A lehetőség nem új, több elnök is élt már vele az évtizedek folyamán, bár alkalmazása mindig azt jelenti, hogy gond van.
Óriási bajban van az amerikai kormányzat az elszabadult üzemanyagárak miatt. A termelők persze elégedettek, az extraprofit akkora, amekkorára a részvényesek gondolni sem mertek volna. Mindez nem nyugtatja meg az átlagpolgárt, akinek viszont a mindennapi megélhetése kezd amiatt veszélybe kerülni, hogy fizetésének egyre nagyobb részét csapolja be a járművébe, amivel aztán munkába indul, hogy újra legyen miből tankolni.
Az előrejelzések szerint a nyár végéig biztosan növekedni fog a benzin gallononkénti ára az USA-ban, de vannak pesszimistább előrejelzések is. Az amerikai elnök jelentős mennyiséget szabadított fel az ország stratégiai tartalékaiból, de ez is kevésnek bizonyult az árak mérsékléséhez. Biden felvetette a tőzsdeóriás olajcégekre kivetett különadó lehetőségét, miután nyilvánvalóvá vált, hogy
Az olajipari lobbi természetesen minden területen igyekszik majd megfúrni az ötletet, ellenérvük jelenleg az, hogy egy különadó éppen a további termelési beruházásokat gátolnák, ezért kontraproduktív lenne.
Biden hiába kéri a vállalatokat, hogy termeljenek több olajat, azoknak esze ágában sincs megtenni azt. Az elnök kezében azonban van egy olyan eszköz, amivel kikényszerítheti azt, amit eddig csak kért. A védelmi termelési törvény (Defense Production Act) igazi dzsóker a kormányzat kezében egy válságos időszakban. A törvényt 1950. szeptember 8-án fogadták el, a koreai háború kezdete után nem sokkal. Alapjául Franklin D. Roosevelt második világháborús törvényei szolgáltak, amelyek gyakorlatilag elnöki hatáskörbe vonták a hazai gazdaság feletti ellenőrzés jogát, beleértve azt is, hogy a kormányzat hozzányúlhat a fogyasztási cikkek előállítandó mennyiségéhez. Az 1950-es törvény ennek már egy módosított változata volt, de létjogosultságát jól jelzi, hogy hatályának lejárta előtt a mindenkori törvényhozás újra és újra meghosszabbítja azt: a jelenlegi érvényesség például 2025-ig tart. Karine Jean-Pierre, a Fehér Ház szóvivője már utalt rá, hogy az elnök kész bevetni a szövetségi törvényt az üzemanyag-termelés fellendítése és az amerikai benzinárak csökkentése érdekében. „Az olajtársaságoknak óriási felelősségük van a kialakult helyzetben. Amit tesznek, az a háború kihasználása” – mondta.
A DPA tulajdonképpen olyan jogkörrel ruházza fel a kormányzatot, amely alapján az – garanciák, például állami vásárlási kötelezettség mellett – utasíthatja a magáncégeket termelési kapacitásuk megváltoztatására, szolgáltatásaik bizonyos szintű kormányzati irányítás alá vonására. Egyszerűbben fogalmazva: Biden kötelezheti a vállalatokat termékek előállítására, vagy azok mennyiségének növelésére.
A koreai háború idején Truman bér- és árszabályozásra, valamint a nehézipari kapacitások átrendezésére használta, de óriási szerepet játszott az amerikai alumínium- és titánipar fejlesztésében is, amikor anyagi és humán erőforrásokat biztosított a két terület számára. A nyolcvanas években a törvény által biztosított anyagi forrásokat új technológiák kifejlesztésére fordították, ami például a mikroelektronika térhódításához vezetett. Bill Clinton 1994-ben a katasztrófavédelem erősítése érdekében vetette be azzal, hogy kötelezett vállalatokat és forgalmazókat bizonyos termékek előállításának prioritásként kezelésére.
2001-ben került sor először a törvény bevetésére az energiaszektorban. A kaliforniai energiaválság idején Clinton arra kötelezte a termelőket, hogy továbbra is lássák el energiával a lakossági szolgáltatókat, holott azok gyakorlatilag már fizetésképtelenül a csőd szélén álltak addigra. Tíz évvel később Barack Obama a DPA alapján kötelezte a távközlési vállalatokat, hogy biztonsági okok miatt minden külföldi gyártású szoftverről és hardverről jelentést tegyenek, így próbálva meg kiküszöbölni a kínai kibertámadásokat. Trump elnök a COVID-járvány elleni védekezésben több ízben is belengette a törvényt, többek között a lélegeztetőgépek gyártása és a védőfelszerelések szükséges száma miatt.
Az elnök levelet írt az olajtársaságoknak, amelyben súlyos aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a vállalatok a kitermelés lassításával járó hasznot az amerikai családokkal fizettetik meg, egyben ismételten felszólította a vezetőket arra, hogy növeljék a termelési kapacitást. Bidennek kevés az ideje: a negyven éve nem tapasztalt infláció és az üzemanyagárak robbanása miatt amúgy is zuhanórepülésben van a népszerűsége, ami a közelgő félidei kongresszusi választásokat tekintve a lehető legrosszabb forgatókönyvet is felvillanthatja lehetőségként. Több mint valószínű, hogy ha nem ér el célt szép szóval, alkalmazni fogja a törvényt, amely legalább ideiglenes tűzoltásnak jó lesz, hogy aztán valamikor a romeltakarítás is megkezdődhessen. Ha egyáltalán az ő elnöksége alatt el tud kezdődni.
Címlapkép: MTI/EPA/Larry W. Smith
Egy nemzetközi felmérésre hivatkozva a legolvasottabb politikai hírportáljának hazudja magát a Telex, holott a valós adatok alapján pár hellyel hátrébb van. Érdekes mód a régóta az első tíz közt szereplő Mandiner meg sem jelenik a felmérésben.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Egyelőre nem tudni, van-e visszaút.
Ezzel a recepttel, a növekedés helyreállásával fog újraindulni a fenntartható gazdasági bővülés hazánkban. Magyarország nemzetgazdasági miniszterének írása.
Az orosz energiáról való leválás pedig egyértelműen árt a versenyképességnek.
A gyógyszerek árcsökkenése nyáron már érezteti kedvező inflációs hatását.
Az iráni atomlétesítmények amerikai bombázásával új dimenzióba lépett Izrael és Irán háborúja. Meddig tart és meddig terjedhet a konfliktus? Trump tényleg feladta „békepárti” álláspontját?
Rosszul reagált az ukrán elnök.
