növekednek a napi megélhetési költségek (rezsi, élelmiszerek), bizonytalanná válnak egyes munkahelyek és érezhetően drágulnak a hitelek, feltehetően nem a családi autó jobbra cserélése vagy egy második, mondjuk tíz évesen is 2,5-3 milliótól kezdődő elektromos autó beszerzése lesz a fő szempont.
Még akkor sem, ha a rezsi-félelem miatt napelem kerül a ház tetejére, és logikus lenne egy e-autó beszerzése.
Valóban nagy bizonytalanság, azt sem tudjuk például, hogy jövő évtől fennmaradhat-e a kedvezményes lakossági üzemanyagár, továbbá hogy mennyivel drágulnak még tovább a hitelek. Ki mer ilyen helyzetben autót venni? A jól menő cégek esetleg?
A nagyvállalati kereslet stabil. Az más kérdés, hogy fontossági sorrendben a flottakezelők, bérautós cégek némiképpen hátrébb kerültek az elmúlt időben az autós cégek rangsorában. Ezeknek a cégeknek ugyanis a tömeges autóvásárlással megkapható magas kedvezményszint része volt az üzleti modelljüknek, azaz a várt nyereségüknek. Ezt teljesen kikerülni még akkor sem lehetett importőri oldalról, amikor a piacon egyébként kedvezmény nélkül is remekül mentek az autók. A hosszú várakozás egyes autókra – többet között – annak is köszönhető, hogy először a magánvásárlókat érdemes anyagi értelemben kiszolgálni, és ez most még inkább igaz. A flottás vevőkkel ugyanakkor nagyon fontos megtartani a kiemelt partnerséget, mert recesszióban szinte az egyetlen stabil láb, az állami beszerzésekkel együtt.
Jó is, hogy említi, mi a helyzet az állami beszerzésekkel?
Utóbbiak esetében van visszaesés természetesen. A multikat ez egyelőre nem érinti, örülnek, ha megjönnek végre az autók. A magánvevők ugyanakkor lényegében úgy tűntek el a piacról, mint a 2008-as válságkor, és nem is igazán számít arra senki, hogy ez érdemben változni fog. Már csak azért sem, mert a legdrasztikusabb áremelkedés pont azokban a kategóriákban volt, ahol a magánvevők zöme keresgélt. 2 éve még 4.5-5 millióért lehetett családi használatra is alkalmas autókat venni újonnan. Ugyanezeket az autókat ma 7,5-8 millióért lehet megvenni. Ez önmagában is brutális árugrás, és ebben a bizonytalan helyzetben még inkább az.
Mi a helyzet a sok téren erősen támogatott kkv-kal?
Orvos, ügyvéd, informatikus, építész, tehát jellemzően olyan tevékenységet végzők, akik jövedelmező magánvállalkozást működtettek, de lényegében nem volt költségük, mert a tudásukat árulták, eddig a nyílt végű lízing vagy tartósbérlet esetében attraktív formát találtak arra, hogy autón keresztül adózatlan jövedelmükből „vegyenek ki”, valamit a cégükből. Főleg, ha áfakörös tevékenységet folytattak. A cégautó adó nem volt magas, a kamatok tűrhetőek voltak, az áfás felét adminisztráció nélkül leírhatták. Ezek a feltételek jelentősen változtak. A cégautó adó magas lett, bár még mindig röhejesen alacsony európai viszonylatban. A kamatok viszont megeszik az áfa leírás előnyét. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy sokan inkább magánemberként vesznek autót, vagy ha céges marad, akkor nem lízingelnek. Mindkét esetben jellemzően az eddigi szinthez képest némileg alacsonyabb büdzséből terveznek autót venni. A termelő kkv kicsit más helyzet, ott gyakran munkaeszköz az autó, itt is észlelhető visszafogottság, de többek között azért, mert annyira drágultak az autók, hogy sokszor egy kategóriával kisebb autót vesznek. Klasszikus céges autós példával élve: eddig belefért a Passat, most már „csak” az Octavia.