Gazdasági világháborús hadgyakorlatot rendelt el az orosz gazdaságnál tízszer nagyobb Kína

Ukrajna és Tajvan közös jellemzője, hogy egy nagyhatalom elnyomó magatartása miatt függetlenségre törekednek, miközben mindketten maguk mögött tudhatják a nyugati szövetségesek támogatását. Az orosz agresszió megmutatta, hogy a történelmi múlthoz való ragaszkodás még mindig a nemzetközi politika meghatározó formálója lehet. Ennek megfelelően pedig Tajvan is áldozatául eshet az anyaországgal való újraegyesítés célkitűzésének súlyos következményeinek.

Egyes megközelítések szerint a kínai törekvések között szerepel, hogy Tajvan még a Kínai Népköztársaság alapítása 2049-es centenáriumának időpontjáig Kína része legyen, de más híresztelések szerint

Ugyanitt megjegyzendő, hogy mivel 2022 pártkongresszusi év, így nem nagy a valószínűsége egy komolyabb katonai beavatkozásnak, hiszen annak esetleges kudarca könnyedén a kormánypárt népszerűségének csökkenését eredményezné. Hasonlóan a Kínát érintő esetleges szankciók negatív gazdasági következményei szintén a kommunista kormányzat támogatottságának csökkenését okozhatná.

Az orosz támadás kapcsán láthattuk, hogy az USA és nyugati szövetségesei átfogó és koordinált szankciók bevezetését hajtották végre. Felmerül viszont a kérdés, hogy mekkora mozgástere lenne a Nyugatnak egy esetleges Tajvan elleni invázió esetén? Képesek lennének-e az USA és szövetségesei Kínát Oroszországhoz hasonló módon szankciókon keresztül büntetni?

Kína már elkezdte elemezni a szankciók lehetséges forgatókönyveit

Az Oroszország elleni szankciók kivetését követően február végén Kína egy átfogó stressztesztet rendelt el. Ennek keretében a főbb kormányzati szervek, bankok, és más nemzetközi kereskedelem terén meghatározó intézmények elé azt a feladatot állították, hogy vizsgálják meg, mi történne egy olyan forgatókönyv bekövetkezése esetén, mint ami Oroszországgal szemben történt. Ennek keretében a válaszok kidolgozását is megkövetelték tőlük arra a helyzetre, ha esetleg a Nyugat hasonló szankciókkal sújtaná az országukat, mint azt Oroszországgal szemben tette. A kínai retorika szerint ez egy természetes reakciónak tudható be, tekintettel arra, hogy az ország szoros a kapcsolatot ápol Moszkvával.

Kínában ellenállóbb és erősebb ellenfelet találna a nyugat

Gazdasági méretét tekintve Kína tízszer nagyobb, mint Oroszország, s részben ebből fakadóan világgazdasági szempontból is meghatározóbb, illetve a globális pénzügyi és gazdasági rendszerhez való integráltsága is sokkal mélyebb. A kínai bankok eszközállománya közel harmincszorosa az orosz bankokéhoz képest; a Kínába beáramló működőtőke és portfolió befektetések volumene pedig tavaly év végén majdnem hétszer nagyobb volt, mint Oroszország esetében.

A háború megindításakor Oroszország nemzetközi valutatartaléka 630 milliárd USD-t tett ki, ezzel szemben a kínai jegybank nemzetközi tartalékainak mértéke 3120 milliárd USD. Ennek közel kétharmadát nyugati kormányzati kötvényekben tartja, hiszen mérete miatt kevés életképes, alternatív tárolási lehetőség áll rendelkezésre.

Mivel Kínába jelentős mennyiségű, megközelítőleg 1900 milliárd USD összértékű külföldi közvetlen tőkebefektetés érkezik az USA-ból, illetve Európából, ezért a devizatartalékok befagyasztása esetén Kína számára adott a lehetőség, hogy államosítsa a szankcionáló országokból érkező FDI állományának nagy részét. Emellett a külföldi befektetők által birtokolt kínai értékpapírállomány szintén jelentős a maga 1200 milliárd dollárnyi összértékével. Kína dönthet ezek befagyasztásáról, egyfajta retorzióként. Emellett a kínai külső adósság értéke közel 2700 milliárd USD értékű, ami adósságszolgálatának leállítása esetén szintén jelentős veszteségeket lenne képes okozni, elsősorban a nyugati befektetési- és nyugdíjalapokon keresztül.

A nemzetközi kereskedelmi tevékenységet tekintve Kína a világ elsőszámú exportőr országa. Kínában az export a GDP közel egyötödét adja, melynek közel harmada az USA-ba, illetve az EU-ba irányul. Emellett,

ami jelentős kitettséget jelent ezen országok számára is. A kínai gazdaságot érő károk tehát közvetetten más országokba is tovagyűrűzhetnek, mely végső soron az érintett országok Amerika és a szövetségesei ellen fordulását eredményezhetné. A kereskedelmi tevékenységet érintő szankciók továbbá azért is lennének képesek jelentős gazdasági károkat okozni, mivel a kínai növekedés továbbra is erősen függ az export volumenétől, illetve a beruházások alakulásától. Mindez persze ösztönzőt is adhat a kínai vezetés számára az egyébként is szükséges, belső keresletre épülő növekedési modellre történő gyorsabb átállásra. A kereskedelmi szankciók egy másik mellékhatása lehet, hogy

