóak és problémásak. Reálisan nem lehet 138 milliárd köbméternél többel számolni. Összehasonlításképpen: az orosz gázvezetékek kapacitása ennek pontosan a duplája.
Az alábbi ábra a földgázimport közül az LNG importját mutatja.
Ehhez jövőre több úszó LNG-terminált is beüzemeltetnek, amelyek majdnem 27 milliárd köbméter valós kapacitást tudnak biztosítani.
Ehhez adódik hozzá az otthoni földgáztermelés. A 20 országból ötben bányásznak, 2021-ben a termelés elérte a 46 milliárd köbmétert.
Tehát a húsz ország – az orosz gáz teljes leállításának esetén – még az optimista számítások esetén is számolhat a szükséglete 15-20 százaléknyi hiányával.
A Bruegel természetesen felhívja a figyelmet, hogy
Szerintük a skandináv és balti államok csoportja (Észtország, Finnország, Lettország és Litvánia) jár majd a legrosszabbul. Fogyasztásukat több mint felére kellene csökkenteniük. Tragédiájuk az, hogy Litvánián kívül egyetlen ország sem épített gáztárolót.
A balkáni államoknak, így Bulgáriának, Görögországnak, Horvátországnak és Szerbiának is közel a felére kellene korlátozniuk a gázfogyasztásukat. Nem igazán számíthatnak a tőlük nyugatra fekvő LNG-terminálokra.
Németország, Lengyelország, Ausztria, Csehország, Szlovénia, Szlovákia és Románia azon országok a Bruegel számítása szerint, amelyeknek csaknem 30 százalékkal kellene csökkenteniük a fogyasztásukat.
Sok múlik azonban az időjáráson.
ami miatt az európai tározók már márciusban szinte kiürülnének, ami viszont a következő télre való felkészülésben okozhat gondot.
Tehát egyetlen lehetőségként a fogyasztás visszafogását látják, de az uniós ajánlások ellenére eddig ez csak hét százalékkal csökkent. Az EU földgáz-fogyasztásának negyedét kitevő háztartások esetében csekély megtakarítás várható. A gáz egyharmadát villamosenergia-termelésre használják fel – itt van lehetőség radikális megtakarításra, ha más energiaforrással helyettesítenék, de erre is idő kell.
A legnagyobb megtakarítást az ipar jelentheti majd. A földgáz magas ára miatt sok vegyipari vállalat lesz kénytelen leállítani a termelést. Így valószínűleg a vegyipar lesz az orosz gáz leállásának legnagyobb áldozata és egyben a keresletcsökkenés legnagyobb képviselője.
Az európai kormányokra nehéz időszak vár. El kell szenvedniük a magasabb földgázárat, és el kell tűrniük a polgárok elégedetlenségét.
A Bruegelnél azonban úgy vélik: minél szélesebb lesz a lakossági árkompenzáció, annál magasabbak maradnak az árak a piacon, és annál több ipari cég szűnik meg.
Európa attól retteg, hogy a lakosság követelni fogja a kormányoktól, hogy tiltsák be vagy korlátozzák a gáz harmadik országokba történő szállítását.
Ezért javasolja a Bruegel is, hogy a túléléshez a problémát központilag oldják meg, a jól gazdálkodó országok rovására,
mivel az EU-n belüli gazdasági háború elképzelhetetlen katasztrófához vezetne.
Arról viszont nem olvashattunk, hogy ott, ahol liberalizált az energiapiac, sokan alábecsülik a gázszolgáltatók lehetséges csődjét. Már most a jövő szezonra piaci áron kell hatalmas mennyiségű gázt vásárolniuk a szolgáltatóknak, amihez rengeteg pénz kell, amivel a cégek nem biztos, hogy rendelkeznek. Persze megléphetik azt is, hogy a jelenlegi magas árak mellett nem vásárolnak gázt, bízva abban, hogy a későbbiekben csökkenni fog az ár. Ez a stratégia viszont könnyen végzetes lehet számukra.