A közelmúltban a dél-koreai vállalatok szövetsége tett le az asztalra egy jelentést, amelyben azt rója fel a kormánynak, hogy a saját csúcstechnológia üzemeit miért nem támogatja és segíti úgy, mint a legnagyobb versenytársnak számító Tajvan. A tajpeji kabinet valóban sok jóval ellátja a helyi félvezetőgyártó vállalatokat, de neki meg azzal gyűlt meg a baja, hogy a szárazföldi Kína egyre több tajvani chipgyártó mérnököt csábít át a népköztársaságba.
Pósa Tibor írása a Makronómnak.
Ha egy versenyben minden erődet bevetve állandóan lemaradsz, és továbbra is ellenállhatatlan vágyat érzel az iránt, hogy felállhass a dobogó tetejére, csak két lehetőséged marad. Új sportágat kell választani, amely neked jobban fekszik. Vagy elkezded tanulmányozni a versenytársad edzési módszereit, hátha rájössz arra, hogy te mire nem gondoltál.
Valami ilyesmi játszódik le a dél-koreai félvezetőgyártásban is.
Arról azonban szó sem lehet, hogy felhagyjanak a félvezetőgyártással, hiszen a Samsung Electronics olyan szupermodern chipeket gyárt, amelyek készítésére a világon csak egy-két cég képes. Marad hát az „edzésmunka” ellesése, a felkészítés elemzése.
A Koreai Iparágak Szövetsége szeptember elején közzétette erről szóló jelentését, hogy szerintük miért kell állandóan a tajvani versenyzők hátát nézni, amikor Dél-Korea lakossága, az ipar teljesítőképessége majd kétszerese a tajvaninak. Szöul 2020-as nemzeti összterméke 1600 milliárd dollár, Tajpejé 789 milliárd dollár volt. A félvezetőgyártásban azonban a tajvaniak diktálják a tempót:
Lehet, hogy a „sportág” azonos, de ez már más súlycsoport.
Tajvani a világ első számú chip-öntödéje, a 454 milliárd dollárra értékelt TSMC, a Taiwan Semiconductor Manufacturing, a harmadik helyet az UMC birtokolja, míg a szintén tajvani MediaTek a negyedik helyen áll. Ezt a hármast kihívni egy párbajra igen bátor cselekedet – még az újabban képbe került szárazföldi Kína részéről is.
A Koreai Iparágak Szövetségének tanulmánya megállapította, hogy a különbségek nagyok, de azért a két ország iparágának összehasonlításából le lehet vonni tanulságokat.
A dél-koreaiak a tajvani siker kulcsának azt a gyakorlatot tartják, amellyel a tajpeji kormány támogatja a csúcstechnológiát és jövőbeli iparágakat. Tajvan mindent megtesz azért, hogy az ilyen termékeket gyártó vállalatok ne érezzék gúzsba kötve magukat.
Cégenként a fizetett adóteher mértéke a Samsung esetében elérte a 27 százalékot, az SK hynix 23,1, míg az LX Semicontól 20,1 százalékot vont el a kabinet. Ezek a mutatók a három tajvani nagynál: a TSMC 10,9, a MediaTek 13, az UMC 6,1 százalékot fizetett be bevételeiből a költségvetésbe.
A szabályozások enyhítésére és új ösztönzők megteremtésére példaként hozta fel a jelentés, hogy a tajpeji kormány elősegíti a humánerőforrás biztosítását, a kutatás és fejlesztés támogatását, az adózás további mérséklését. Tajvan 2025-ig 47,1 millió dolláros (több, mint 19 milliárd forintos) programot valósít meg, amellyel 2000, a félvezetők terén jártas mérnököt képez ki. Gondoskodik arról is, hogy posztgraduálisan képezzék magukat az ilyen végzettséggel bírók.
A kutatás-fejlesztésben támogatják a mesterséges intelligencia terén megvalósuló kísérleteket,
A jelentés szerint ezek olyan tanulságok, amelyek szabadon másolhatók, olyan irányok, amelyekre nagyobb hangsúlyt helyezve növelhetik a koreai cégek versenyképességüket. Hogy aztán mennyi idő alatt tudják ledolgozni a hátrányukat a chipgyártó óriással szemben, az még kérdéses.
