A kályhaszaküzlet tulajdonosa ellátott még pár hasznos tanáccsal, mire ügyeljünk leendő kályhánk kiválasztásakor. Először azt kell felmérni, mekkora helyiséget akarunk kifűteni. Egy kis szobába teljesen felesleges egy túl nagy kályha, míg értelemszerűen egy kicsi nem fog két szobát, konyhát rendesen felmelegíteni.
Hőtartás szemszögéből nem lényeges a kályhalemezek vastagsága, még egy öntvény sem fog melegíteni, miután a tűz ellobbant benne.
Erre kizárólag az átlagosan öt tonna tömegű cserépkályhák képesek. Ezek, ha rendesen fel lettek fűtve, akár húsz órán keresztül ontják a meleget. A fémből gyártott kályhák ezzel szemben csak addig képesek a hőt biztosítani, amíg ég bennük a tűz. Éppen ezért nem mindegy, hogy mekkora a tűzterük. Ha kicsi, abba csak kevés, vékonyra aprított fát lehet pakolni, ami hamar ellobban, és lehet újra rakni a tűzre, akár óránként. Ha ez elmarad, gyorsan kihűl a lakás, és lehet kezdeni a begyújtást. Ezzel szemben egy nagy tűzterűbe vastag rönköket is be lehet rakni, ezek négy-öt órán keresztül izzanak, és folyamatosan ontják a meleget.”
A kályhaszaküzlet tulajdonosa a Makronómnak azt is elárulja, a csomagoláson feltüntetett teljesítmény nem mindig fedi a valóságot, ugyanis ha a mérés során folyamatosan pakolják fával a kályhát, rövid ideig tudja hozni akár a 15 kilowattos teljesítményt is, és így már rá is írhatják, hogy ezt tudja, a vevő pedig vakarhatja a fejét, amikor otthon szembesül a kályha valódi értékével. Mondanunk sem kell, hogy
az olcsóbb kályhák többnyire kis tűztérrel rendelkeznek, míg a nagyobb, 40 centis tűzterűekért mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni.