Kaja Kallas miniszterelnök 2040-re ígérte a fosszilis energiahordozók használatának felszámolását. Az oroszokkal szembeni szankciói miatt most óriási lépést tett visszafelé.
Észtország nem éppen klímabarát energiapolitikájáról volt híres a múltban. A balti állam hagyományosan az olajpalát használta szükségleteinek fedezésére, ennek is köszönhető, hogy Európában 2020-ban a második legnagyobb szén-dioxid kibocsátó állam volt. Az ország bőséges olajpala-készletekkel rendelkezik, amelyet szilárd és folyékonnyá alakított változatában egyaránt jól lehet hasznosítani, nem beszélve vegyipari felhasználásáról.
Az Egyesült Államokkal szemben Európa ambivalens érzésekkel közelít az olajpalához, a kitermelésnek ugyanis számos hátulütője van. A környezetvédelem kérdései és a klímacélok elérése mindenhol központi szerepet játszanak a felszínre hozatal és a feldolgozás kapcsán, ugyanis a folyamat közben óriási mennyiségű metán is felszabadul, amelynek jó része a leggondosabb eljárások ellenére is a légkörbe kerül.
Az igazi mumus azonban a mélyben lapul, mivel az olajpala kitermelése során nehézfémek, sőt radioaktív részecskék oldódnak ki, amelyek aztán a mélyben lévő vízrétegekbe, azáltal pedig az ivóvízbe kerülhetnek. A hidraulikus repesztéses eljárással más gond is van: kisebb földrengéseket okoz, amelyek önmagukban nem okoznak nagy gondot, de folyamatosságukból már adódhatnak problémák.
Miután egységes uniós szabályozása a kitermelésnek nincs, a tagországokra van bízva, mit kezdenek az olajpalával. Van, ahol betiltották a kitermelési technológiát (Franciaországban és Bulgáriában például), és van, ahol támogatják (Nagy-Britannia). Észtország energiahatalom volt a területen, de a kitermelést fokozatosan és tudatosan kezdték visszaszorítani. Amikor tavaly Kaja Kallas lett a miniszterelnök,
2040-ig pedig az összes fosszilis tüzelőanyaggal szakítanak. A program eredményei látványosak voltak: 2021-ben az állami kitermelő, az Eesti Energia vállalat mennyisége már csak 7,9 millió tonna volt az öt évvel azelőtti 16,6 millió tonnával szemben.
A terv sikerült is volna, ám közbejött az orosz-ukrán háború, Észtországban pedig mindent felülírt az, hogy a közös szankciókkal esélyét látták Oroszország térdre rogyasztásának. Kaja Kallas és kormánya olyan tempóban egészítette ki és írta alá a szankciós csomagokat, mintha valóban nem lenne holnap. Már áprilisban közölték, hogy a fűtési szezon elejéig teljesen leválnak az orosz gázról, a hiányt pedig máshonnan importált gázzal és LNG-terminállal fogják megoldani.
A helyzet azért is abszurd, mert pár nappal a háború kitörése előtt éppen Kallas volt az, aki az európai országokat az orosz gázfüggőségük miatt ostorozta, és közölte, hogy ideje a megújuló energiaforrásokra összpontosítani. A helyzet ezzel szemben az, hogy az LNG-terminál építése még el sem kezdődött, a megújuló energiának se híre se hamva, Észtország viszont ugyanabba a csapdába sétált bele, amelybe többek között Németország és Lengyelország: a csapok elzárásával ott maradt energia nélkül.
A klímacélokért lelkesedő miniszterelnök nem tud mit tenni: saját döntése miatt az észt ország kormánya úgy határozott, hogy visszatér az olajpalához. „Rendkívüli körülmények között rendkívüli lépéseket kell alkalmazni. Szerencsére van alternatív megoldásunk” – mondta Riina Sikkut gazdasági miniszter, mintha jó hírt közölt volna.
A hírnek a legjobban az olajpala-munkásokat tömörítő szakszervezet örült. A zöld program részeként ugyanis óriási elbocsátások kezdődtek: a 6500 munkásból ezerhétszázat küldtek el, a leépítések pedig tovább folytatódtak volna, ha nem szól közbe a háború. Így azonban február óta már 500 embert vettek vissza a munkahelyére, az ő szempontjukból a klímapolitika hirtelen változása tehát a legjobbkor jött.
Bár az észt kormány ragaszkodik ahhoz, hogy elérje a vállalt klímacélokat, az olajpalára történő visszaállás ennek az ellenkezőjét sugallja. Hando Sutter, az Eesti Energia vezérigazgatója a Politicónak elmondta, hogy
Az időpont és az új kitermelési terület emlegetése nem éppen arra utal, hogy az észtek rövid távú megoldást látnának problémájuk kezelésére, az ipari szegmens legalábbis – folytatva ugyan a befektetést a megújuló energiába – hosszú évekre előre tervez. Ahogyan a vezérigazgató fogalmazott: van rá esély, hogy a vállalat stratégiája a háború elhúzódásával megváltozik.
Az észt zöld mozgalom, amelyik elégedetten szemlélte az eddigi változásokat, nem repesett az örömtől a kitermelés újraindításának hírére. Mint mondták, a mostani lépés alsó hangon is öt évvel veti vissza az országot a klímasemlegesség eléréséhez vezető úton, a 2050-es kitűzött cél pedig valószínűleg már nem tartható.
Mindez nem igazán hatja meg az észt kormányt, amelynek egész politikáját felülírta az Oroszország elleni szankciós hadjárat. Kallasék már meg sem várják az uniós döntéseket, inkább megelőzik azokat: Tallinn máris megszigorította vízumszabályait, hogy korlátozza az orosz állampolgárok beutazását,
Urmas Reinsalu külügyminiszter bejelentette, hogy hivatalos javaslatot nyújtanak be Brüsszelnek egy nyolcadik szankciós csomag létrehozásáról, amely az orosz állampolgárok EU-ba való beutazási tilalma mellett a teljes körű energiaembargót is tartalmazná.
Igen, még a tél beállta előtt.
Fotó: Kaupo Kikkas
Mi a Tisztítótűz hadművelet valódi célja? Ráéghet-e a Fideszre az NKA-botrány? Mi lesz Sulyok Tamással, és mit szól ehhez Brüsszel? Lehet-e visszaút Orbán Viktornak és hogy áll most a patrióta építkezés az Európai Unióban?
PestiSrácok, Magyar Péter, a jobboldali média jövője és a Tisza első hónapjai. Huth Gergely szerint a jelenlegi közéleti légkör a Kádár-rendszer utolsó éveit idézi.
A főváros szerepének újragondolásáról, a NER gazdasági logikájáról, a Fidesz belső működésének átalakulásáról és a centralizáció következményeiről beszélt lapunknak Szatmáry Kristóf, a párt új budapesti elnöke.
Több ezres tüntetések, politikai konteók, személyes támadások és egy civil mozgalom, amely néhány hét alatt országos figyelmet kapott.
Nem is a miniszterelnöki mondat ad igazán okot aggodalomra, hanem azok hallgatása, akik számtalan alkalommal kiáltották világgá, hogy megszűnt a sajtószabadság.
Egyszerre igaz két dolog: az, hogy ami eddig volt, nem volt jó úgy – és az, hogy érdemes lett volna nem a falnak csapódás módszerével átalakítani. Kohán Mátyás írása.
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
