A lehetőség nem új, több elnök is élt már vele az évtizedek folyamán, bár alkalmazása mindig azt jelenti, hogy gond van.
Óriási bajban van az amerikai kormányzat az elszabadult üzemanyagárak miatt. A termelők persze elégedettek, az extraprofit akkora, amekkorára a részvényesek gondolni sem mertek volna. Mindez nem nyugtatja meg az átlagpolgárt, akinek viszont a mindennapi megélhetése kezd amiatt veszélybe kerülni, hogy fizetésének egyre nagyobb részét csapolja be a járművébe, amivel aztán munkába indul, hogy újra legyen miből tankolni.
Az előrejelzések szerint a nyár végéig biztosan növekedni fog a benzin gallononkénti ára az USA-ban, de vannak pesszimistább előrejelzések is. Az amerikai elnök jelentős mennyiséget szabadított fel az ország stratégiai tartalékaiból, de ez is kevésnek bizonyult az árak mérsékléséhez. Biden felvetette a tőzsdeóriás olajcégekre kivetett különadó lehetőségét, miután nyilvánvalóvá vált, hogy
Az olajipari lobbi természetesen minden területen igyekszik majd megfúrni az ötletet, ellenérvük jelenleg az, hogy egy különadó éppen a további termelési beruházásokat gátolnák, ezért kontraproduktív lenne.
Biden hiába kéri a vállalatokat, hogy termeljenek több olajat, azoknak esze ágában sincs megtenni azt. Az elnök kezében azonban van egy olyan eszköz, amivel kikényszerítheti azt, amit eddig csak kért. A védelmi termelési törvény (Defense Production Act) igazi dzsóker a kormányzat kezében egy válságos időszakban. A törvényt 1950. szeptember 8-án fogadták el, a koreai háború kezdete után nem sokkal. Alapjául Franklin D. Roosevelt második világháborús törvényei szolgáltak, amelyek gyakorlatilag elnöki hatáskörbe vonták a hazai gazdaság feletti ellenőrzés jogát, beleértve azt is, hogy a kormányzat hozzányúlhat a fogyasztási cikkek előállítandó mennyiségéhez. Az 1950-es törvény ennek már egy módosított változata volt, de létjogosultságát jól jelzi, hogy hatályának lejárta előtt a mindenkori törvényhozás újra és újra meghosszabbítja azt: a jelenlegi érvényesség például 2025-ig tart. Karine Jean-Pierre, a Fehér Ház szóvivője már utalt rá, hogy az elnök kész bevetni a szövetségi törvényt az üzemanyag-termelés fellendítése és az amerikai benzinárak csökkentése érdekében. „Az olajtársaságoknak óriási felelősségük van a kialakult helyzetben. Amit tesznek, az a háború kihasználása” – mondta.
A DPA tulajdonképpen olyan jogkörrel ruházza fel a kormányzatot, amely alapján az – garanciák, például állami vásárlási kötelezettség mellett – utasíthatja a magáncégeket termelési kapacitásuk megváltoztatására, szolgáltatásaik bizonyos szintű kormányzati irányítás alá vonására. Egyszerűbben fogalmazva: Biden kötelezheti a vállalatokat termékek előállítására, vagy azok mennyiségének növelésére.
A koreai háború idején Truman bér- és árszabályozásra, valamint a nehézipari kapacitások átrendezésére használta, de óriási szerepet játszott az amerikai alumínium- és titánipar fejlesztésében is, amikor anyagi és humán erőforrásokat biztosított a két terület számára. A nyolcvanas években a törvény által biztosított anyagi forrásokat új technológiák kifejlesztésére fordították, ami például a mikroelektronika térhódításához vezetett. Bill Clinton 1994-ben a katasztrófavédelem erősítése érdekében vetette be azzal, hogy kötelezett vállalatokat és forgalmazókat bizonyos termékek előállításának prioritásként kezelésére.
2001-ben került sor először a törvény bevetésére az energiaszektorban. A kaliforniai energiaválság idején Clinton arra kötelezte a termelőket, hogy továbbra is lássák el energiával a lakossági szolgáltatókat, holott azok gyakorlatilag már fizetésképtelenül a csőd szélén álltak addigra. Tíz évvel később Barack Obama a DPA alapján kötelezte a távközlési vállalatokat, hogy biztonsági okok miatt minden külföldi gyártású szoftverről és hardverről jelentést tegyenek, így próbálva meg kiküszöbölni a kínai kibertámadásokat. Trump elnök a COVID-járvány elleni védekezésben több ízben is belengette a törvényt, többek között a lélegeztetőgépek gyártása és a védőfelszerelések szükséges száma miatt.
Az elnök levelet írt az olajtársaságoknak, amelyben súlyos aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a vállalatok a kitermelés lassításával járó hasznot az amerikai családokkal fizettetik meg, egyben ismételten felszólította a vezetőket arra, hogy növeljék a termelési kapacitást. Bidennek kevés az ideje: a negyven éve nem tapasztalt infláció és az üzemanyagárak robbanása miatt amúgy is zuhanórepülésben van a népszerűsége, ami a közelgő félidei kongresszusi választásokat tekintve a lehető legrosszabb forgatókönyvet is felvillanthatja lehetőségként. Több mint valószínű, hogy ha nem ér el célt szép szóval, alkalmazni fogja a törvényt, amely legalább ideiglenes tűzoltásnak jó lesz, hogy aztán valamikor a romeltakarítás is megkezdődhessen. Ha egyáltalán az ő elnöksége alatt el tud kezdődni.
Címlapkép: MTI/EPA/Larry W. Smith
Jackson Hole története tele van olyan pillanatokkal, amikor egyetlen beszéd évekre meghatározta a világgazdaság irányát. Rajan figyelmeztetése, Bernanke fordulata, Draghi jelzése vagy Powell paradigmaváltása mind új korszakot indított. A múlt üzeneteit felidézve próbáljuk megérteni, mit jelenthet a mostani a jövő számára. Sebestyén Géza írása.
Az amerikai elnök szerint elődje, az inkompetens Biden nem engedte meg Ukrajnának, hogy visszavágjon, csupán védekezésre kényszerítette.
Ukrajnában az élelmiszerárak régen elérték vagy túllépték az EU-s szintet, miközben a bérek afrikai mélyponton vergődnek. A családok jövedelmük felét, a legszegényebbek akár 70%-át is ételre költik, hasonlóan a szubszaharai országokhoz. Ha ez a szegénység az EU-ba kerülne, komoly társadalmi és gazdasági sokk lenne az eredmény.
Az amerikai elnök Volodimir Zelenszkijjel folytatott tárgyalása elején újságírói kérdésre beszélt a béke esélyeiről.
Az egyik friss felmérés szerint Szlovákiában a munkavállalók 67 százaléka nehezen jön ki a fizetéséből. De nem ez az egy gond.
Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője kijelentette, „a gazdaságpolitika sikeréhez elengedhetetlen a pontos adatok ismerete és korrekt kommunikációja”.
A miniszterelnök is gratulált a Milánóban remekelő magyar sportolóknak.
Raskó György rendszeresen botrányos megszólalásaival hívja fel magára a figyelmet.
