Napokon belül eldőlhet 5000 munkahely sorsa Dunaújvárosban

Elképesztő, ennél enyhébb szóval le sem lehet írni, hogy mi történik, illetve mi történt az elmúlt években, az egyetlen – még talpon maradt – magyarországi vasmű háza táján. 
Az európai szinten nem túl nagy, de magyarországi viszonylatban stratégiai jelentőségű acélgyártást végző 

Ez a jelentős stratégiai kapacitás került a napokban végveszélybe. Arról, hogy mi vezetett idáig akár 2-3 könyvet is lehetne írni, de a lényeg röviden, hogy az elhibázott privatizációs elgondolás, a csapnivaló megvalósítás vezetett oda, hogy mára a csőd szélén táncol a vasmű. 

Pedig nem kellene így lennie, hiszen

Óriási nyereségtartalommal lehetett volna gyártani a különféle acéltermékeket, ám az utóbbi 1-2 évben már arra sem volt elegendő forgótőkéje a vállalatcsoportnak, hogy elegendő alapanyagot szerezzen be, így félgőzzel működtek. 

A Makronóm információi szerint jó ideje mindössze 50-60 százalékos átlagos kihasználtsággal működött a két kohó, pedig teljes kapacitással is működhetett volna az acélgyártás Magyarországon. 

A térség sokat veszíthet, de a kormányzat nehezen avatkozhat be

A tőkehiány oka rendkívül összetett, de az elmúlt, járványt követő, gazdaságilag erős egy-másfél évben jobbára orvosolható lett volna, ha az orosz-ukrán tulajdonosok nem bocsátkoznak totálisan kilátástalan és egyre elmérgesedőbb vitába, amely nem volt teljesen független a gyakorlatilag 2014 óta tartó (2022 februárjában csak még inkább elmérgesedő) orosz-ukrán konfliktustól. E tulajdonosi vita apróbb-nagyobb állomásait is hosszasan lehetne részletezni, de a lényeg az, hogy 

 miközben jogilag nincs döntésképes stratégiai tulajdonos ahhoz sem, hogy új vezetést nevezzen ki…

Egyfajta állóháború alakult ki a jórészt orosz és ukrán tulajdonosi csoportok közt, ami egy olyan függő jogi helyzetet okozott, mint amikor például egy örökösödési vita miatt egy család nem tudja értékesíteni a több testvérre a felmenők által hagyott ingatlant.

A fentiekből következik tehát, hogy a folyamatban lévő kormányzati segítségnyújtás (lásd lentebb) is igen összetett feladat lesz. 

Értesüléseink szerint, tavaly nyáron már elindult egyfajta felszámolási ügymenet a Csoportnál, de akkor – feltehetően éppen az emlegetett jogi rendezetlenség miatt – végül gyakorlatilag nem sikerült felszámolási védettség alá helyezni a cégcsoportot.

Idén nyáron azonban beütött a krach, az acélárak növekedése is megtorpant, majd esésbe váltott; továbbá az energiaárak is elszálltak.

Márpedig az acélolvasztás rendkívül energiaigényes folyamat, így hamar megborulhatott az eredetileg is igen kényes pénzügyi egyensúly. 

Mi lesz az 5000 munkahellyel? És a vasművel?

A térség jövője szempontjából két dologra lenne mindenképpen szükség: egyfelől, miután szeptember 16-án a második kohó is leállni kényszerült, valamilyen megoldást találni a nagyolvasztó működésére. Ugyanis azt 

különben a sokszáz milliárd forintos berendezés tönkremehet. Ha ez a gyors veszélyelhárítás megtörténik, akkor – vagy inkább ezzel párhuzamosan – jöhet a (beszállítókkal együtt) a mintegy 5000 dolgozó állásának megmentése. 

Ugyanis mindkét fenti ügy gyors, sebészi pontosságú és mint említettük, jogilag igen “egyedi megoldásokat” kívánó beavatkozást igényel. 

Mi lesz hosszabb távon?

Természetesen a fenti két akut probléma kezelését követően szinte azonnali kérdésként merül fel az acélgyártó jövőbeni sorsa. Itt azonban egy

Különösen azt illetően, hogy ki kerüljön döntési helyzetbe legalább az eszközök és a dolgozók felett, hogy legalább az alapok rendben legyenek.

Úgy tudjuk, hogy

Ezalatt a néhány hónap alatt kellene tehát – jobb híján –  visszaállamosítani és 2023-tól valamilyen új formában tovább működtetni a dunaújvárosi vasművet. 

Hol tart az állami, kormányzati segítség ügye?

Végül álljon itt Dunaújváros kormánypárti országgyűlési képviselőjének, Mészáros Lajosnak friss közösségi média bejegyzése (változtatás nélkül közöljük ezt) a témában, amely igyekszik minden fontos és aktuális kérdésre válaszolni:  

– Dunaújváros és térsége országgyűlési képviselőjeként fontos számomra a város meghatározó foglalkoztatója, a Dunaferr helyzete, különösen azoknak a családoknak a szempontjából, amelyek megélhetése e társaságcsoport működésétől függ. 
– A kusza tulajdonosi viszonyok kiindulópontja a cég 2004-es privatizációja, mely az akkori szocialista kormány bűne volt. A menedzsmenti funkciók korlátai és a döntésképesség deficitje is erre vezethető vissza. Ezekkel a hátrányokkal érte el a 2022-es energiaár robbanás a Vasműt. 
– Hozzáteszem, Európában már több acélipari mű is leállt a háború és az EU ésszerűtlen szankciós politikája okozta energiaválság miatt. 
– Ebben a helyzetben számomra a munkahelyek megőrzése a legfontosabb, ezért napi kapcsolatban állok a Vasmű menedzsmentjével, információval látnak el a legfontosabb kormányzati intézkedések szükségességéről. 
– Ennek jegyében személyesen kerestem fel Dr. Molnár Krisztián elnök úrral együtt Lázár János építési és beruházási miniszter urat, ahol a Vasmű helyzete mellett a kórház fejlesztéseit is megtárgyaltuk. Sevcsik Mónika asszony, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatójaként levelet írt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter uraknak. 
– E levél tartalmazta azokat a kormányzati lépéseket, amelyek szükségesek a magyar acélipar válságon való átsegítéséhez. Jómagam is jeleztem mindkét miniszternek ezen intézkedések fontosságát térségünk munkavállalói szempontjából. 
– Szintén Dr. Molnár Krisztián elnök úrral felkerestük Várujhelyi Ferenc államtitkár urat, a NAV elnökét, hogy a Vasmű és a NAV között folyamatban lévő ügyek a törvényes lehetőségek között minél előbb lezárásra kerülhessenek, hogy a Vasmű likviditása javuljon. 
– Ezek közül az egyik ügy szinte azonnal meg is oldódott.  
– A hét folyamán alkalmam lesz további tárgyalásokat folytatni meghatározó kormányzati szereplőkkel a Vasmű helyzetéről. Bízom benne, hogy ezeknek pozitív eredménye lesz.
– Annek ellenére, hogy a Vasmű egy külföldi tulajdonú magáncég, és a problémáit nem mi okoztuk, mindent meg fogunk tenni, hogy az itt dolgozók megőrizhessék munkahelyeiket.