Önmagában pozitív fejlemény, hogy Ukrajna és Oroszország képes volt megállapodni az ukrán gabona exportjáról, ezzel is csökkentve a globális élelmiszerválság kialakulásának és az áremelkedés folytatódásának esélyét. Ugyanakkor ez nem oldja meg teljesen a problémát.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A háború kitörése óta akut problémaként merül fel az élelmezés. Az ukrajnai kikötők orosz blokádja miatt több millió tonnányi gabona rekedt Ukrajnában. Már a háború előtt sem működött tökéletesen a világ élelmezése: az ENSZ adataira alapozva azt mondhatjuk, hogy 2021-ben a Földön 830 millió ember éhezett, – ez a bolygó lakosságának mintegy tizede – ami egy év alatt 46 millióval növekedett. Ez a növekedés nagyban köszönhető a pandémiának, illetve az éghajlatváltozás drasztikus következményeinek. Ezt a helyzetet a háború csak súlyosbítja, amennyiben nem sikerül sürgősen megoldást találni. Az oroszok és az ukránok között július végén létrejött gabonamegállapodás ennek a megoldásnak az első lépése lehet, de ez önmagában nem elegendő, sikeressége több tényező függvénye.
A július 22-i megállapodást követően, augusztus 1-jén Odesszából kifutott egy 26 tonnányi kukoricát szállító hajó Libanon úticéllal. Ez jó kezdeményezés, hogy enyhítsék a világméretű éhezést, ugyanakkor semmiképpen sem jelent végső megoldást az ukrán kikötők újranyitása.
A megállapodás tartalmazza a kikötők újranyitásának vonatkozásában, hogy Ukrajna havonta 5 millió tonnányi élelmiszert exportáljon. A kikötők újranyitása előtt az ukránok az exportot kénytelenek voltak szárazföldön, illetve a Dunán vezényelni, amivel csupán 2 millió tonnányi élelmiszert tudtak exportálni. Ez az 5 milliós feltétel előrelépés, de nem elegendő: a háború óta nagyságrendileg 20 millió tonna gabona szorult az ukrán kikötőkbe, ráadásul éppen folyik a betakarítás, ami miatt további 60 millió tonna gabona várat majd exportálásra. Ilyen arányok mellett az 5 millió tonnára vonatkozó kritérium rendkívül kevés.
A betakarítással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a várakozások szerint a betakarított termény mennyiségben el fog maradni az előző években megszokottól. A magyarázat egyszerű: Ukrajnában a jelentősebb gabonatermőföldek keleten találhatóak, amelyek a háború okán sok esetben fel vannak perzselve vagy éppen letarolták őket a harcok közepette, így ezeken a részeken a betakarítás sem indult meg, ráadásul így az újbóli bevetés is ellehetetlenül.
Globálisan szemlélve a kérdést ezek a folyamatok azért rendkívül veszélyesek, mert többnyire a leszakadt vagy a legszegényebb országok – mintegy 40 ország – búzaimportja 30 százalék körüli arányban függ Ukrajnától és Oroszországtól. Ezt az alábbi ábra is jól szemlélteti.
_1.png)
Forrás: Food and Agriculture Organisation of the United Nations
Az ábrából kitűnik, hogy például Dzsibuti búzaimportja több mint 50 százalékban függ Ukrajnától. A másik oldalról az orosz búzaimporttól pedig 50 százalék körüli mértékben függ például Burundi, Togo, Kamerun, Szenegál, Ruanda, Kongó, Tanzánia, Albánia, Namíbia és Törökország. Kifejezetten veszélyes, mikor egy ország csaknem teljes búzaimportja ettől a két országtól függ: erre Eritrea és Szomália szolgál példával.
Szintén veszélyes, ha bizonyos országok búzaimportjának döntő többsége az oroszoktól függ, hiszen a háborúra hivatkozva az importált búzamennyiségen bármikor változhatnak: erre példa Fehéroroszország, Grúzia, Azerbajdzsán, Mongólia, Örményország és Kirgizisztán.
