Úgy véli, eközben a hibás nézőpontnak már meg vannak a politikai következményei: Nagy-Britannia és Olaszország miniszterelnökei a leglátványosabb vesztesei akik áldozatai lettek a belpolitikai eseményeknek, amit a saját orosz szankcióik váltottak ki. Ennél is fontosabb, hogy
egyelőre nem tűnik úgy, hogy a megmaradt európai vezetés (von der Leyen, Macron és Scholz vezetésével) hajlandó lenne irányt változtatni anélkül, hogy jelentős elveszítenék hitelességüket.
Silva-Valladares arra is kitér, hogy másfelől egyre hangosabbak az eltérő és unortodox európai politikai nézetek, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök legutóbbi beszéde.
A magyar kormányfő bátran megemlítette, hogy az orosz szankciók és Ukrajna felfegyverzése kudarcot vallott, Ukrajna nem tudja megnyerni a háborút, minél több fegyver kerül Ukrajnába, annál több területet veszít, és hogy a Nyugatnak fel kellene hagynia Ukrajna felfegyverzésével, és inkább a diplomáciára kellene összpontosítania.
Európa jelenlegi problémáinak középpontjában az áll, hogy képtelen egyensúlyt teremteni gazdasági és biztonsági érdekei között,
és nem rendelkezik elegendő autonómiával ahhoz, hogy a saját érdekeiről tudjon gondoskodni – vonja meg a mérleget a szerző, majd hozzáteszi: az európai kétértelműség nem új keletű, gyökerei a második világháború utáni struktúrában és a Szovjetunió összeomlását követő időszakban gyökereznek. Ukrajnával kapcsolatban mindez abban nyilvánult meg, hogy képtelen volt érvényt szerezni a minszki megállapodásoknak, amelyek egyértelműen orosz-ukrán békeútvonalat kínáltak, de Franciaország és Németország a könyörtelen amerikai és ukrán nyomás miatt annak nem tudott érvényt szerezni nekik.
Silva-Valladares számára úgy tűnik, hogy csak a fontos európai országokban bekövetkező jelentős politikai változások – nevezetesen Franciaországban, Németországban és Olaszországban – teszik majd lehetővé, hogy érdemben letérjenek az Oroszországgal való konfrontáció és végső soron a gazdasági önpusztítás jelenlegi útjáról.
Ellenkező esetben a háború megoldására irányuló bármilyen politikai kezdeményezés Oroszország és az Egyesült Államok kezében marad. Ha ez a helyzet következik be, akkor bármilyen tartós megállapodás nem az európai érdekeket fogja szem előtt tartani.
Tragikus lenne, ha egy olyan alapvető európai probléma, mint az ukrajnai háború, végül egy euro-ázsiai és egy amerikai hatalom alkudozásával oldódna meg
– zárja sorait a szerző.