A tanulmány követendő példaként említette azt a tajvani rendelkezést, hogy a vállalatoknak, amelyek az utóbbi két évben Kínában létrehozott leányvállalatokat telepítettek haza, ehhez biztosítanak kölcsönöket és hitelt. Ebből is látszik, hogy milyen gondot jelent Tajvannak a hatalmas testvér árnyékában élni.
Mindent elkövet, hogy lazítsa az egymáshoz ezer szálon kapcsolódó gazdasági köteléket, de legalábbis megpróbálja ellenőrizni azokat. Ilyen a félvezetőgyártás védelme.
A tajvani biztonságot felügyelő tisztségviselők nemcsak azt követelik, hogy növeljék a Foxconn szerződéses elektronikagyártó büntetését, hanem el is tilthatják az üzlet megkötésétől.
Kínának természetesen a félvezetőgyártásban is az a szándéka, hogy kiépítse saját technológiai képességeit, és megszabaduljon a függéstől, amely e téren az Egyesült Államokhoz, illetve az „idegen kézen lévő” Tajvanhoz köti. A „lázadó tartománnyal” létrejövő, erősödő kapcsolatok erre mindenesetre jó lehetőséget adnának. A gazdasági együttműködés során el lehet lesni bizonyos gyártási fogásokat. Kína fokozatosan, de kitartóan halad a célja felé, bár az elhidegülő kínai-amerikai viszony Tajvan kapcsán bizonyára nem kedvez most e trendeknek.
Ugyanakkor egy korábbi tanulmány rámutatott arra a tényre, hogy 2015 óta mintegy 3000 jól képzett chipmérnököt sikerült átcsábítani kínai munkára, akik ma jelentős pozíciókat töltenek be az ágazatban.
Érdemes megjegyezni, hogy
A nyáron több tucat tajvani vállalatnál hajtottak végre razziákat a helyi hatóságok, amelyeknél gyanították, hogy törvénytelenül közvetítenek Kínába csúcstechnológiai szakembereket. A nyomozó iroda szerint ez már nemcsak Tajvan nemzetközi versenyképességét, hanem a nemzetbiztonságot is veszélyezteti. E megállapítás az elmúlt hónapok feszült tajvani viszonyai közt még nagyobb jelentőséggel bír.
Ha pedig a chipgyártás amerikai kontrollja meggyengül, az Európának és benne Magyarországnak csak egy újabb pofon lehet, hiszen a termelésben egy újabb chiphiány-hullámot indukálhat, ha rosszul sülnek el a dolgok Kelet-Ázsiában.
(Fotó: 123RF)
Az, hogy a Telex következetesen nem akarta leírni portálunk nevét, azzal függhet össze, hogy – a többi kormánypárti portállal egyetemben – már korábban sem számolt be Magyar Péter azon szándékáról, hogy államosítaná lapunkat és meghatározná, mi jelenhet meg nálunk.
Az író, újságíró szerint Magyar Péter szavaira az egész újságíró szakmának oldaltól függetlenül, közösen kellene azt mondania, hogy elég volt. Eddig azonban úgy tűnik, a kormánypártivá lett hírportáloknál nem osztják ezt a véleményt.
Mélyülő politikai árkok, eltűnő közös nevező, egyre kevesebb valódi párbeszéd. A közélet állapota ma már nem politikai, hanem társadalmi kérdés.
Magyar Péter az állami kézbe kerülő Mandiner kormányellenőrzését helyezte kilátásba. A miniszterelnök a törvényhozásban nyílt törvénysértés szándékát jelentette be.
A gazdasági kiszolgáltatottság és a megtorlástól való félelem miatt egyre nehezebb közös álláspontra jutni az uniós országoknak.
„Mi lenne itt, ha ezt a mondatot Orbán Viktor mondta volna?” – teszi fel a publicista a költői kérdést.
A színész-aktivista nem bírta az iramot.
