Európa kétségbeesetten keresi a barátságos földgázt, ami mind az üzemanyag, mind a földgáz árát Amerikában is meredeken felfelé nyomta, még ha közel sem oda, ahol jelenleg Európában tart.
Júniusban már megfigyelhető volt, hogy összességében robbanásszerűen megnőtt az amerikai földgázexport, köszönhetően az Európába irányuló LNG-szállításoknak. Bár ez az export a júniusi freeporti LNG-robbanás után csökkent, egyértelmű, hogy az amerikai földgázárakat nemcsak a belföldi kereslet, hanem egyre inkább az USA-ból származó európai import is meghatározza.
Ugyanez természetesen elmondható az olajról is, amelyre szintén egyre nagyobb kereslet mutatkozik Európában. Mivel az év végén életbe lép az orosz olaj elleni embargó, ezért várhatóan az amerikai üzemanyagok egyre nagyobb piaci részesedést szereznek Európában, az amerikai üzemanyagok tengerentúli eladásai jövőre újabb rekordokat fognak elérni.
E hónap elején a heti adatok azt mutatták, hogy soha nem látott mennyiségű (5 millió hordó/nap) amerikai üzemanyagot exportáltak.
Az olajipar legoptimistább szakemberei szerint a következő hónapokban és a jövő évben átlagosan több mint napi 4 millió hordó leszállítására lehet számítani.
Akárcsak a gáz esetében, az Európába irányuló növekvő olajexport nemcsak magasabb amerikai olaj- és gázárakat jelent majd, hanem az amerikai készletek csökkenését is. A problémát az jelenti az amerikai olaj számára, hogy miközben az árak egyelőre csökkennek, aközben nem vesznek tudomást arról a tényről, hogy az amerikai kereskedelmi készletek rekordközeli mélypontra zuhantak.
Jennifer Granholm energiaügyi miniszter múlt héten üzenetet küldött egy levélben, amelyben hét nagy finomítót felkért az üzemanyag-export korlátozására.
A levelet a kormányzat nem hozta nyilvánosságra, de az amerikai sajtó megszerezte a levél másolatát. Enélkül nem is tudnánk, hogy a Biden-kormányzat, amely rekord mennyiséget csapolt le az USA stratégiai kőolajkészletéből annak reményében, hogy a félidős választásokig lejjebb nyomja a benzinárakat, most korlátozni akarja az Európába irányuló üzemanyagexportot.
Granholm figyelmeztetett, hogy a keleti parton a benzinkészletek közel évtizedes mélyponton vannak, a dízelkészletek pedig közel 50 százalékkal elmaradnak a régió ötéves átlagától. És bár nem tért ki rá – mivel a stratégiai készletek kiürítésére aligha büszke a Fehér Ház – de a teljes nyersolajkészlet látványosan összeomlott az ukrán háború óta.
„Tekintettel az amerikai finomított termékek kivitelének történelmi szintjére, ismét arra kérem Önöket, hogy rövid távon inkább az Egyesült Államokban lévő készletek növelésére összpontosítsanak, mintsem a jelenlegi készletek eladására és az export további növelésére” – írja a miniszter.
„Reméljük, hogy a vállalatok proaktívan fogják kezelni ezt az igényt” – teszi hozzá.
„Ha ez nem történik meg, az adminisztrációnak további szövetségi követelményeket vagy más sürgősségi intézkedéseket kell mérlegelnie”
– olvasható a továbbiakban, ami igencsak visszautasíthatatlan ajánlattá minősíti a levelet.
Ez, ahogy a WSJ megjegyzi, már politikai eszkaláció Biden elnök júniusi, a finomítóknak adott utasításához képest, hogy azonnal csökkentsék a benzinárakat. Miközben az átlagos benzinárak országszerte a június közepi 5 dollárról 3,88 dollárra csökkentek, Biden győzelmi körutat tett a sajtóban. Az árcsökkenés azonban nagyrészt annak köszönhető, hogy a piac a közelgő recesszióra számít, ami aligha érdemelne győzelmi körutat. A lap azt is megjegyzi, hogy Biden mindenesetre megköszönheti az amerikaiaknak, hogy kevesebbet vezetnek.
Kockázatot jelent az üzemanyag-tárolók alacsony szintje a hurrikánszezon előtt,
amikor nem szokatlan, hogy a finomítók megsérülnek vagy leállnak. Így a kormányzat tarthat attól, hogy a finomítók leállása miatt az üzemanyagárak a novemberi választások előtt megugranak. Ez is magyarázza Granholm levelét.
Ám ahogy a WSJ szerkesztősége kifejti, a probléma nem az amerikai export, hanem az amerikai termelés és finomítás elleni politikai és szabályozási támadás. Az egyik bűnös a Philadelphia Energy Solutions finomító 2019-es bezárása, amely napi 335 000 hordó finomítói kapacitást vont el az északkeleti régióból.
Emellett az üzemanyagraktárak szintje sokkal magasabb lenne északkeleten, ha nem lenne New York állam földgázvezeték-blokádja, ami miatt a régió még inkább függővé vált az olajból származó energiától. A New England-i lakosok egyharmada még mindig olajjal fűti otthonát, és New York ebben a hónapban több áramot termel olajból, mint nap- vagy szélerőművekből.
A WSJ megállapítja: „Granholm erőszakoskodása az energiaipari vállalatokkal szemben azt mutatja, hogy milyen keveset ért az energiapiacokhoz”. Egyben azt is megjegyzi, hogy
a Granholm-féle exportfenyegetés egyben arculcsapás az európai szövetségesek számára, akik megpróbálják diverzifikálni az energiaforrásaikat Oroszországtól.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A rangsor figyelembe veszi a katonák létszámát, a hadsereg finanszírozását, a fegyverzet meglétét és az ország stratégiai helyzetét.
A demilitarizált övezet felügyelete és kockázatai különösen vitatottak.
„Mi vagyunk az élő példa arra, lehetett volna ez másképp” – erősítette meg a miniszterelnök.
Még mindig nem tudtak kiigazodni az orosz elnökön.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
