Több mint tíz esztendő telt már el azóta, hogy egy angol fiatal zseni forradalmasította a megújuló energiára épülő világítás területét. 2008-ban Laurence Kemball-Cook azt a feladatot kapta akkori munkáltatójától, az EON-tól, hogy tervezzen napenergiával működtetett közterületi világítási rendszereket. A fiatal mérnök komolyan vette a feladatot, és igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségekből. Mint mondta, újra és újra ugyanabba a falba ütközött: az árnyékos helyeken egyszerűen nem működött volna a napenergiás megoldás, így egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy valamilyen más jellegű megújuló energiában kell gondolkodnia.
A megoldás a szó legszorosabb értelmében a lába előtt hevert. Ahogy nézte a sietős tömeget egy pályaudvaron, hirtelen megvilágosodása támadt:
olyan járólapokat kell alkalmazni a közterületeken, amelyek a kinetikus energiát elektromossággá alakítják, vagyis az emberek pusztán azzal áramot tudnának termelni, hogy sétálnak.
„Valahányszor csak valaki rálép egy ilyen járólapra, hét watt energiát termel. Az energiát akkumulátorok tárolják, amelyek az utcai fényforrásokat tudják táplálni hálózaton kívüli árammal” – magyarázta a feltaláló.