Az utóbbi hónapok pozitív fejleménye volt, hogy valamelyest elkezdtek csökkeni a globális élelmiszerárak. Ez a gabonaexport újraindulásával tovább folytatódhat. Június volt a harmadik egymást követő hónap, amikor csökkent az ENSZ élelmiszerár-indexe, amelynek a fő okaként a megnövekedett gabonatermelés szolgál: Ausztráliában például különösen kedvezőek voltak a termésviszonyok, ami a betakarításkor be is igazolódott. De más búzatermelő országoknál is hasonló a helyzet: a búza ára a kedvező termésviszonyok miatt már majdnem a háború előtti szintre csökkent, csak kicsivel haladja meg azt.
Mindezen pozitív hírek ellenére óriási a bizonytalanság. Ez egyrészt azért van, mert a megállapodás megszületésének ellenére a sikeresség annak függvénye, hogy a két háborúzó fél – Oroszország és Ukrajna – hajlandó-e betartani a megállapodást, és ha igen, akkor milyen mértékben. Ennek realitása is van, elég csak abba belegondolni, hogy a július 22-i aláírást követő napon rakétatámadás érte az odesszai kikötőt. Több helyen arról lehetett hallani, hogy a becsapódott rakéták orosz rakéták voltak, de ezt Oroszország tagadta, Ukrajna őket vádolta, az oroszok pedig az ukránokat. Pár nappal később pedig egy másik fekete-tengeri kikötőben – Mikolajivban – kitörő sztrájkok tették feszültté a hangulatot. Nincs kizárva az sem, hogy a megállapodás ellenére további támadások érik majd ezeket a kikötőket. Ez is egy újabb példa tehát a háború körül uralkodó dezinformációs dömpingre.
A másik problémát maga a logisztika, azaza gabona mozgatása jelenti. Az igaz, hogy leghatékonyabban vízi szállító eszközökkel lehet exportálni az Ukrajnában rekedt gabonát, de kérdéses, hogy mekkora kapacitással képesek működni a támadások miatt megsérült ukrán tengeri kikötők. Éppen azért, mert nem zárhatók ki a további hasonló támadások, más hajózási társaságok vonakodnak beavatkozni az újrainduló gabonaexportba, ami probléma, mert több hajózási társaság fel tudná gyorsítani az egész folyamatot. A folyamat azért is megy lassan, mert az ukrán kikötőkből kifutó hajóknak meghatározott útvonalat kell követniük. Erre egyszerű a magyarázat: Ukrajna aknákat helyezett el a fekete-tengeri kikötők környékén, hogy ezzel is meghiúsítsa az orosz haditengerészet támadásait.
A helyzet jelenleg nagyon képlékeny: ha a felek nem tartják magukat a megállapodásokhoz és az odesszai incidenshez hasonlók fogják követni egymást, akkor a növekvő kockázatokkal egyetemben az élelmiszerárak is ismét emelkedni fognak – az odesszai támadás hatására is emelkedni kezdtek az árak. A bizonytalanság további kockázatokat von maga után: habár valamelyest csökkentek az élelmiszerárak, az üzemanyag és a műtrágya ára továbbra is emelkedik. Az ellátási láncok töredezettségében, bizonytalanságában pedig nem csupán a háború játszik döntő szerepet, hanem a koronavírus-járvány elhúzódó és még mindig érezhető hatásai.
A gabonaárak emelkedése ugyanakkor még annak ellenére sem elképzelhetetlen a jövőben, ha a háborúzó felek betartják a július 22-i megállapodásukat, hiszen közbeszólhat az éghajlatváltozás miatt uralkodó aszály: a súlyos hőhullámok miatt rengeteg termőföldön elmaradt a betakarított gabonamennyiség az előzetesen várttól, ami Ukrajnában azért is különösen fájó, mert a háború főleg a keleti területeit érintette az országnak, ahol a hagyományos gabonatermőföldek találhatók, így ezeken a területeken betakarítani sem tudtak. Erre jött még rá az aszály, amely még a háború által nem érintett gabonatermőföldeket is érintette. Mindezekből következik, hogy szűkül a gabonakínálat, ergo ez megágyaz a gabonaárak növekedésének.
