Kongatják a vészharangot a német autóiparban

Németország gazdasági és morális értelemben politikai mélyrepülésben van a háború kezdete óta. Az ad hoc intézkedések, az orosz gáz oda-vissza szankciózása, az egekben járó energiaárak, az infláció mind-mind olyan durván rázza az autóipart, mint gazdasági húzóágazatot, hogy annak szereplői egyre hangosabban és kétségbeesettebben fújnak ébresztőt Olaf Scholznak és kormányának. „Lassan kezd a németeknek leesni, hogy levágták az ágat, amin ültek” – írja Várkonyi Gábor autópiaci szakértő, utalva az Európai Unióban 2035-re tervezett belsőégésű motorok tilalmára és az átállásra az elektromos járművek gyártására, amelynek feltételei egyelőre igencsak hiányosak Európa gazdasági központjában. 

A német autóipar óriási bajban van, márpedig ha az autóipar összeomlik,

köztük természetesen a magyart is, amely acélerősen kötődik a német iparhoz. Éppen ezért senkinek nem mellékes, hogy éppen mi játszódik le a berlini agyakban, mire készül vagy mire nem készül a német kormány, hogy megmentse az országot.

Alkatrészhiány, likviditási gondok

A Süddeutsche Zeitung egyik interjújában Hildegard Müller, a Német Autóipari Szövetség elnöke egészen gyászos képet fest a jelenlegi helyzetről. Mint mondta, mind a hagyományos, mind az elektromos járművek ágazatában folyamatos termelési fennakadásokat okoz az ellátási láncok bizonytalansága: utóbbiban elsősorban a speciális alapanyagok és a chiphiány a probléma forrása, amely azt eredményezi, hogy a gyártók igyekeznek utolérni magukat a már folyamatban lévő megrendelésekkel, ám tervezni egyre nehezebben tudnak, mivel az újak száma erősen megcsappant, az eladási mutatók pedig kezdenek visszafogottá válni.

A hanyatlás oka elsősorban az energiaköltségek soha nem látott szintű emelkedése. 

Ennek köszönhető, hogy a tagvállalatok fele törli vagy elhalasztja a tervezett beruházásait – de olyan is akad, amelyik külföldre költözteti a gyártókapacitását. „Németország ipari versenyképessége drámai mértékben romlik” – mutatott rá Müller, aki a válságkezelés első és legfontosabb lépéseként az energiaköltségek csökkentését nevezte meg. Mint mondta, sürgősen alacsonyabb szintre kell nyomni az energiaárakra ráterhelt illetékeket, ennek érdekében pedig minden áramtermelő létesítményt haladéktalanul csatasorba kell állítani. 

Ezzel a véleményével nagyjából minden piaci szereplő egyetért, ám a német kormány hajthatatlan az atomerőművek ügyében: bár az év végére ígért teljes erőműleállást két reaktor tekintetében jövő tavaszig eltolták, a létesítmények teljes kapacitására most nagyobb szükség lenne, mint bármikor az elmúlt évtizedekben, hiszen a cél immár az ország gazdasági működésének életben tartása. „Nagyon kemény idők jönnek. A jövőben magunknak kell megoldanunk a problémáinkat, ez most nem az a helyzet, amikor energetikai kérdésekben ideológiai vitákat engedhetnénk meg magunknak” – hangsúlyozta, hozzátéve: sokkal súlyosabb már a helyzet annál, hogy meg lehetne oldani a kormány tűzoltási javaslataival, amelyek kétperces zuhanyzásról, a fűtőtestek teljesítményének levételéről és kevesebb autóhasználatról szólnak. 

Müller kitért az EU-s országok 2035-ig nulla kibocsátású járműhasználatra áttérésének kötelezettségére is. Az átállás óriási kihívást jelent a német autóiparnak, amelynek szereplői makacsul ragaszkodnak az elektromos járművek helyett a szintetikus üzemanyaggal működő, változatlanul belső égésű motorral működő autókhoz. Mint mondta, a feladat egyértelmű, de konkrét megoldás nincs a nulla szén-dioxid kibocsátású üzemanyagok ügyében. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy

Müller hiányolja az uniós, precízen kidolgozott infrastrukturális terveket, a pontosan tervezett költségvetést és az egyes tagországok konkrét elképzeléseit. Példaként említette, hogy csak Hamburgban kétszer annyi elektromos töltőállomás van, mint egész Görögországban együttvéve, ez pedig világosan jelzi az emissziós célok gyenge pontját: a dátum vészesen közel, a megvalósítás azonban ilyen tempóban nem lesz egyszerű feladat. „Döntő fontosságú lenne, hogy a politikusok végre ne csak célokat tűzzenek ki, hanem a megvalósulás feltételeit is biztosítsák” –  érvelt a Német Autóipari Szövetség elnöke.

„Ha nem csináljuk, tönkremegyünk”

A német ipari fejlődés és az elektromos átállás eredményei kapcsán a világ egyik legnagyobb haszongépgyártó-gyártója, a Daimler Truck üzemi tanácsának vezetője is súlyos aggályait fogalmazta meg. Michael Brecht úgy fogalmazott: ilyen tempóval nem fognak teljesülni az emissziós célok, hiszen úgy tűnik, a politikusok, a gyártók és az infrastruktúráért felelősek egymástól független utakon járnak ahelyett, hogy egyetlen átfogó, stratégiai tervet valósítanának meg. Jól jelzi a problémát, hogy a mai napig nincsen kidolgozott elképzelés arra, hogy Németországban pontosan hány ponton kell elhelyezni elektromos töltőállomásokat, és hol legyenek ezek a pontok. 

A következő két-három évben – mondta Brecht – minden stratégiai döntést meg kell hozni az elektromos átállással kapcsolatban, ellenkező esetben a német és az európai ipar veszélyesen meggyengül. Az átalakítás kulcsmozzanata szerinte a német haszongépjármű-ágazatban az akkumulátorgyártás beindítása lenne, amely nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy a belsőégésű motorok kivezetésével egy időben megőrizzék a munkahelyeket. „Óriási beruházások ezek, ezzel mindenki tisztában van, de ha mi nem csináljuk meg, akkor majd megvalósulnak máshol” – figyelmeztetett, hozzátéve: az akkumulátorgyártás beindításához, az iparág kiszámíthatóságához és biztonságához első lépésben versenyképes energiaárakra lenne szükség Németországban, ez azonban jelenleg álomnak tűnik. „Az államnak ideje lenne beavatkoznia” – mondta Brecht. 

Fotó: MTI/EPA/Uwe Meinhold