Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A brit gazdaság korántsem problémamentes, hiszen a termelékenységgel régóta problémáik vannak. De a termelékenységi problémát háttérbe szorítja az energiaárak növekedése és az egyre közeledő tél. A fő problémát leginkább a megélhetési költségek spirális növekedése jelenti, ráadásul a Bank of England sem tett épp kedvező előrejelzést, hiszen októberre körülbelül 13 százalékra várják az éves infláció mértékét. Nem maga a szám a meghökkentő, hanem sokkal inkább az, hogy ennek a drasztikus növekedésnek több, mint az 50 százalékát az energiaárak emelkedése fűti, amit döntően a háború idézett elő. Ha megnézzük a konkrét számokat, akkor még inkább érezhetjük a helyzet súlyosságát: a brit háztartások éves átlagos energiaszámlája eddig 1971 font volt, ami áprilisban már elérte a 4427 fontot, ami máris egy óriási növekedés, ha az előző év azonos időszakához viszonyítunk.
A brit társadalom szegényebb rétegei különösen ki vannak téve ezeknek az ársokkoknak, hiszen értelemszerűen saját jövedelmük nagyobb hányadát költik energiára. Éppen ezért a brit kormányzat számára fő kérdés, hogy miképpen tudják ezt a réteget megvédeni a súlyos energiahiánytól. Már most nyáron is drasztikus a helyzet, hiszen a brit felnőtt lakosság 89 százaléka arról számolt be, hogy már most is emelkedtek a megélhetési költségeik, 62 százalék úgy vélekedett, hogy már most is kevesebbet költ nem létfontosságú dolgokra, további 50 százalékuk pedig csökkenteni kénytelen az energiafelhasználását.
A Bank of England mindeközben igyekszik kamatemeléssel mérsékelni az inflációt, hogy a magas ráta ne legyen képes beépülni a rendszerbe. Augusztus 4-én például 0,5 százalékponttal emelte a kamatot, ami 27 éve a legnagyobb léptékű emelésnek könyvelhető el, ráadásul ez jelentette zsinórban a hatodik kamatemelést. Ez viszont felfelé nyomja a jelzáloghitelek árát.
A jövőbeni kilátások nem valami bíztatóak a szigetország számára, hiszen nincs kizárva, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb életszínvonal-visszaesését fogják elszenvedni a háztartások. A következő évre azzal számolnak, hogy az adózás utáni munkajövedelem reálértéken számítva évente 4 százalékot meghaladó mértékben fog csökkenni. Ezzel együtt az elhúzódó recesszió sincs kizárva főleg amennyiben folytatódnak a kamatemelések az infláció letörése érdekében. A recessziót mindenképp tanácsos elkerülnie a szigetországnak, hiszen az visszafogja a befektetéseket. Habár igaz, hogy az egyre közelgő visszaesés nem lesz akkora, mint a 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság, valamint a pandémia idején, de nehezíti a britek kilábalási képességét.
Borítókép: MTI/ EPA/ Tolga Akmen