A helyzetet pedig csak fokozzák az országok kormányainak válasza: az aszályra válaszul és a gabonakínálat szűkülését megelőzve több ország exportellenőrzéshez, exporttilalomhoz és a készletek felhalmozásához folyamodott: India még májusban betiltotta a búza exportját, aminek hatására az élelmiszerárak egyből 6 százalékkal emelkedtek. De nem csupán a búzáról van szó: számos más ország is, Indiához hasonlóan exporttilalmat vezetett be, többek között a műtrágyára, a napraforgóolajra, a pálmaolajra és egyéb gabonafélékre. Így a háború elhúzódásával egyre nagyobb az esélye annak, hogy különösen a gabonafélék és a növényi olajok esetében egyre nagyobb probléma lesz az ellátás.
Az export-tilalmat bevezető országok közül érdemes kiemelni Indonéziát, amely bejelentette a pálmaolaj-export tilalmát arra hivatkozva – csak úgy, mint India –, hogy ezzel képes csak biztosítani állampolgárai ellátását. Ez súlyos problémát okoz, hiszen a pálmaolaj nélkülözhetetlen összetevője az élelmiszeripari és a nem élelmiszeripari termékeknek egyaránt. A számok szintjén: Indonézia adja a világ pálmaolaj-kínálatának, mintegy 50 százalékát.
A világ legszegényebb országai esetében viszont már a háború előtt is probléma volt az élelmezés, így a jelenlegi helyzet nem ismeretlen számukra. A háború az éhezésüket csak súlyosbítja, ráadásul ezen országok többségében gyakoriak a lokális fegyveres konfliktusok többek között a stabil központi hatalom hiánya miatt, ráadásul ezen országok közül nem egyben a korrupció is fokozza a feszültséget.
Jelenleg konfliktusok zajlanak Etiópiában, Szomáliában és Jemenben is, amely események az ukrajnai háború nélkül is fokozzák az éhezést.
Etiópiában a problémát leginkább az jelenti, hogy évtizedek óta a legsúlyosabb aszály pusztít az országban: nagyjából 20 millió ember éhezik.
Szomáliában a zavargások nem újszerűek: az ország nagyjából három évtizede küzd az instabilitással és az anarchiával, hiszen a szomáliai kormány fennhatósága az ország egy részére terjed ki, mert a többi részt a dzsihadisták irányítják, akik előszeretettel követnek el öngyilkos merényleteket a tömegben. Szomália összességében a világon az ötödik legszegényebb, valamint nyolcadik legerőszakosabb ország, a születéskor várható élettartam pedig itt a hatodik legalacsonyabb a világon.
Jemenben 2014 augusztusa óta polgárháború dúl a jemeni kormányerők és szövetségesei szaúdi vezetésű arab koalíció és az Irán által támogatott siíta húszi lázadók között. Habár jelenleg fegyverszünet van érvényben, a konfliktus miatt óriási humanitárius válság van kialakulóban, ami az ellátási láncok bizonytalanságával csak fokozódni fog.
Srí Lanka pedig egyenesen a csőd szélén van, korábban már a fizetésképtelenséget is bejelentették, az előző elnök a zavargások miatt elmenekült az országból és lemondott, mikor a tüntetők bejutottak az elnöki palotába. A szigetországban a társadalom középosztályának döntő többsége is kénytelen nélkülözni az étkezést.
Ezeknek az országoknak azonnali segítségre van szükségük, a háborús felek közti megállapodás pedig csak hosszabb távon képes kifejteni jótékony hatását, amennyiben sikerül betartani a júliusi megállapodást.
Borítókép: MTI/ EPA/ Erdem Sahin
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
A hideg és a hó kedvez a növénytermesztőknek, de nincs garancia az elmúlt évek katasztrófáinak elkerülésére.
Mindent megváltoztat a kormány döntése az ukrán fegyverek ügyében.
Egyre megfizethetetlenebb a minőségi élelmiszer Franciaországban. Ezzel a társadalmi egyenlőtlenség is folyamatosan nő.
Hazánk mellett még Lengyelország is óriási segítséget nyújt a háborúban álló országnak.
A három ország „bűne”, hogy egyoldalúan tiltják az ukrán áruk behozatalát.
A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy az aszály, a hőhullámok és a szélsőséges időjárás a mezőgazdaságot, az ipart és az energiainfrastruktúrát is veszélyezteti.
Nincs több kérdés, Magyarország regionális előnyhöz jutott.
Akármi is lesz a vége, ennek önmagában geopolitikai hatása van.
