Összehasonlítva az 1800-as évekkel az energiafogyasztásunk nagyjából a húszszorosára nőtt. Igaz, akkor még főképp a fára, a szárított trágyára és az izomerőre támaszkodtunk. Akkor jelenik meg a szén, amelynek aránya az energiamixben csupán 1,7 százalék volt, ez is főleg az angoloknak köszönhetően. Ahogy az első ipari forradalommal kezdtek elterjedni a gőzgépek, úgy növekedett a szén aránya is az energiakeverékben. A szén 1920-ban érte el a legnagyobb arányt az energiamixben, 54,4 százalékot, és ezt a pozícióját lényegében a második világháborúig megtartotta.
Bár az első olajkutat már 1859-ben megépítették, az olaj felhasználása főképp az autók, robbanómotorok elterjedésével kezdett növekedni. Míg az 1950-es években az olaj aránya az energiamixben csupán 19,1 százalék volt, ez az ezredfordulóra már 35 százalék fölé emelkedett. Hasonlóan emelkedett a földgáz aránya is az 1950-es évek 7,3 százalékról az ezredforduló 19,7 százalékára.
A szén ugyan elvesztette pozícióit az otthoni fűtési piacon a gáz és a villamos energia, a szállítási piacon pedig az olaj révén, de az aránya az energiamixben még mindig 22,5 százalék maradt, ugyanis még ma is a világ villamosenergia-termelésének több mint egyharmadát adja.
Mivel a világ energiafogyasztása exponenciálisan növekszik, a szén arányának csökkenése az energiamixben egyáltalán nem jelenti azt, hogy a világ mennyiségben is kevesebbet fogyasztana belőle, sőt.