Bár tavaly még nagyjából 200 millió Mastercard és Visa kártya volt használatban Oroszországban, a bankrendszer már akkor sem az amerikai hálózatokat vette igénybe a belföldi kifizetéseknél, hanem egy sajátot, amelyet 2014-ben épített ki. Akkor a Krím-annektálás miatti szankciók részeként a két óriásvállalat több orosz bankkal is felmondta az együttműködést. Moszkva erre válaszul alkotta meg a Nemzeti Fizetési Kártyarendszert, amely függetleníteni tudta a kártyás tranzakciókat a pénzügyi revolverezéstől – ironikus módon az amerikai kártyák esetében is.
A rendszer saját kártyát is kibocsátott: a Mir névre hallgató eszközt az elmúlt hét esztendőben 100 millióan igényelték, biztosítva az orosz fizetési rendszer függetlenedését. (A sikertörténethez hozzá kell tenni: az összes állami alkalmazottnak és nyugdíjasnak kötelezővé tették a használatát.)
A hálózatnak csupán egyetlen szépséghibája volt: Oroszországon kívül nem nagyon lehetett használni.
Úgy tűnik, a szankciós politika következtében kialakuló pénzügyi átrendeződés lassan azt a problémát is megoldja. Oroszország Ázsiában, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten új piacok felé fordult, ezzel pedig az utalási és vásárlási tranzakciók lehetőségeinek kiterjesztése is elkezdődött, függetlenül attól, hogy a két nagy amerikai cég kivette Oroszországot ügyfelei köréből.
A Mir egyre több helyen használható, a partnerországok közé most Irán is bekerült, amely – szankciókkal szembeni túlélési képességének köszönhetően – jelenleg egyébként is igen erős partnerségi viszonyban áll Oroszországgal. (Csak a legfrissebb: a Gazprom a napokban írt alá egy 40 milliárd dolláros megállapodást az iráni állami olajtársasággal fejlesztési, LNG- és exportterületen.)