Vagyis a Slovnaft csak a hazai piacra tud majd termelni. A finomító azonban kivételes helyzetben van, termelésének majdnem kétharmadát exportálja. Ez azt jelenti, hogy ha a Slovnaft csak a szlovák piacot akarja ellátni, akkor a termelési kapacitását le kellene csökkentenie a harmadára. A vállalat vezetőségének nyilatkozatai viszont arról szólnak, hogy a finomítót a kapacitás 50-60 százalékán lehet gazdaságosan működtetni. Így megtörténhet, hogy nem tudják ellátni a szlovák piacot sem üzemanyaggal.
A vállalat vezetői három éves halasztásra számítottak, a problémák így hasonlatosak a magyar finomító átállásához. A gond tehát ott van, hogy az orosz kőolajból termelt kőolajszármazékokat már csak 8 hónapig exportálhatják, a termelésük 70 százalékának mértékéig. Az olyan származékoknak, mint a kén, tolluén, benzoén, xilén vagy a műanyagok 90 százaléka exportra kerül. A Magyarországon gyártott kőolajszármazékoknak csak a 10 százaléka kerül exportra. Racionális okok miatt, ha ezeket a termékeket nem tudják eladni, azaz exportálni, akkor csupán az üzemanyag előállításának gazdasági szempontból nincs értelme.
A HNonline felhívja figyelmet arra a kérdésre is, hogy
a katonai konfliktus esetleges befejezése után visszatérhetünk-e valaha is az orosz olajhoz?
Kérdéses, hogy ki fogja karbantartani a négyezer kilométer hosszúságú Druzsba olajvezetéket. A befektető valószínűleg ki akarja majd húzni a technológiai töltést arra az esetre, ha az áramlások leállnak, mivel ennek is komoly értéke van. Ha nem húznák ki, akkor ott fog belekeményedni a csőbe, használhatatlanná téve a vezetéket. Az üres csővezeték viszont idővel degradálódna, például a korrózió miatt.