Németország gazdasági és morális értelemben politikai mélyrepülésben van a háború kezdete óta. Az ad hoc intézkedések, az orosz gáz oda-vissza szankciózása, az egekben járó energiaárak, az infláció mind-mind olyan durván rázza az autóipart, mint gazdasági húzóágazatot, hogy annak szereplői egyre hangosabban és kétségbeesettebben fújnak ébresztőt Olaf Scholznak és kormányának. „Lassan kezd a németeknek leesni, hogy levágták az ágat, amin ültek” – írja Várkonyi Gábor autópiaci szakértő, utalva az Európai Unióban 2035-re tervezett belsőégésű motorok tilalmára és az átállásra az elektromos járművek gyártására, amelynek feltételei egyelőre igencsak hiányosak Európa gazdasági központjában.
A német autóipar óriási bajban van, márpedig ha az autóipar összeomlik,
rántja magával az egész német gazdaságot, ami aztán az egész európait is a mélybe húzza,
köztük természetesen a magyart is, amely acélerősen kötődik a német iparhoz. Éppen ezért senkinek nem mellékes, hogy éppen mi játszódik le a berlini agyakban, mire készül vagy mire nem készül a német kormány, hogy megmentse az országot.
Alkatrészhiány, likviditási gondok
A Süddeutsche Zeitung egyik interjújában Hildegard Müller, a Német Autóipari Szövetség elnöke egészen gyászos képet fest a jelenlegi helyzetről. Mint mondta, mind a hagyományos, mind az elektromos járművek ágazatában folyamatos termelési fennakadásokat okoz az ellátási láncok bizonytalansága: utóbbiban elsősorban a speciális alapanyagok és a chiphiány a probléma forrása, amely azt eredményezi, hogy a gyártók igyekeznek utolérni magukat a már folyamatban lévő megrendelésekkel, ám tervezni egyre nehezebben tudnak, mivel az újak száma erősen megcsappant, az eladási mutatók pedig kezdenek visszafogottá válni.
A hanyatlás oka elsősorban az energiaköltségek soha nem látott szintű emelkedése.
A Német Autóipari Szövetség tagvállalatainak 10 százaléka jelenleg is likviditási gondokkal küzd, további egyharmaduk pedig jelentős fizetőképességi problémákat prognosztizál az elkövetkezendő hónapokra.
Ennek köszönhető, hogy a tagvállalatok fele törli vagy elhalasztja a tervezett beruházásait – de olyan is akad, amelyik külföldre költözteti a gyártókapacitását. „Németország ipari versenyképessége drámai mértékben romlik” – mutatott rá Müller, aki a válságkezelés első és legfontosabb lépéseként az energiaköltségek csökkentését nevezte meg. Mint mondta, sürgősen alacsonyabb szintre kell nyomni az energiaárakra ráterhelt illetékeket, ennek érdekében pedig minden áramtermelő létesítményt haladéktalanul csatasorba kell állítani.