Kevés szó esik arról, hogy Oroszország cseppfolyósított gáz (LNG) exportjának szintje változatlan maradt a szankciók bevezetése óta. Még kevesebb szó esik arról, hogy a Kreml elleni szankciók támogatói tartoznak a legnagyobb importőrök közé!
Még az Akropoliszról délkeletre nézve is észre lehetett venni a Pskov nevű tanker sziluettjét, amely nem messze dokkolt az athéni kikötőtől – a közel 300 méter hosszú hajótest pedig kincset rejt magában: cseppfolyósított földgázt (LNG), kezdi elemzését Javier Blas, a Bloomberg energiapolitikai szakértője.
Blas azért találja érdekesnek a Pskov érkezését Görögországba, mert nem egy nyugati szövetségestől, például Katartól kezdte útját, hanem – ironikus módon – Oroszországból hajózott ki. Ráadásul egy olyan új kikötőből, amely a híres Portovaya, a már megszűnt Északi Áramlat 1 vezeték szivattyútelepe mellett található.
Az új létesítményt – Blas szerint – Moszkva azért hozta létre, hogy helyettesítse azt a gázmennyiséget, amelyet néhány héttel ezelőtt Németországba szállított.
Tekintettel arra, hogy Oroszország csővezetékes gázexport-hatalom mellett egyben a világ negyedik legnagyobb LNG-exportőre is Katar, Ausztrália és az Egyesült Államok mögött, nem lehet túl meglepő, hogy az oroszok több száz millió dollárnyi értékű LNG-rakományt adnak el, ráadásul nagyrészt
azoknak az országoknak, amelyek szankciókat vezettek be Moszkva ellen, mutat rá az elemzés.
Blas kiemeli, hogy az idén a Kreml által exportált LNG közel 80 százaléka olyan európai és ázsiai országokba érkezett, amelyek valamilyen szinten támogatták az Oroszország elleni büntetőintézkedéseket – mindezt ugyanakkor, amikor
A Bloomberg szerzője hangsúlyozza, hogy
A franciáknál például a TotalEnergies nevű energiaipari óriás felelős az orosz LNG-import jelentős részéért, amelynek vezérigazgatója tisztázta, hogy a vállalat továbbra is folytatja a cseppfolyósított gáz szállítását Oroszországból, amíg nem lépnek életbe szankciók.
Eközben Spanyolország – a világ hatodik legnagyobb cseppfolyósított gáz-importőre – 2022-ben több mennyiséget importált Oroszországból, mint bármely más évben. Összességében pedig, az orosz LNG Európába irányuló importja 15 százalékkal nőtt 2022 első nyolc hónapjában 2021 azonos időszakához képest.
Ezen túlmenően, a norvég High North Center kutatóközpont lapja szerint 2022 márciusa és májusa között az EU tagállamok havonta 30 orosz LNG-szállítmányt kaptak, ez egy olyan tendencia, amely a nyári hónapok folyamán is nagyjából változatlan maradt.
Hasonlóképpen mutat rá a jelenségre a Columbia Egyetem Globális Energiapolitikai Központjának új jelentése is, amely szerint annak ellenére, hogy a csővezetéken keresztül szállított gáz importja Európába 20 százalékkal csökkent, az orosz LNG nyugat felé történő áramlása továbbra is zavartalan maradt – sőt, 2022 szeptemberének végén az orosz cseppfolyósított gáz körülbelül 40 százalékát Európába szánták.
Természetesen az LNG-eladások nem annyira jövedelmezőek, mint a vezetékes gázexport, de továbbra is jelentős pénzforrást jelentenek Oroszország számára, ahogyan egy geopolitikai fegyvert is.
Anne-Sophie Corbeau, az imént említett Columbia-i Egyetem tanulmányának egyik szerzője kiemeli, hogy szerinte
Hasonlóképpen Blas is hangsúlyozza, hogy Oroszország kihasználja Európa és Északkelet-Ázsia földgáztól való függőségét, hogy politikai és gazdasági előnyhöz jusson, pontosan ahogy azt az Egyesült Államok is teszi, hazájába csábítva a magas energiaáraktól szenvedő európai vállalatokat.
A híres gazdasági lap szerzője szerint az orosz „trükk” is működik, hiszen míg a legnagyobb amerikai és európai energiavállalatok, mint például az Exxon Mobil és a Shell elhagyták Oroszországot, a japán kormány azt tanácsolja saját „energiabajnokainak”, hogy ne menjenek sehova.
Egy olyan piacról van tehát szó, amelyet az eladó ural, és az eladó nem más, mint az orosz elnök, aki saját belátása szerint dönthet, hogy mikor zárja el a szelepet, vagy mikor állítja le a hajókat, írja Blas. A szakértő szerint mindaddig, amíg Európa orosz gázt vásárol, akár vezetékeken, akár a Pskovhoz hasonló LNG-szállítókon keresztül, Putyin kegyelmébe kerül.
(Fotó: Pixabay)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok „platina” biztonsági garanciát kínál Kijevnek, míg Európa inkább csak a szájkaratéban erős.
Az orosz külügyminiszter lerántotta a leplet a háttéralkuról: szerinte Donald Trump emberei már ígéretet tettek Moszkvának az öt annektált régió átadásáról. Lavrov szerint Washington végre megértette, hogy a NATO-bővítés vörös vonal, és elfogadták az orosz feltételt: Kijevnek ki kell vonulnia a Donbaszból, és örökre lemondhat az atlanti csatlakozásról.
A berlini egyeztetéseket időhúzásnak tartják Moszkvában.
A tiszás adócsomag és a 2010 előtti globalista törekvések.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