A másik oldalról a kínai import is számottevő. A kereskedelmi szankciók tehát hiány kialakulásához vezethetnének, ennek következtében pedig emelkedő árakhoz, ami mind a gyártói, mind pedig a fogyasztói szektort erősen érintené, széleskörű elégedetlenséget kiváltva. Megjegyzendő továbbá, hogy Kína kereskedelmének kevesebb mint ötöde történik csak a saját valutájában, a fennmaradó rész döntő többsége dollárban zajlik. Nem fér tehát kétség ahhoz, hogy

A kínai pénzügyi intézmények esetleges szankcionálását illetően a nyugati országok ismételten nem lehetnek meggyőződve arról, hogy a saját pénzügyi stabilitásukat a lépés zavartalanul hagyná. A Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) szerinti 30 rendszerszinten fontos bank közül 4 kínai, így az ezeket a bankokat érintő jelentős szankcionálás egyúttal azon nyugati intézményeket is bénítaná, amelyek hitelezési kapcsolatban állnak velük, vagy számlát vezetnek náluk.

Kína számára adottak a megtorló intézkedések lehetőségei

A fentiek alapján belátható, hogy Oroszországhoz képest

Ez alapján tehát a Kína elleni szankciók vélhetően óvatosabbak lennének, és joggal feltételezhetjük, hogy ennek Kína is tudatában van.

Kína a világ második legnagyobb gazdaságaként képes nagymértékben a saját termelési kapacitására és erőforrásaira támaszkodni, mely a baráti partnereinek támogatásával együtt lehetővé tenné a túlélést. Láthattuk, hogy az Oroszország elleni szankciók is korlátozottak voltak, hiszen nem tiltottak be minden pénzügyi és kereskedelmi tranzakciót, hasonlóan, ahogy a másodlagos szankciók keretében sem korlátozták az Oroszországgal való, dollárban lévő valamennyi tranzakciót. Az orosz olaj és földgáz értékesítése sem állt le teljes egészében, sőt az energiaárak megemelkedése egyúttal nagyobb bevételek realizálását is lehetővé tette az ország számára.

A kínai vezetés egyébként is folyamatosan dolgozik azon, hogy csökkentse az ország nyugattól való technológiai függőségét. Másrészről a SWIFT rendszerből való kizárás lehetősége még inkább arra készteti a kínai jegybankot, hogy erősítse az alternatív fizetési struktúrák biztosította lehetőségeket. Mindez pedig már az orosz események kapcsán is a SWIFT rendszer dominanciájának vesztését, illetve a kínai alternatíva a CIPS erősödését eredményezte.

Mindemellett a rövidtávú, azonnali válaszlépések kidolgozásáról szóló tanácskozás során Pekingben más lehetséges lépésekről is határoztak, melyek ismételten az ország ellenállóképességét erősíthetik. A központi bank például rákényszeríthetné az exportőröket, hogy a teljes külföldről érkező bevételüket átváltsák hazai fizetőeszközre. Ez növelné a belföldi dollárállományt, vagyis ennek hatására a kínai tartalékok befagyasztása kevésbé lenne destabilizáló hatású. Jelenleg ugyanis az exportőröknek megengedett, hogy a külföldi devizában lévő bevételeik egy részét megtartsák, elsősorban jövőbeli felhasználás céljából. Másik lehetőség, hogy csökkentik annak az 50 ezer dolláros kvótának a mértékét, ami azt az összeget jelöli meg, amit a kínai állampolgárok maximálisan tengerentúli utazásokra, oktatásra vagy bizonyos vásárlásokra fordíthatnak. Továbbá, miután Kína a ritkaföldfémek finomításának közel 80 százalékát tudhatja magáénak globális viszonylatban, ezért ezek exportjának leállítása számos ellátási láncot megbéníthat. A ritkaföldfémek kiemelt fontossággal bírnak az elektronikai termékek előállításában, köztük az elektromos autók akkumulátorában is.

Az Oroszországgal szembeni stratégia kevésbé működőképes

Az Oroszországgal szemben folytatott stratégia, melynek az agresszor szankcionálásán és az ellenálló fél utánpótlásának biztosításán alapszik, kevésbé lenne életképes egy tajvani forgatókönyv esetén. A szankciók feltehetően mérsékeltebbek lennének, és vélhetően főként stratégiai területekre koncentrálódnának, mint a technológia vagy az infrastruktúra fejlesztése. Mivel Kína számára adott a retorzió lehetősége, bármilyen gazdaság bénítását célzó intézkedés egyúttal a szankcionáló országot is fájdalmasan érintené. Másrészről Tajvan katonai támogatása is nehezebb lenne, mivel a kínai tengeri és légierő teljeskörű invázió nélkül is blokád alá vonhatja a szigetet. Tajvan számára az utánpótlás biztosítása hasonló, ha nem nehezebb helyzetet teremthetne, mint a hidegháború idején a berlini blokád volt.

A kínai retorika mindazonáltal elzárkózik az ukrajnai és tajvani események párhuzamba állításától, melynek alapja elsősorban az „egy Kína elv”. Mindemellett fontos különbség, hogy míg Ukrajna nem NATO tag, így az USA fegyveres intervenciója is elmarad, addig Tajvan esetében az USA katonailag is kész lenne beavatkozni. Látni kell azt is, hogy Kína a fentiekre való tekintettel vélhetően nem vágna bele a hadjáratba mindaddig, amíg katonai erejét olyan szintre nem fejleszti, ami gyors és biztos győzelmet biztosítana számára, garantálva egyúttal a sziget megtartását is.