2025. január 1-től a Mathias Corvinus Collegium lesz a Mandiner tulajdonosa
Közleményben jelentette be a Mathias Corvinus Collegium, hogy 2025. januárjától az MCC lesz a Mandiner hetilap és online hírportál kiadója.
A közelmúltban a dél-koreai vállalatok szövetsége tett le az asztalra egy jelentést, amelyben azt rója fel a kormánynak, hogy a saját csúcstechnológia üzemeit miért nem támogatja és segíti úgy, mint a legnagyobb versenytársnak számító Tajvan. A tajpeji kabinet valóban sok jóval ellátja a helyi félvezetőgyártó vállalatokat, de neki meg azzal gyűlt meg a baja, hogy a szárazföldi Kína egyre több tajvani chipgyártó mérnököt csábít át a népköztársaságba.
Pósa Tibor írása a Makronómnak.
Ha egy versenyben minden erődet bevetve állandóan lemaradsz, és továbbra is ellenállhatatlan vágyat érzel az iránt, hogy felállhass a dobogó tetejére, csak két lehetőséged marad. Új sportágat kell választani, amely neked jobban fekszik. Vagy elkezded tanulmányozni a versenytársad edzési módszereit, hátha rájössz arra, hogy te mire nem gondoltál.
Valami ilyesmi játszódik le a dél-koreai félvezetőgyártásban is.
Arról azonban szó sem lehet, hogy felhagyjanak a félvezetőgyártással, hiszen a Samsung Electronics olyan szupermodern chipeket gyárt, amelyek készítésére a világon csak egy-két cég képes. Marad hát az „edzésmunka” ellesése, a felkészítés elemzése.
A Koreai Iparágak Szövetsége szeptember elején közzétette erről szóló jelentését, hogy szerintük miért kell állandóan a tajvani versenyzők hátát nézni, amikor Dél-Korea lakossága, az ipar teljesítőképessége majd kétszerese a tajvaninak. Szöul 2020-as nemzeti összterméke 1600 milliárd dollár, Tajpejé 789 milliárd dollár volt. A félvezetőgyártásban azonban a tajvaniak diktálják a tempót:
Lehet, hogy a „sportág” azonos, de ez már más súlycsoport.
Tajvani a világ első számú chip-öntödéje, a 454 milliárd dollárra értékelt TSMC, a Taiwan Semiconductor Manufacturing, a harmadik helyet az UMC birtokolja, míg a szintén tajvani MediaTek a negyedik helyen áll. Ezt a hármast kihívni egy párbajra igen bátor cselekedet – még az újabban képbe került szárazföldi Kína részéről is.
A Koreai Iparágak Szövetségének tanulmánya megállapította, hogy a különbségek nagyok, de azért a két ország iparágának összehasonlításából le lehet vonni tanulságokat.
A dél-koreaiak a tajvani siker kulcsának azt a gyakorlatot tartják, amellyel a tajpeji kormány támogatja a csúcstechnológiát és jövőbeli iparágakat. Tajvan mindent megtesz azért, hogy az ilyen termékeket gyártó vállalatok ne érezzék gúzsba kötve magukat.
Cégenként a fizetett adóteher mértéke a Samsung esetében elérte a 27 százalékot, az SK hynix 23,1, míg az LX Semicontól 20,1 százalékot vont el a kabinet. Ezek a mutatók a három tajvani nagynál: a TSMC 10,9, a MediaTek 13, az UMC 6,1 százalékot fizetett be bevételeiből a költségvetésbe.
A szabályozások enyhítésére és új ösztönzők megteremtésére példaként hozta fel a jelentés, hogy a tajpeji kormány elősegíti a humánerőforrás biztosítását, a kutatás és fejlesztés támogatását, az adózás további mérséklését. Tajvan 2025-ig 47,1 millió dolláros (több, mint 19 milliárd forintos) programot valósít meg, amellyel 2000, a félvezetők terén jártas mérnököt képez ki. Gondoskodik arról is, hogy posztgraduálisan képezzék magukat az ilyen végzettséggel bírók.
A kutatás-fejlesztésben támogatják a mesterséges intelligencia terén megvalósuló kísérleteket,
A jelentés szerint ezek olyan tanulságok, amelyek szabadon másolhatók, olyan irányok, amelyekre nagyobb hangsúlyt helyezve növelhetik a koreai cégek versenyképességüket. Hogy aztán mennyi idő alatt tudják ledolgozni a hátrányukat a chipgyártó óriással szemben, az még kérdéses.
A tanulmány követendő példaként említette azt a tajvani rendelkezést, hogy a vállalatoknak, amelyek az utóbbi két évben Kínában létrehozott leányvállalatokat telepítettek haza, ehhez biztosítanak kölcsönöket és hitelt. Ebből is látszik, hogy milyen gondot jelent Tajvannak a hatalmas testvér árnyékában élni.
Mindent elkövet, hogy lazítsa az egymáshoz ezer szálon kapcsolódó gazdasági köteléket, de legalábbis megpróbálja ellenőrizni azokat. Ilyen a félvezetőgyártás védelme.
A tajvani biztonságot felügyelő tisztségviselők nemcsak azt követelik, hogy növeljék a Foxconn szerződéses elektronikagyártó büntetését, hanem el is tilthatják az üzlet megkötésétől.
Kínának természetesen a félvezetőgyártásban is az a szándéka, hogy kiépítse saját technológiai képességeit, és megszabaduljon a függéstől, amely e téren az Egyesült Államokhoz, illetve az „idegen kézen lévő” Tajvanhoz köti. A „lázadó tartománnyal” létrejövő, erősödő kapcsolatok erre mindenesetre jó lehetőséget adnának. A gazdasági együttműködés során el lehet lesni bizonyos gyártási fogásokat. Kína fokozatosan, de kitartóan halad a célja felé, bár az elhidegülő kínai-amerikai viszony Tajvan kapcsán bizonyára nem kedvez most e trendeknek.
Ugyanakkor egy korábbi tanulmány rámutatott arra a tényre, hogy 2015 óta mintegy 3000 jól képzett chipmérnököt sikerült átcsábítani kínai munkára, akik ma jelentős pozíciókat töltenek be az ágazatban.
Érdemes megjegyezni, hogy
A nyáron több tucat tajvani vállalatnál hajtottak végre razziákat a helyi hatóságok, amelyeknél gyanították, hogy törvénytelenül közvetítenek Kínába csúcstechnológiai szakembereket. A nyomozó iroda szerint ez már nemcsak Tajvan nemzetközi versenyképességét, hanem a nemzetbiztonságot is veszélyezteti. E megállapítás az elmúlt hónapok feszült tajvani viszonyai közt még nagyobb jelentőséggel bír.
Ha pedig a chipgyártás amerikai kontrollja meggyengül, az Európának és benne Magyarországnak csak egy újabb pofon lehet, hiszen a termelésben egy újabb chiphiány-hullámot indukálhat, ha rosszul sülnek el a dolgok Kelet-Ázsiában.
(Fotó: 123RF)